Sherlock (2010) - 1. évad

Idén nyáron nemcsak az amerikaiak készítettek jó sorozatot, hanem a britek is, akik egy klasszikusnak számító alkotást dolgoztak fel és ültettek át modern környezetbe. Ez a Sherlock, melynek első évadja háromszor kilencven percet tesz ki.

A sztorin kívül nem mehetünk el a főszereplők mellett, akik egytől egyig kiválóak a szerepre. Amikor először hallottam a sorozatról, pont ilyennek képzeltem el őket. Sherlock kábé olyan, mint Doktor House és Patrick Jane (The Mentalist) egy személyben. Nagyon gyors észjárású figura, aki fejben jóval előrébb van a társainál, míg Watsonnak kell egy kis idő, mire megérti a dolgokat. Az átlagnéző is ilyen, a sorozat készítői pedig rájuk is gondoltak és a pilotban feliratozták azokat a dolgokat, amik Sherlock figyelmét megragadták. Így a néző sem veszti el a fonalat. Mindenképpen dicséretes ez a megoldás, nem sokszor látni ilyet.

Az epizódok között nagyon kicsi az összefüggés, a három epizód mindegyike külön ügyet dolgoz fel. A nyomozások során az apró részletekből jönnek rá a megoldásra, de a modern eszközöket (laptop, okostelefon) is remekül alkalmazzák a hagyományosak mellett.

A nyomozós vonalon kívül a szereplőket is sikerül megismernünk, számtalan poénos helyzet van a sorozatban.
Egy szóval remek szórakozás a Sherlock. A cliffhanger meg egyenesen büntet. A sorozat második évadja jövő nyáron érkezik.

Értékelés: első rész: 9/10
második rész: 8/10
harmadik rész: 9/10

Lost

Az esős, hűvös időnek köszönhetően végre csatlakozhattam a Lost-nézők népes táborához. Február környékén kezdtem bele a sorozatba és az volt a tervem, hogy a sorozatfinálét már az amerikai vetítéssel párhuzamosan nézem majd. Ez (különböző okok miatt) sajnos meghiúsult, így viszont szinte megszakítás nélkül nézhettem meg a sorozat maradék 3 és fél évadát.

A sztorit mindenki ismeri, ezért csak nagyon röviden írnék róla: az Oceanic 815-ös járat lezuhan egy trópusi szigetre, a szerencsétlenség túlélői pedig megpróbálnak boldogulni a szigeten, amíg a mentőcsapatra várnak. A sorozat során megismerjük ezeket a túlélőket (a múltjukat, a személyiségüket), valamint a sziget múltjára és a többi lakójára is fény derül.
A sorozat során rengeteg kérdés merül fel és ha nem is mindre, de a nagy részükre megkapjuk a válaszokat is.

Bővebben nem nagyon lehet elmesélni a cselekményt, mert a Lost inkább a karakterekről szól. Ennek ellenére a történet is haladt előre, több olyan epizód is volt, aminél mindkét tényező tetszett.
Kedvenc szereplőm nincs, mindegyik karaktert úgy szeretem, ahogy van.
Az évadzáró részek izgalmasak voltak, mindegyik után várós volt a folytatás, emiatt nem irigylem azokat, akik az amerikai vetítéssel párhuzamosan nézték a sorozatot.
A számtalan emlékezetes momentum mellett elég sok könnyfakasztó jelenet volt: Charlie halála, Juliet lezuhanása a bomba mellé, amikor Jin és Sun a tengeralattjáróban ragadtak, valamint a 6. évad fináléjának záró képsorai.

A sorozat zsenialitása vitathatatlan, végig látszik rajta a kidolgozottság és az, hogy a készítők tudják, mit csinálnak.

Értékelés: 10/10, annak ellenére, hogy nem minden tetszett a zárórészben.

Pretty Little Liars - félévad

Tíz rész után hosszabb szünetre vonul a nyár egyik legkellemesebb sorozata, a Pretty Little Liars. Mivel sokára jön a folytatás, most írok róla, amíg friss az élmény.

Nyár elején abszolút nem vártam a sorozatot, de ígéretes promók és ismertetők jöttek róla, amik miatt muszáj volt belekezdenem. Mondanom sem kell, hogy nagyon hamar berántott a sztori.
Adott öt jó barátnő, akik kirándulni mennek, de az egyikük (Alison) rejtélyes körülmények között eltűnik. A holtteste egy év múlva kerül elő és senki nem tudja, hogyan halt meg. Az egy év elég sok változást hozott a másik négy lány életébe és csak Alison halálhíre hozza össze őket újra. Megindul a (rendőrségi) nyomozás és egyre több múltbéli titokra derül fény. A flashbackekkel párhuzamosan a történet is halad előre, a lányok egymás előtt is titkolóznak (Emily és Aria).
A sorozat fő mozgatórugója az Alisont és a titokzatos A.-t övező rejtély, emellé jönnek a családi ügyek (Hannaék anyagi gondjai, Aria szüleinek különválása).
Eyecandy tekintetében is ottvan a sorozat, plusz a főcíme sem mindennapi.
A 10. rész meglehetősen izgalmasan zárult, úgyhogy van miért izgulni a folytatásban.

Értékelés: 8/10. Aki szereti a tinisorozatokat némi rejtéllyel fűszerezve, annak tetszeni fog.

Death at a funeral - Halálos temetés (2007)

Rég láttam igazán jó vígjátékot (értsd: amin mondjuk nevetni is lehet), úgyhogy ajánlásra néztem meg ezt a filmet. Azt kell, hogy mondjam, megérte a másfél órát, mert nagyon szórakoztató alkotásról van szó.

A film egy nem mindennapi temetésről szól, ahol szinte minden a feje tetejére áll.
Már az első jelenetben sejteni lehet, hogy a főszereplő apjának temetése nem éppen gördülékenyen fog zajlani, ugyanis a temetkezési vállalat tévedésből másvalaki hozzátartozóját szállítja ki a koporsóban. A gond persze hamar megoldódik, hősünk márcsak a rokonságot várja. A vendégsereg meglehetősen vegyes: eljön a gyászoló férfi testvére, az öreg tolószékes nagybácsi, a gyógyszerésznek tanuló egyetemista haver, munkatársak, barátok... a temetés viszont mégsem a tervezett módon zajlik.
Rengeteg a poénos szituáció, amire ráerősít a remek casting.
A kissé morbid téma ellenére nagyon jó a film, egy percig sem unatkozik alatta az ember.

Értékelés: 8/10

Őszi tervek sorozatos fronton

A comment:com összegyűjtötte az időpontokat, Desmond is írt róla, úgyhogy én is írnék egy listát azokról a sorozatokról, amiket ősztől minden bizonnyal nézni fogok.

Visszatérők:

Castle: remek évadot zárt a sorozat és hiába van most nyáron a Good Guys, hiányzik a képernyőről a Castle-Beckett páros.
Chuck: hosszú idő után végre sikerült szintre hoznom a sorozatot, így már hetiben tudom nézni.
Supernatural: "a sorozat", amire mindenképpen sort fogok keríteni, mert bíztatóak a hírek a 6. évadra vonatkozólag.
Fringe: érdekesen zárult a 2. évad, kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a sorozat. A folytatásban sokkal több főszálas epizódot várok.
Glee: az évad második fele nem tetszett, viszont a finálé nagyon jól sikerült. A folytatásban több magánéleti szálra és kevesebb zenére kell számítanunk, de bízom benne, hogy ez nem megy a színvonal rovására.
V: az első évad tetszett, remélem, hasonló színvonalú lesz a folytatás is. Ja meg, hogy javítanak egy kicsit a kivitelezésen és jobb cgi-ket kapunk majd.
Being Erica: a méltatlanul elhanyagolt kanadai sorozat, amit az első rész óta imádok. Feelgood, csajos, ugyanakkor tartalmas is. Furcsán ért véget a 2. évad és elég sok találgatás született, hogy vajon milyen irányba halad majd a történet.
Misfits: a britek is tudnak jó sorozatokat csinálni, a Misfits pedig valamennyire ötvözi a Heroes és a szintén brit Skins sajátosságait, úgyhogy ha nem is hetiben, de mindenképpen nézni fogom a szériát. Az első évadhoz hasonlóan izgalmas, pörgős epizódokat várok.
The Big Bang Theory: a 3. évad nem volt az igazi, de a finálé nagyon tetszett, úgyhogy egyelőre maradok Sheldonéknál.
Community: az első évad darálva jobban átjött, úgyhogy nem kizárt, hogy ezt az évadot is darálni fogom majd.

Újoncok:

Undercovers: mivel fordítani fogom,ezért egyértelmű, hogy nézem majd.
A Covert Affairsnél izgalmasabb és kevésbé kiszámítható sorozatot várok.
Nikita: nagyon jónak ígérkezik, az upfronts óta várom.
The Walking Dead: abszolút nem vártam, de sorba jönnek ki a promók és a hírek, amik felkeltették az érdeklődésemet. A pilotot mindenképpen megnézem, aztán meglátom, maradok-e a folytatásra.
No Ordinary Family: upfronskor azt írtam, belenézek majd, de így is elég sok sorozatom lesz, úgyhogy inkább elteszem darára, ha pozitív véleményeket olvasok róla.
The Event: a témája miatt érdekes, de itt is fennáll az, ami a NOF esetében: ha jó vélemények érkeznek róla, akkor valószínűleg darálni fogom majd.

update: Terriers: egyrészt, mert az Undercovers helyett ezt fogom fordítani, másrészt pedig azért, mert igencsak jónak ígérkezik. Témáját tekintve nyomozós, humoros sorozat és ha fele olyan jó lesz, mint a Good Guys, akkor hosszútávon nézős marad.

Egyebek: vagyis azok a sorozatok, amiket szeretnék hetiben nézni, de még szintre kell hoznom őket.

Dexter: szeptember 27-én startol az 5. évad, meglátjuk sikerül-e a premierre felzárkóznom vagy csak később csatlakozom a sorozathoz.
Sons of Anarchy: nagyon hamar elindul a 3. évad, 26 részt kell addig megnéznem.
Vampire Diaries: csak jót olvastam róla, úgyhogy az első évadra mindenképpen sort kerítek még a nyáron.
Parenthood: még mindig nem tudtam nekikezdeni a sorozatnak. Ha nem fér be hetiben, meghagyom őszi szünetre és majd akkor felzárkózom.

Filmek

Három filmet sikerült a közelmúltban megtekintenem, de akkora hatást nem gyakoroltak rám, hogy külön posztot írjak, úgyhogy rendhagyó módon csak rövid véleményt írok róluk.

The Rebound - Szerelmes szingli szittert keres

A magyar címből sejthető, hogy romantikus filmmel van dolgunk. Adott egy negyvenes éveiben járó nő, aki rajtakapja a férjét. Ezt követően összepakol és a két gyerekével a nagyvárosba költözik, hogy új életet kezdhessen. Mivel az új munkahelyén késő estig dolgozik, szüksége van egy olyan emberre, aki vigyáz a gyerekekre. Egy jómódú zsidó családból származó, fiatal srác jelentkezik, akit nagyon hamar megkedvelnek a gyerekek és az anyuka is. Egy a bökkenő: túl nagy a korkülönbség az anyuka és a bébiszitter között. Emiatt nem lehetnek együtt, külön utakon folytatják tovább és csak évek múltán találkoznak újra.
Két bajom volt a filmmel, egészen pontosan a befejezéssel. Egyrészt nagyon klisés az egész film (könnyen kitalálható, mi lesz a következő lépés), másrészt pedig kicsit összecsapott lett a vége. A nő sikeres lesz a munkájában, a srác pedig a fél világot beutazza, amikor újra találkoznak. A zárójelenet alapján nem egyértelmű, hogy együtt maradnak vagy az éttermi vacsora után továbbra is külön élnek.

Értékelés: 6/10, egy laza romantikus filmnek jó volt.

My one and only

Hajszálpontosan ugyanúgy kezdődik a film, mint a Rebound: a feleség rajtakapja a férjét, ezért összepakol és elköltözik. Itt viszont abból adódik a konfliktus, hogy a volt feleségnek a férjszerzésen kívül nincsenek más ambíciói. A gyerekei tudják, mit akarnak, az anyjuk viszont csak a mának él. A pénzük rohamosan fogy, de a nő nem hajlandó elfogadni a segítséget és továbbra is folytatni akarja az elit életmódot.
A férjszerzés sem zajlik zökkenőmentesen: akad aggresszív, nőket kihasználó, anyagias és csaló is. Az anya és a két fiú az egész országot bejárják (New Yorktól egészen Los Angelesig), mire végre meg tudnak állapodni.
Nem volt annyira rossz film, az viszont tény, hogy rövidebben is el lehetett volna mesélni a történetet.

Értékelés: 7/10, egyszernézős ródmúvi.

World's Greatest Dad

Robin Williams neve általában garancia a jó filmre, ez a film viszont nem volt az. Drámának jó, engem viszont felháborított a témája.
Van egy apuka, aki sikeres író akar lenni. Évek óta próbálkozik, de a kiadók visszadobják a regényeit. Tanárként dolgozik a helyi középiskolában és ott sincs a helyzet magaslatán: az óráit alig látogatják a diákok, a fiatal és csinos kollegina folyton lerázza, plusz a fia sem mindennapi eset.
A fordulópontot a fia halála jelenti (elég perverz beállítottságú a srác, masztizás közben megfojtja magát). Az apa ír egy búcsúlevelet és úgy állítja be, mintha a fia írta volna. Eddig a pontig még tetszett a film, remek dráma lehetett volna belőle, ha az írók más irányba viszik a történetet. A folytatásban ugyanis azt látjuk, hogy az apa hogyan húz hasznot a fia halálából: a búcsúlevél (amit persze az egész iskola elolvas) után naplót ír, amit szintén úgy tüntet fel, mintha a fia írta volna. Ez az iromány is osztatlan sikert arat, mi több, könyv formájában is kiadják. Oly sok év után rámosolyog a volt apára a szerencse: a csinos kolleginával nyíltan vállalják kapcsolatukat, tévéműsorba hívják, az iskolában pedig elvakult módon csodálják a halott fiát.
A végén persze elmondja az igazat, de mindenki elfordul tőle és csalódik benne. Furcsa, de nem tudtam sajnálni emiatt. A saját fiát bunkónak nevezte, holott ha törődött volna vele, akkor bizonyosan nem halt volna meg a fiú.
Lehet, hogy velem van a baj és rossz oldalról közelítettem meg a filmet, de a kellemes kikapcsolódás helyett bosszantó másfél órát kaptam.

Értékelés: 3/10

Happy Town - 1. évad

Nemrég finálézott az a sorozat, amit a tavalyi berendelésekből a legjobban vártam.
Kisvárosi titokzatos nyomozós sorozatnak volt beharangozva, én pedig mindhárom típust szeretem, így nem kevés elvárásom volt a Happy Townnal kapcsolatban.
Sajnos azonban csalódnom kellett, ráadásul elég nagyot.
Az első rész volt a sorozat legjobbja, irtó hangulatosra és kellőképpen rejtélyesre sikerült.
A sztori a következő:
Van egy Haplin nevű kisváros Minnesotában, ahol a bűncselekmény fogalma szinte ismeretlen. Szinte, mert egy dolog mégis nyugtalanítja a városlakókat. Egy bizonyos Magic Man hét éven keresztül embereket rabolgatott el a tömegből és egy Isten háta mögötti helyre vitte őket. Az utolsó emberrablás öt éve volt és amikor mindenki azt hiszi, hogy vége a rémálomnak, egy éjszaka kegyetlenül megölik Jerry Friddle-t, aki perverz ls beteges ember hírében állt. Naná, hogy mindenki a Magic Manre gyanakszik.
A pilotban több olyan esemény is van, ami miatt várós volt a folytatás. Először is egy új lány (Henley) érkezik a városba, aki készül valamire, de mindenki csak egy ártatlan, kedves lányt lát benne. Másodszor pedig a város seriffje egy bizonyos Chloe nevű nőt emleget, az epizód végén pedig bekattan és egy szekercével levágja a bal kezét.
A sorozat többi része során megismerjük a város lakóit: a Haplin családot, akiknek a hatalma behálózza a várost, gyakorlatilag mindent ők irányítanak; Georgiát, aki a későbbi seriff (az öreg seriff fia) lányára vigyáz és szinte családtag; Big Dave-et, aki pizzázót üzemeltet és emiatt le is bukik (ő ölte meg Jerry Friddle-t), Merrit Grievest, aki mozis relikviákat gyűjt, a Magic Man után kutat és eléggé titokzatos és Dan Farmert, aki rendőrnek adja ki magát és elég egyedi módszert (igazságszérummal lekábítja az embereket) alkalmaz, hogy kiderítse az igazságot.
Ahogy haladunk előre a történetben, egyre többet tudunk meg a múltról és az eltűnt személyekről (Lauryn Ward és Greggy Stiviletto románca).
A nyolc epizód lényege nagyjából ennyi. Igazából csak a Jerry Stiviletto -ügyet sikerült lezárni, a többit sokkal jobban is meg lehetett volna oldani.
Amennyire lelkesedtem a sorozatért az elején, az utolsó részre gyakorlatilag már szenvedés volt nézni a sorozatot (fordítani meg főleg, a nyolcadik rész feliratát először meg sem akartam csinálni). Nagyon nagyon összecsapott zárást kapott a sorozat (a Magic Man az öreg seriff felesége, akit elvileg 5 éve meggyilkoltak, mégis életben van) és egy logikusnak tűnő rajongói magyarázat sem segít, hogy átlagnéző elégedett legyen a befejezéssel.

Részemről 4/10 a sorozat, csalódás sajnos.

Chuck - 3. évad

Ha az előző évadra azt mondtam, hogy zseniális, akkor erre mi lenne a megfelelő jelző? Elképesztő, amit a készítők alkottak, gyakorlatilag sikerült felülmúlniuk a második évad színvonalát.
Lássuk, mi is történt az évad 19 része alatt spoilerekkel tarkítva.

Az első rész azzal kezdődött, hogy Chuck teljesen lezüllött: felmondott a Buy Moreban (így nincs civil foglalkozása), az Adatbázis pedig nem mindig működik, úgyhogy a megbízatásoknak is búcsút mondhat, valamint Sarah-val sincsenek éppen a topon. Hogy lehet ebből kimászni? Chuck rájön, hogy nem tud Sarah nélkül élni és hogy mindent elkövet, hogy belőle is valódi kém váljon. A cél érdekében új taggal bővül az eddig megszokott csapat: Shaw-val, aki eléggé megbonyolítja a dolgokat. A CIA célja ezúttal a Ring nevű szervezet felszámolása, ami azért is nehéz, mert jó pár kettős ügynök akad (Shaw is az), így nemcsak a CIA kerül veszélybe.
Az évad két részre osztható: az első fele a 13. részig tart és szépen pontot tesz a Sarah-Chuck viszony végére. A maradék 6 részben viszont visszatért az az igazi akciódráma, amitől annyira élvezetes volt az előző évad. Chuck és Sarah egy párként veszik fel a harcot a Ring ellen, sőt, Morgan (Chuck barátja) is elindul a kémmé válás útján, miután Chuck felfedi előtte a titkát.
Az évad során az eddigi szereplők múltjára is fény derül: megismerjük Alexet (Casey lányát), kiderül, hogy Sarah Shaw feleségét ölte meg (a kémmé váláshoz szükséges utolsó próbatétel során), az évad végén pedig ismét szerepel Chuck apja.
A dupla finálé az évad egyik legjobb epizódja volt, az írók nem spóroltak az akcióval (Chuckékat foglyul ejtette Shaw, Morgan és Devon pedig a megmentésükre igyekeznek) és a drámával (Chuck apja sajnos meghal).
Az utolsó rész végén egész pöpec cliffhangert kaptunk, ami miatt én már nagyon várom a negyedik évadot.

Értékelés: 9.5/10, kénytelen vagyok a 4. évadra tartogatni azt a 10-est. :)

Nyár van, nyár

Végre beköszöntött az igazi nyári idő, amire nem sok esélyt láttam június elején. Olyan idő volt, mintha a tavaszból (volt idén egyáltalán?) hirtelen átugrottunk volna az őszbe.
Ne de most végre ismét süt a nap, újra 30 fok fölött van a hőmérő higanyszála, megint lehet strandolni és bulizni.
Az eddigi nyarakhoz képest idén nem találtam nyári munkát, hiába próbálkozom nap mint nap (álláshirdetések, ismerősök, két állásportál hírlevele). Mintha minden azt akarná, hogy idén ne dolgozzak. Pedig szeretnék, mert szeretek dolgozni, a pénz meg jól jön ősszel, mikor kezdődik a suli. Júniusban úgy indultam neki a nyárnak, hogy két hónap folyamatos nyári munka, de ne ott, ahol tavaly. Hát, ez mostanra egy hónapra redukálódott ugyanezekkel a feltételekkel.
Így viszont több idő jut a pihenésre és a fordításra, mert így tudom tartani az 1-2 napos határidőket. Ennek is megvan az előnye, mert legalább lesz egy kis rendszer az életemben.
Megejtettem az első strandolást is, ami nagyon jól esett, mert kellemesen hűsítő most a Balcsi vize. Se túl meleg, se túl hideg. Ráadásul megnyugtató úszni és elszakadni a mindennapi gondok elől.
Egy kisebb kirándulás már be van tervezve valamelyik hétvégére, plusz az augusztus végi nyaralás, ami még igencsak távolinak tűnik.
Úgyhogy most summer sunshine van, reméljük, sokáig így is marad.

Epitafios - 2. évad

A zseniális első évadról itt írtam, a héten pedig letudtam a folytatást, vagyis a második évadot.
A cím sajnos megtévesztő egy kicsit (Sírfeliratok), ugyanis a néhány temetős jelenettől eltekintve a síroknak semmi közük nincs a történethez. Ez az évad nem folytatása az előzőnek, egy teljesen új történetet kapunk. Egyedül az előző évadban megismert főszereplők, vagyis Renzo és Marina maradtak ugyanazok.
Innentől spoilerek.

A rendőrség most is egy sorozatgyilkos után nyomoz, aki régi és híressé vált bűneseteket rekonstruál és megörökíti (lefényképezi) azokat. Míg az előző évadban egy elszánt és erős személyiséggel rendelkező gyilkost láttunk, most egy skizofrén illetőt kaptunk, aki elég sokszor pánikba esik és nem tudja, mi legyen a következő lépés. Nem minden tervét sikerül pontosan véghezvinnie, ennek köszönhetően elég sok hibát elkövet. A legnagyobb hibája az, hogy életben marad az egyik áldozata (Velasquez), aki különleges képességgel rendelkezik: a jövőbe lát, meg tudja mondani, ki lesz a gyilkos következő áldozata. Emiatt nagyon fontos lesz a rendőrség számára, ugyanis a gyilkos eléggé véletlenszerűen öl (barátot, családtagot, ismerőst). Amikor elfogy az "előre tervezett megölendő személyek" sora, azokkal végez, akik rájöttek, hogy ő a gyilkos. Két fájó áldozat van az évad során: Renzo apja és Marina.
A rendőrségi munka az első évadhoz képest sokkal összehangoltabbnak tűnik, de még így is sokára derítik ki, hogy a fotókat előhívó munkatársukat körözik. A gyilkosról kiderülő háttérinformációk tetszettek, gyakorlatilag teljesen megismertük az illetőt: milyen volt az apja, milyen volt a családtagok viszonya, stb. Renzon és Marinán kívül meg kell említeni Marianot, aki nagy segítség a rendőrségnek, ugyanis sokkal kifinomultabb a szaglása, mint az átlagemberé.
A fő szál mellett nem maradt feledésbe az a nyomozás, ami még az első évadra nyúlik vissza. Nevezetesen az orosz rulettes ügy felgöngyölítése, amit Marina vezet. Sajnos egy hiba csúszik a dologba, ugyanis az egyik halottba hátulról belelőnek (később kiderül, hogy Marina öccse az), így viszont gyilkossági ügyként kezeli a rendőrség a dolgot. A helyzetet nehezíti az, hogy az áldozat egy miniszteri beosztott, így Marina körül igencsak szorul a hurok.

Az évad végére minden megoldódik, sikerül elkapni a sorozatgyilkost.
Mindent összevetve kellemes kikapcsolódás, de sajnos az első évadot nem múlja felül. Kicsit sok az üresjárat és néhány lépés elég logikátlan volt, így csak 8/10-et kap.