Castle - 3. évad

A nyomozós sorozatok közül még mindig a Castle az egyetlen, amit hetiben követek. A gyenge nézettségű első évadot követően a második évadban stabil 10 milliós nézettséget alakított ki, amivel az abc egyik legnézettebb sorozata lett. Emellett a többi szereplő is nagyobb játékteret kapott, a Castle pedig élvezetes sorozattá nőtte ki magát.

Idén a helyzet nem sokat változott: a heti ügyeknél továbbra is a karakterizáció volt hangsúlyosabb, mint az adott gyilkos kézre kerítése. A feelgood hangulat is megmaradt, ennek ellenére az idei évad gyengébben sikerült, mint a tavalyi.
A pozitívumok közé tartozik Castle családja, ezen belül is Alexis felnövése. Alexis átlagos lány maradt, a tinikre jellemző problémákkal és szerelmi vívódásokkal. Az évad végére komoly nő lett belőle. Teljesen hiteles és szerethető volt ez a szál, ami elsősorban a színészeknek köszönhető.
Szintén pozitívum a humor, ami inkább az évad első felére jellemző. Nagyszerű egysorosok szerepelnek és örömteli, hogy Castle mellett Beckett is jó szövegeket kapott.

A negatívumok viszont jóval szembetűnőbbek. Az egyik az, hogy az évad második felében kicsit ellaposodott a sorozat. A bűnesetek nem sokban különböztek egymástól és a fordulatok is kiszámíthatóbbá váltak. Idén is kaptunk dupla epizódot, de színvonalban nagyon alulmaradt a tavalyitól.

A másik negatívum a Beckett anyjának halála körüli nyomozáshoz kapcsolódik. Míg az előző két évadban jól megoldották ezt a szálat, idén egyszerűen túlerőltették. Amellett, hogy sok volt a logikátlan elem, néhány jelenet hatásvadászra sikerült. Ez pedig eddig nem volt jellemző a sorozatra. Sajnos a finálé is ilyen volt.

Nyilván kell ez a nyomozás, mert anélkül nem lenne működőképes a Castle, de kérdéses, meddig tudják csavarni a szálakat. Mivel idén sem sikerült pontot tenni ennek az ügynek a végére, a következő évadban is elő fog kerülni. A cliffhanger hozta a kötelező formát, kellőképpen ütős lett, mégis előre tudható, hogy Beckett túl fogja élni. A sorozat főszereplőjéről van szó, így ha meghalna, az egyben a sorozat végét jelentené.

Értékelés: 7/10

Supernatural - 6. évad

Egy olyan évad ért véget, amit már Sarah Gamble, az új showrunner irányított és nem Eric Kripke. Bevallom, a tavalyi finálé után nem tudtam elképzelni, miről fog szólni a 6. évad, mi újat hozhat még a sorozat. Innentől spoilerek!

Egy évet ugrunk előre a történetben. Dean Lisával és Bennel él, de felhagyott a szörnyvadászattal. Azért a szükséges óvintézkedéseket nem felejtette el (minden este sóval behinteni az ablakpárkányt és a küszöböt), de teljesen az újdonsült családjának szenteli életét. Samről mindeközben semmit sem tudunk, egészen addig, amíg be nem toppan, hogy segítséget kérjen a bátyjától. Dean pedig hosszas gondolkodás után csatlakozik öccséhez.

Innentől pedig folyamatosan kapjuk a válaszokat és az újabb kérdéseket. Sam az elmúlt évben a nagyapjával és a rokonaival vadászott. Nem is akármilyen lényekre, hanem úgynevezett "alfa-példányokra". Hamarosan az is kiderül, hogy miért: Samuel lepaktált Crowleyvel, akinek a terveihez szükség van ezekre a lényekre, ugyanis a Pokol királya meg akarja szerezni a Purgatóriumot. Azt is megtudjuk, hogy Sam nem teljes emberként tért vissza a Pokolból, ugyanis a lelke odalent maradt. Innentől valamennyire felpörögnek az események, Dean mindent megtesz, hogy öccse visszakapja a lelkét. Azt követően újabb történetszál következik. Megismerjük Eve-t, minden szörnyek ősanyját. Hamar lezárják ezt a témát, ezt követően pedig Castiel és a Mennyben zajló polgárháború kerül előtérbe. Újra előkerül Crowley, akivel időközben szövetkezett Castiel. Mindegyikük célja a Purgatórium kinyitása és az ott levő lelkek megszerzése. A fináléban pedig ennek a végső kimenetelét látjuk.

Első ránézésre szemet szúr, hogy az évadnak nincs egyetlen főszála, hanem 4-5 kisebb történetszálat vezetnek végig, amik szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Annak ellenére, hogy jobban szeretem a tisztán főszálas sorozatokat, sokkal jobban tetszett ez a felépítés, mintha kaptunk volna egy erőltetett főszálat sok-sok fillerepizóddal kiegészítve. Örültem, hogy egyik szálat sem húzták a kelleténél tovább (pl. Sam lelketlensége), ugyanakkor szerintem Eve-vel több részben is foglalkozhattak volna. Ahhoz képest, milyen lény, meglehetősen könnyen le tudták győzni. Az is kitűnt az idei évadból, hogy a történések jelentős része a Mennyhez, a Pokolhoz és a Purgatóriumhoz kapcsolódik, vagyis a Winchester srácoknak nem jutott benne irányító szerep. Ez már a 4. évad második felében elkezdődött, de a 6. évadban volt a leglátványosabb. Hiába akarták Deanék megakadályozni a Purgatórium kinyitását, semmit sem tehettek ellene.

Sajnos idén is meg kellett válni néhány szereplőtől, akiknek meghatározó szerepük volt az évad vagy a sorozat során. Először Samuel nagypapát vesztettük el (ezúttal véglegesen), aztán Rufust, de Balthazar és Rafael is áldozatul esett a háborúnak. Az utolsó előtti részben viszont feleslegesnek éreztem Lisa és Ben visszahozatalát. Igaz, hogy a fő szál eseményeiben érintettek voltak, de nem maradt volna hiányérzetem, ha nem szerepelnek az epizódban.

Az évad minősége összességében hullámzó, körülbelül fele-fele arányban vannak a jól sikerült és a felejthető epizódok. A cliffhanger meglepő lett, de le is szűkíti a lehetőségeket, hogy innen hogyan tovább.

Értékelés: 6.5/10 (eredetileg 7/10-et írtam, de jobban belegondolva, gyengébb volt annál ez az évad)

Raising Hope - 1. évad

Egyáltalán nem vártam ezt a sorozatot tavaly, mégis ez lett számomra az évad legjobb szitkomja. Nagyon nehezen kedvelek meg egy szitkomot (a Modern Familynek 3 epizód után búcsút intettem, a Community csak az évad felétől lett élvezetes), úgyhogy a Raising Hope-nak is megadtam a 3 résznyi esélyt. Az első rész még nem tetszett annyira, a második már jobban sikerült, a 3. után pedig már egyértelmű volt, hogy maradok.

A történet egy munkásosztálybeli családról szól, akik már fiatalon gyereket vállaltak. Ezután 20 évet előreugrunk az időben, amikor a fiúk ugyanezt teszi. Összejön egy lánnyal, akiről az egy éjszakás kaland után kiderül, hogy körözött sorozatgyilkos. A lányt természetesen elkapják (miután a család feladja a rendőrségnek) és börtönbe kerül, de 8 hónappal később informálja hősünket, hogy gyereket vár. A gyerek születése után a lányt villamosszékben kivégzik, így a gyerek, akit akkor még Princess Beyoncénak hívnak, a srácra marad. Nemsokkal ezután a kislányt átkeresztelik és a Hope (Remény) nevet kapja.

Ha ez még nem lenne elég, sem Jimmy, sem a szülei nem tudják, hogyan is kell felnevelni egy gyereket. A legtöbb poénos szituáció ebből fakad. Néhány flashbackből pedig az is kiderül, hogy Jimmy nevelése sem volt zökkenőmentes. Mindezek mellett a család egy fedél alatt lakik Jimmy dédnagyanyjával (Maw Maw), aki meglehetősen flúgos nőszemély.

Persze a munka és a gyereknevelés mellett a szerelem sem maradhat ki Jimmy életéből. A helyi boltban dolgozó Sabrina (aki Jimmyhez hasonlóan kissé őrült) első látásra szimpatikus neki. Az egyetlen bibi, hogy Sabrinának barátja van, úgyhogy csak erős barátság alakul ki köztük. Ez viszont egyáltalán nem baj a sorozat szempontjából, mert nem ad teret a felesleges drámázásnak.


Amitől működőképes a sorozat, az az ötletesség. Olyan dolgokat ki tudnak hozni az alaphelyzetből, amire a néző nem is gondolna. Emellett ott van még az egyedülálló humor, amihez néha szavak sem kellenek. Elég a kutyaugatást utánzó Hope-ra vagy a jengát játszó Maw Maw-ra gondolni. De szóbeli poénokban is erős a sorozat. A színészek is nagyon el lettek találva, úgyhogy minden adott egy szórakoztató sorozathoz. Mindezek ellenére azonban így is volt egy-két gyengébb epizód, különösen az évad második felében.


A finálé viszont már minden szempontból tökéletes epizód volt: egyszerre volt vicces, elgondolkodtató, érdekes és bájos. Mint maga a sorozat.

Értékelés: 8/10. Szórakoztatásból és ötletességből jeles, kár azért a néhány gyengébb epizódért.

Upfronts 2011

Ismét eltelt egy év a tavalyi upfronts óta, vagyis idén is kihirdették, milyen sorozatokra számíthatunk ősszel. Melyik kapott kaszát, melyiket láthatjuk jövőre is és mik lesznek az újoncok...

A tavalyi felhozatalból kevés sorozatot vártam és még kevesebb volt az olyan, ami mellett az évad végéig kitartottam. Az UnderCovers 3 rész után elvérzett nálam, az Outsourcedot 4 rész után tettem pihenőre. A The Eventet, az idei évad high-concept újoncát a pilot után kaszáltam, A Perfect Couples első részét (ami egyébként az évad egyik későbbi epizódja) nagy nehezen végigszenvedtem, de a sorozat többi része már hidegen hagyott. A No Ordinary Familytől időhiány miatt két rész után megváltam, a Love Bitesot pedig még nem mutatták be.
Az országos sorozatok közül egyedül a Nikita és a Better Together (ami végül a Better with You címet kapta) maradt meg, bár az utóbbiból le vagyok maradva.
Szó, ami szó, a tavalyi országos felhozatal részemről csalódással végződött.
Lássuk az ideit! Tavalyhoz hasonlóan ismét csatornánkénti bontásban.

NBC

1. Grimm
Amikor megnéztem az ajánlóját, egyből a Supernatural ugrott be, annak is az első 3 évada. Természetfeletti lények, nyomozás, kis humor; egyszóval jöhet!
2. The Firm
Ismertető alapján nem rossz, de nem ezt az újoncot várom a legjobban.
3. Awake
A Lone Star (a tavalyi évad legjobb újonca) készítőitől. Ütős sztori és remek szereplőgárda, úgyhogy ezt a sorozatot várom a legjobban. Sajnos csak midseasonben érkezik majd.
4. Up All Night
Érdekesnek szitkomnak tűnik, a pilot fog dönteni a további sorsáról.

FOX

1. New Girl
Zooey Deschanel miatt mindenképpen nézős és ajánló alapján is jónak tűnik.
2. Alcatraz
J.J. Abrams-projekt, remek színészek, rejtély, nyomozás, kirakósdi. Midseasonben jön, de nagyon várom.
3. Terra Nova
Ez még tavaly lett berendelve, de a készítés közbeni csúszások miatt idén őszre került a bemutató időpontja. Izgalmas sorozatnak ígérkezik, de nem tudom elhinni, hogy egy esetleges 3.-4. évadban is működne a koncepció. A pilotra biztosan maradok.

ABC

1. Charlie's Angels
A sokak által ismert sorozat remake-je. Az Eastwick óta hiányzik egy jó kis csajos sorozat; igaz, ez kémes lesz, nem boszorkányos, de remélem, hosszútávon nézős marad majd.
2. The River
Rejtélyek, szörnyek horrorköntösben tálalva. Kérdés, lesz-e valamilyen átívelő szál vagy végig az "egy hét - egy lény" felállással működik majd a sorozat.

CBS

1. Person of Interest
J.J. Abrams másik sorozata. Ez is nyomozós, ráadásul érdekesnek tűnik, de az Alcatrazt jobban várom.

CW

1. Ringer
Eredetileg a CBS-re készült, de végül a CW-n kötött ki. Sarah Michelle Gellar a Buffy óta nem szerepelt sorozatban, plusz a sztori is ígéretes. CW és a high-concept? Meglátjuk.

Gyors rangsor alapján a következőképpen alakul a lista a várakozási faktort tekintve:
1. Awake -> 95%
2. Alcatraz -> 90%
3. Person of Interest -> 80%
4. Ringer -> 75%
5. Grimm -> 70%
6. The River / Terra Nova-> 60%
7. Charlies' Angels / New Girl -> 55%
8. Up All Night -> 50%
9. The Firm -> 45%

Nikita - 1. évad

Sokaknak ismerős lehet a sorozat címe. Nikita, a bérgyilkosnő történetét először az 1990-es Luc Besson filmből ismerhették meg a mozinézők. A film olyannyira sikeres lett, hogy 1993-ban Hollywood is elkészítette a saját változatát A bérgyilkosnő címmel. Ezután 1997 és 2001 között egy 4 évadot megért kanadai TV-sorozat (La Femme Nikita) készült a történetből. Most, 9 évvel később úgy gondolták, hogy ideje újra elővenni a témát és egy újabb sorozatot készíteni belőle.

A 2010-es verzióban Nikita egy kiképzett bérgyilkos, aki három év után a kiképző szervezet, a Divízió ellen fordul, miután a szerelmét megölik. Eddig nagyjából stimmel a történet a korábbi verziókéval.
"Hat évvel ezelőtt egy titkos kormányzati szervezet kihozott a börtönből, és arra kényszerítettek, hogy bérgyilkos legyek. A program neve Divízió, és mostanra teljesen kicsúsztak a kormány irányítása alól. Tönkretették az életemet, és megölték a férfit, akit szerettem." [Luke fordítása]

Amitől újszerű a 2010-es sorozat, az az, hogy Nikitának ezúttal segítője is akad Alex személyében. Alex folyamatosan informálja, míg Nikita kintről szabotálja a Divízió akcióit. Az ügynökség persze egy idő után csak Nikitát akarja elkapni és a cél érdekében mindent meg is tesz. Az évad első néhány részére ez jellemző. Emellett flashbackek formájában igyekeznek bemutatni a szereplők múltját, így elég sok dologra fény derül.


Nagyjából az évad feléig nem volt jelentős változás az epizódok szerkezetében. A félévadzáró 11-es rész viszont már jelentős fordulatokat hozott. Rendhagyó volt az aktuális küldetés, mivel ez volt Alex végső próbatétele az ügynökké válása előtt. Minden ugyanúgy indult, mint az ezt megelőző epizódokban, amíg Birkhoff, a Divízió számítógépes zsenije fel nem figyelt egy számítógépes chatprogramra. Ebből rájöttek, hogy Nikitának van egy segédje a Divízión belül. Szépen felpörögtek az események és a néző azon kapta magát, hogy Nikita a Divízió fogságába esett. Alex segítségével természetesen kiszabadul, de Alex egy váratlan fordulatnak köszönhetően nem kerül bajba. Magasan kiemelkedik ez az epizód a többi közül, az egész évad egyik legjobbja.


Alex ügynöki kinevezését követően kicsit leült a sztori. Nikita terve semmit nem változott, Alex viszont már nehezebben tud neki divíziós információkkal segíteni. A küldetéseket ezúttal sokkal több flashback színesíti, amelyekből kirajzolódik előttünk Alex múltja. Megtudjuk, hogy az igazi neve Alexandra Udinov és egész iparbirodalom örököse. Az is kiderül, mi történt a családjával és hogyan került Nikitához. Egy küldetés során találkozik régi elrablójával, aki egykor prostituáltként futtatta. Miután bedrogozza Alexet, fény derül a lány titkára. Az akciót követően Alex visszakerül a Divízióhoz, ahol igyekeznek kijózanítani. A rehabilitáció során Alex elhint néhány információmorzsát, ami rögtön felkelti Amanda (a Divízió pszichológusa és az újoncok tanácsadója) figyelmét. Michael (Alex és Nikita kiképzője) is elkezd gyanakodni és rájön, hogy Nikita és Alex összedolgoznak.


Ezután már kezdett kibontakozni a finálé lehetséges kimenetele. Az évad elején szó esett a Divízió fekete dobozairól, amik a küldetések adatait tartalmazzák. Most ismét előkerültek, mivel az elpusztításukkal tovább gyengíthető a Divízió. Örültem ennek a szálnak, mert volt benne lehetőség és kár lett volna, ha veszni hagyják. Miután Nikitának sikerül meggyőznie Michaelt, ő is csatlakozott a Divízió tönkretételéhez. Hétről hétre izgalmas epizódokat kaptunk, de egy negatívum sajnos mindig volt. A három főszereplő (Nikita, Michael, Alex) közül valamelyik mindig a háttérbe szorult. Van olyan epizód, amelyikben Alex csak egy rövid jelenet erejéig szerepel. Úgy tűnt, mintha az írók nem tudtak volna mit kezdeni az egyik karakterrel.


Az utolsó néhány epizódra viszont nem volt panasz. Először Alex, majd Michael is lelepleződött, a néző pedig izgulhatott, hogy vajon sikerül-e Nikita terve. Mindkét leleplezést szépen felépítették és Percy (a Divízió fejese) monológja után a korábbi logikai bukták is értelmet nyertek.
A fináléból kiderült Percy igazi célja, a CIA megszerzése. Ezt azonban nemcsak Nikita, hanem a Divízió többi munkatársa (Amanda, Birkhoff) és a Felügyelők sem néztek jó szemmel. Amanda Alexnek segít, Birkhoff pedig Michaelnek. Mindkettejük számára szerencsésen végződnek a dolgok: Nikita és Michael elutaznak, Alexnek pedig az Amanda és a Felügyelők által irányított új Divízióban lehetősége van, hogy leszámoljon azzal a személlyel, aki a családja halálát elrendelte.

A történet után essen néhány szó a szereplőkről is. A Nikitát és Alexet alakító színésznőkre nincs panasz. Hozzák az elvárható karaktert. Egyedül Maggie Q esetében érdekesek a közelharcok, lévén, hogy a színésznő nagyon vékony. A Michaelt alakító Shane West játéka viszont már hagy némi kívánnivalót maga után. Az évad első részeiben nagyon súlytalanul és egysíkú mimikával (konstans gonosznak ható arckifejezés) játszik, amitől helyenként nevetségesnek hat. A későbbiekben ez valamelyest javul, de még így is alulmarad Maggie Q-val és Lyndsy Fonsecával szemben. A két idősebb színész, az Amandát alakító Melinda Clarke és a Percyt alakító Xander Berkeley nagyjából azt hozzák, amit a szerep megkíván tőlük. Birkhoff (Aaron Stanford) megismerésére viszont nem volt sok lehetőség, holott a sorozat egyik legérdekesebb szereplője. Talán a 2. évadban lesz, ha berendelik a sorozatot.


A sorozat egyik legnagyobb pozitívuma, hogy szép fokozatosan építkezik. Nincs felesleges epizód, mindegyik rész kapcsolódik a főszálhoz és minden esemény jelentős valamilyen szempontból. A látványra sem lehet panasz. A robbanások és a CGI-ok jól sikerültek, és az első részekben látott darkos hangulat is végig megmarad.

Értékelés: 7/10. A hibái ellenére sokkal jobban tetszett, mint vártam.

update: A sorozat megkapta a 2. évados berendelést.

Fringe - 3. évad

Az országos sorozatok évadzárójának sorát a Fringe kezdte meg. Minőségben elég hullámzó évadot kaptunk, aminek a zárása nem volt rám akkora hatással, hogy tűkön ülve várjam a szeptembert. Innentől spoilerek!

A harmadik évad pontosan ugyanott kezdődött, ahol a második évad véget ért: a mi Oliviánk a másik univerzumban ragadt, az ál-Olivia pedig az itteni univerzumban végzi a feladatát. Nagyon tetszett az "egy rész itt, egy rész ott" felállás, jó volt látni a másik univerzumban működő áltudományokkal foglalkozó osztályt. Izgalmas volt a párhuzamos világ, és az ottani csapat is szimpatikus volt (Olivia, Lincoln és Charlie). Emellett jobban megismertük az alakváltókat és azt is láthattuk, hogy néz ki egy ottani bevetés.
Közben pedig lehetett agyalni rajta, hogy jut vissza Olivia a mi világunkba, illetve, hogy mi az igazi küldetése ál-Oliviának és hogy mikor bukik le. Féltem, hogy sokáig húzzák ezt a szálat, de viszonylag hamar sikerült lezárniuk: Olivia sikeresen visszatért ál-Olivia pedig kénytelen volt hazatérni, miután Peter leleplezte.


