Legutóbb szeptemberben írtam munkával kapcsolatos posztot, de mivel hivatalosan is vége van a tanévnek, pár szóban megemlékeznék az elmúlt hónapokról. A nyár végi lelkesedésem csak egy kicsit ingott meg, az év nagy részében úgy éreztem, hogy jól döntöttem a munkahelyváltással. Hamar megszoktam a közeget, a kollégák is elfogadtak és a munkába is sikerült bele-, illetve visszarázódnom. A gyerekekkel néha ugyan csatázni kellett, de tanárként ez nem olyan meglepő. A fáradtság viszont annál inkább. Korábban sose hittem volna, hogy egy tanév így le tudja szívni az ember energiáját.
Szerencsére nem olyan durva a helyzet, mint a képen, de tény, hogy a nyári szünet egy részét pihenéssel fogom tölteni. Osztályt ugyan nem kaptam, de elég vegyes csoportjaim voltak és némelyikkel nagyon nem volt könnyű dolgozni. Különösen tankönyv nélkül. Az általános iskolai gyakorlat során hozzászoktam, hogy saját anyagokat kell gyártanom, de az csak pár hetet jelentett, nem pedig egy teljes tanévet. A miértekbe most nem mennék bele (nagyon sok helyen leírták már), mindenesetre remélem, hogy a következő tanév ilyen tekintetben könnyebb lesz.
Hogy a gyerekek megváltoznak-e addig, abban már nem vagyok biztos. A tanév folyamán többször is rá kellett döbbennem, hogy a mai gyerekek mennyire mások, mint mi voltunk. Pedig csak tizenegy-két évvel fiatalabbak nálam! A többségük rendes és tisztelettudó, ám a tanulásban nem túl motiváltak. Nagyon sok eszköz áll a rendelkezésükre, csak épp nem a legjobb célokra használják őket. Hiába lógnak egész nap a facebookon, rémesen keveset kommunikálnak egymással. Dentorel írt is erről egy remek gondolatébresztő posztot. Az előttük levő lehetőségekkel nem élnek, így hosszútávon magukkal szúrnak ki. Néha sajnálom őket, főleg azért, mert sokuk még azt sem engedi, hogy segítsenek rajtuk.
Persze nemcsak ez jellemezte a tanévet (bár a legnagyobb hányadát az ehhez kapcsolódó élmények tették ki), hanem a vidámabb pillanatok is. Második félévben két "csapatépítő rendezvényre" is sor került a tanári karon belül. Első körben Szekszárdra kirándultunk, ami igen emlékezetesre sikerült. A Gemenci-erdőben megrohamoztak minket a szúnyogok, a Mézeskalács Múzeum és a Babits emlékház viszont feledtették az "apró" kellemetlenséget. Meg persze érdekes volt látni egy-két kolléga "nem tanári" oldalát is. Utolsó nap a suliban rendezett sütés-főzés már a nyári táborok élményét hozta el és a halászlevet leszámítva jól sikerült.
Sok mindenről tudnék még írni, de talán ezek voltak a tanév legjelentősebb tapasztalatai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése