Mivel szeretem a kémfilmeket, az első trailertől kezdve várós volt John le Carré regényének filmadaptációja, ami a 2012-es Oscarnál csak egy jelölést zsebelhetett be a legjobb főszereplő kategóriában (de azt teljesen jogosan). Mielőtt erre kitérnék, következzen a történet dióhéjban.
A 70-es évek Londonjában vagyunk, ahol az egykori kémet, George Smileyt (Gary Oldman) visszahívják az angol hírszerzéshez. Úgy tűnik, kettős ügynök (úgynevezett vakond) vette be magát a Körönd kódnevű székhelyük falai közé, hogy Angliát végső veszélybe sodorva, a szovjetek számára kémkedjen. Smiley a múlt és jelen hihetetlenül kusza és rejtélyekkel teli eseményei között kutatva próbál tényekre találni. Elrejtett dossziék, szétzúzott életek szégyellt emlékei, halálosan veszélyes kémek alkotják munkája gerincét mindaddig, míg egy kiugrott ügynök, Ricki Tarr (Tom Hardy) fel nem tűnik. Ahogy segítségével egyre több tény tárul Smiley elé, egyre tisztábban látja az élet-halálra menő kémjátszmák és a játékosok mozgatórugóit, míg végül lehull a lepel az árulóról.
Kétszer álltam neki a filmnek, mert első megnézéskor a 10. perc tájékán feladtam. Nem azért, mert csapnivaló a minősége, hanem azért, mert ennek a filmnek kipihenten érdemes nekiállni. A történetben ugyanis sok a helyszíni és időbeli ugrás, arról nem is beszélve, hogy kell idő, mire letisztul a nézőben, hogy ki kicsoda, ki ellen van és miért "harcol". Nos, erre nem voltam felkészülve, de mivel továbbra is érdekelt a film, újra nekiugrottam. És nem is bántam meg, mert egy igen jó kémfilmet láthattam. A sztori kellőképpen szövevényes és a szálak a szemünk előtt rajzolódnak ki (amihez folyamatos figyelemre van szükség), így végig találgatni lehet, vajon ki a tégla. Ez nyilván lassú tempót kíván, de helyenként vontatottnak éreztem a filmet. A végén viszont, amikor minden a helyére kerül, már úgy éreztem, hogy a lassabb jelenetek sem voltak feleslegesek. Azt viszont mindenképp le kell szögezni, hogy nem egy akciódús filmről van szó.
Az atmoszféra remek, különösen a belső terekben és a szűk, füstös szobákban játszódó jelenetek adták vissza a legjobban a hidegháborús hangulatot. A zenét is dicséret illeti, főleg azért, mert inkább aláfestésként szolgált, nem pedig öncélú domináns erőként. A helyszínek tekintetében mindenképp meg kell említeni Budapestet, ahol a kezdő jelenet is játszódik. A film egyik legakciódúsabb részéről van szó, amire még sokszor kitérnek a későbbiek során. Itt egyébként ismerős magyar színészek is feltűnnek (Mucsi Zoltán, Kálloy Molnár Péter, Kassai Ilona és Csuja Imre) és a dialógusok egy része magyarul történik. Az említett színészek ráadásul nem statisztaként vannak jelen, hanem komoly szerepük van.
Ha már színészek, a fő szereplőkre a legjobb színészeket sikerült megnyerni, akik egytől egyig profi alakítást nyújtanak. A vezető szerep a Smileyt játszó Gary Oldmané, aki kifinomult és részletekbe menő alakításával megérdemelte az Oscar jelölést. Néhány monológnál és közelítésnél kifejezetten sejtelmes hangulatot teremtett. Mellette viszont kevés hely jut a többieknek, a Körönd vezetésének tagjait nem is igazán sikerül megismerni. Ez talán a film legnagyobb negatívuma, mert fontos szerepet töltenek be a történetben. Szerencsére a Jim Prideaux-t alakító Mark Strong, a Peter Guillamet játszó Benedict Cumberbatch és a Ricki Tarrt megformáló Tom Hardy nagyobb játékteret kap.
Végezetül essen szó a címről is. A Tinker Tailor Soldier Spy egy kiszámolóson alapul, aminek az első sora így hangzik: Tinker, tailor, soldier, sailor, rich man, poor man, beggar man, thief. A film során természetesen ez is értelmet nyer, mivel a Körönd tagjaira utalnak velük: Pery Alleline (Toby Jones) - Suszter, Bill Haydon (Colin Firth) - Szabó, Roy Bland (Ciarán Hinds) - Baka, Toby Esterhase (David Dencik) - Szegényember, valamint Smiley. A Kém kilétét viszont a film végéig homály fedi...
Értékelés: 8/10 - Annak ellenére, hogy jobban kifejthették volna a főbb karaktereket, a film jól felépített és összeszedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése