Taylor Jenkins Reid: Egyetlen szerelmeim

"Nem hiszem, hogy az igaz szerelem egyetlen szerelmet jelent. Szerintem az igaz szerelem annyit jelent, mint igazán szeretni. Tiszta szívvel. A lelked mélyéből."

Fülszöveg: Mit ​jelent igazán szeretni?
Emma Blair huszonévesen feleségül megy a gimnáziumi szerelméhez, Jessehez, és maguk mögött hagyva az otthonukat és az otthoni elvárásokat, kitalálják a saját életüket. Belevetik magukat az utazásba, élveznek minden boldog pillanatot, megragadnak minden izgalmas kalandot.
Az első házassági évfordulójuk napján Jesse éppen a Csendes-óceán felett forgat, amikor nyoma veszik a helikopterének és neki is. Azt hiszik, meghalt.
Emma, szakítva addigi életével, hazaköltözik, és megpróbál újra magára találni. Évekkel később, már túl a harmincon, összefut egy régi barátjával, Sammel, és újra szerelmes lesz. Amikor Sam eljegyzi, úgy érzi, újabb esélyt kapott a boldogságra. Egészen addig, amíg fel nem bukkan Jesse...

A színpompás borító és az izgalmas fülszöveg miatt mindenképpen szerettem volna elolvasni Taylor Jenkins Reid könyvét még az ünnepek előtt. Sok szerelmi történetet olvastam már, de ez a regény nagyon különleges olvasmányélmény volt. Emma története ugyanis sokkal több egy habkönnyű romantikus sztorinál, egy valóságos lelki utazásnak lehettem a tanúja. 

Merthogy Emma nem kis dilemmával szembesül, amikor kiderül, hogy Jesse életben van. Hogy kit választ a történet végén, ki is lesz az ő egyetlen szerelme, az nagyon szépen és logikusan van levezetve, teljes mértékben meg tudtam érteni a döntését és annak nehézségét.

A történet mellett a karakterek jellemfejlődése is nagy erőssége a regénynek. Jesse ominózus telefonhívása után egészen Emma kamaszkoráig megyünk vissza az időben és nyomon követhetjük, ahogy a lázadó tinédzserből szép lassan egy felelősségtudatos, komoly nő lesz. A testvérével, Marie-val való kapcsolatának alakulása is figyelemre méltó, örültem, hogy végül sikerült megtalálniuk a közös hangot. A szülőkkel való kapcsolat is nagy hangsúlyt kap, úgyhogy a szerelem mellett Taylor Jenkins Reid regénye a család fontosságáról is szól. 

Maga az írásmód egyszerű, nincsenek többszörösen összetett és túlbonyolított mondatok, pont ezért éreztem hihetőnek Emma történetét. Máshogy dolgozza fel a Jesse elvesztése utáni gyászt, mint a Másodvirágzás Violette-je és a Manon virágai Amande-ja, mindenesetre nekem így is érthetőek voltak a reakciói és azok a gyászfeldolgozási fázisok, amelyeken Emma végigment. A Sammel való kapcsolatáért sem tudtam őt "hibáztatni". 

Bár egy kicsit meseszerűen alakulnak az események és mindegyik szereplővel szimpatizálni lehet, az érzelmi sokszínűség miatt nagyon tudtam szeretni ezt a regényt. A nagy felismeréseket és az egymás iránti empátiát és szeretetet tudom magammal vinni belőle. 

"Csak akkor kötözöd hozzá magad valamihez vagy valakihez, ha félsz, hogy elsodródhatsz."