Hosszú kihagyás után előszedtem az FX nyári komédiáját, hogy az utolsó évadra felzárkózzak a sorozatból. Ez persze nem sikerült, viszont így kihagyás nélkül állhatok majd neki a záróévadnak.
Kategóriáját tekintve a Wilfred a komédiák sorát gyarapítja, bár ez az évad kevésbé volt poénos az előzőkhöz képest. Alig volt olyan jelenet, ahol párhozamot lehetett vonni Wilfred és a "valódi" kutyák viselkedése között. Egyre inkább egy pszichológiai utazásnak tűnik a sorozat, mert Ryannek és Wilfrednek egyszerűen szüksége van egymásra. Volt ugyan Wilfrednek néhány igencsak aljas húzása, az epizódok végén mégis meg lehetett bocsátani neki, mert mindketten le tudták vonni a maguk tanulságait.
Komolyaabbak és összetettebbek lettek a témák, nem egyszer komoly filozófiai mélységű dialógusok hangzottak el. Az elgondolkodtatás mellett volt még egy motívum, ami végigkísérte az évadot. Az előző évad végén látható rajz majdnem minden epizódban előkerült és bár továbbra sem kaptunk választ a Wilfredet illető kérdésekre, egyre kíváncsibb vagyok, milyen magyarázattal rukkolnak majd elő.
Nem kevés megdöbbentő fordulatot hozott ez az évad (pl. Ryan apjának a halála vagy éppen a finálé záró képsorai), amitől még mindig frissnek tűnik a sorozat. Mellékszereplők tekintetében Kristennel történt a legtöbb változás. A korábban szinte elviselhetetlen hisztérikából egy egész normális és kedvelhető karaktert faragtak, ami határozottan jót tett az évadnak. És bár az előző két évad is tetszett, nekem ezzel a 13 résszel lett kötelező néznivaló a sorozat.
Értékelés: 8.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése