A Mirror Mirror után akkor jöjjön a másik Hófehérkés film. Míg az előző inkább vígjáték volt, addig ez a feldolgozás jóval akciódúsabb és Hófehér harcosabb énjét mutatja meg. A lány ugyanis megszökik a palotából és miután a Sötét Erdőben a vadász kiképzi, feltett szándéka, hogy leszámol gonosz mostohaanyjával.
Itt is változtattak a történeten, a végeredmény mégsem lett olyan jó, mint a Tükröm, tükrömnél. A Hófehér és a vadász a történet legelejével indít, vagyis kiderül, miért kapta a lány ezt a nevet, hogyan veszítette el anyját és hogyan került Raveena (a mostoha) a palotába. Nem volt rossz a film kezdése, de Hófehér szökése után sajnos megindult a lejtmenet. Maga a szökés is elég furcsa, hiszen a lány legalább tíz évet sínylődik egy tömlöcben, mégis amikor elmenekül, akkor úgy fut, mintha ereje teljében lenne.
Ezután viszont nagyon leül a film és nem egyszer annyira vontatottan halad a cselekmény, hogy simán tudtam e-mailezni a film nézése közben. Túl sok volt a két órás játékidő, amit rengeteg felesleges jelenettel töltöttek ki. A törpéket és az egész tündérerdős részt például nyugodtan ki lehetett volna hagyni. A törpék ráadásul rögtön azután tűnnek fel, hogy hőseink hosszas bolyongás után kiérnek az erdőből... hogy aztán egy másikba kerüljenek. Aztán itt van nekünk a vadász karaktere, aki meghatározó a filmben, így Hófehér szerelmére sem volt szükség. Főleg, hogy a nagy találkozás után már nem tudtak vele mit kezdeni.
A Charlize Theron alakította királynő sokkal félelmetesebb, mint a Julia Roberts-féle, de a háttértörténetét (ami tényleg érdekes volt) kb. két másodperc alatt letudják. A kelléktára sem olyan széles, amilyet egy ilyen szereplőtől várna az ember. Az életek elszívásán, a hollóseregen és a mérgezett almán kívül nem alkalmaz más varázslatot. Külsőre viszont szebb, mint Hófehér, amivel el is érkeztünk a film alapproblémájához, a címszereplőhöz. Kristen Stewart nem tartozik a kedvenc színésznőim közé, de azért reménykedtem benne, hogy ebben a filmben sikerül kitörnie az Alkonyat filmek Bellájának szerepéből. Sajnos azonban sem külsőleg, sem színészileg nem ért fel az elvárásokhoz. A beesett szemek, a túlságosan fakó arcbőr és a csapzott haj nem teszik hiteles Hófehérré. Emellé társul az a két-három állandó arckifejezés, amit eddig megszokhattunk tőle. A leggyengébb viszont az a jelenet, amikor csatába szólítja a vár népét. Semmilyen erejük nincs a mondatoknak, lényegében üres szavakat dobál egymás után.
Egyedül a látványért érdemes megnézni a filmet, mert teljesen más, mint a Mirror Mirroré. A színek komorak, a Sötét Erdő rémisztő, a kőkastély pedig kellőképpen rideg. A hangulatot sikerült megteremteni, bár a film végefelé már sok volt ez a depresszív közeg. Képileg egyébként a Gyűrűk urára hasonlít a Hófehér és a vadász, van is egy olyan hegygerincen felkapaszkodós rész, amit onnan vettek át. Sajnos túl sok mindent akartak belezsúfolni ebbe a filmbe (troll, törpék, tündérek), így lényegében azt sem látjuk, hogyan is lesz Hófehérből a csata vezetője. Ha választanom kellene a két Hófehérkés film közül, akkor egyértelműen a Mirror Mirrorra voksolnék.
Értékelés: 4.5/10
Én jól elvoltam, aminél kissé hiányérzetem volt, hogy azt sem nagyon tudtuk meg, hogy Hófehér mikor is képezte magát ilyen szuperharcossá, mert hát a kastélyba bezárva...vagy nem tudom...végül is ott ideje volt rá. :)
VálaszTörlésKristen Stewart-tal nekem nincs gondom sem a külsejével sem a színészi képességeivel. Bár utóbbival kapcsolatban ez a film sem követel olyan nagyon sokat tőle. (A Twilight meg aztán pláne.)
Charlize Theron is nagyon jó volt gonoszként.
Chris Hemsworth meg szinte hozta ugyanazt mint a Thor-ban csak kalapács helyett ezúttal más fegyverrel. :)