A téli pihenő előtt úgy tűnt, hogy a sorozat a legjobb évada elé néz. Sajnos nem így lett, mert az utána levő részekben olyasmiket is felvetettek, amik meglehetősen távol estek a sorozat világától. Az egyik ilyen ötlet a szerelmi szál behozatala volt. Ami önmagában nem is lett volna baj, hiszen az elmúlt évadok során Peter és Olivia egyre közelebb kerültek egymáshoz. Az viszont már nem tetszett, hogy az írók arra tették fel a világ sorsát, hogy Peter végül melyik Oliviát választja. Ezt a furcsa szerelmi háromszöget nem éreztem méltónak a sorozathoz.
A másik ilyen ötlet a lélek-harang és Willian Bell visszahozása volt. Teljesen felesleges volt ez a szál, semmi hatása nem volt a történésekre. Az LSD-s rész pedig hiába volt történetileg érdekes, a megvalósítás hagyott némi kívánnivalót maga után.


Ezt követően egy kis időre magára talált a sorozat és a "The Last Sam Weiss" után kíváncsian vártam a finálét. Sajnos azonban csalódnom kellett, mert elég sok volt benne a logikai bukfenc és a szájbarágás ("Így történne, ha... de úgysem így fog."). Furcsa volt az is, hogy a 2026-ban látott szereplők nem változtak túl sokat a mostani kinézetükhöz képest. Csak azért bosszantó ez egy kicsit, mert az 1985-re visszatekintő epizódokban látszott a színészeken a fiatalítás.


Látni lehetett a finálén, hogy Peter vissza fog kerülni a jelenbe és neki kell majd megoldania a két univerzum problémáit. A záró mondatokat viszont nem tudom hová tenni. Nyilván megváltozik majd a fennálló helyzet a 4. évadban, de az előzetes híreket olvasva, én másfajta befejezésre számítottam.

Értékelés: 7/10. Hiába indult bíztatóan az évad, a gyenge részek és a finálé sokat rontott az összképen.

Tanítási gyakorlat - második felvonás

Az angolos tanítási gyakorlat után rögtön elkezdtem az olaszos gyakorlatot, ami lényegében a szorgalmi időszak utolsó napjáig tartott.

A másik gyakorlathoz képest ez teljesen más volt. Egyrészt azért, mert ezt középiskolában végeztem, másrészt pedig azért, mert két osztályban tanítottam párhuzamosan: a 9.-ben és a 11.-ben.

A 9.-eknél a legelső héten a mentortanárnő hiányzott (utazás miatt), úgyhogy az első órán egy másik szakos tanár felügyelte az osztályt. Egész gördülékenyen zajlott az óra és a vártnál sokkal több feladatot sikerült megoldani. A fegyelmezéssel sem volt sok probléma. Volt egy természetes alapzaj, de az óra menetét nem zavarta jelentősen. Két nappal később viszont már úgy kellett órát tartanom, hogy nem volt bent felügyelő tanár. A diákok ezt ki is használták, mert rengetegszer kellett rájuk szólni, hogy viselkedjenek normálisan. Nem esett szét az óra, de nehezen sikerült tanulásra bírni a társaságot.

A következő héten dolgozatot is írattam velük, aminek persze nem örültek, és mindenféle trükköt megpróbáltak bevetni a jobb jegy érdekében. Ezt követően viszont bámulatos zuhanórepülést produkált a 9. osztály. Elég sokan jártak ebbe az osztályba (bőven 20 fölött), így a nevüket sem tudtam elsőre megtanulni. Minden órát azzal kezdtem, hogy írják fel a nevüket egy papírra és tegyék ki a padra, hogy lássam. Már ez is nehézséget okozott nekik, a legtöbben nem is csinálták meg. A másik probléma az volt, hogy ezek a gyerekek semmit nem tanulnak otthon. Azon már meg sem lepődtem, hogy nem írnak házit, de még a könyvüket sem nyitották ki, hogy megnézzék, mit vettünk órán. Fényes példája volt ennek az utolsó óra: miután a bemelegítő kérdésekre (mindegyiket vették már) sem voltak hajlandók válaszolni (többször rákérdeztem, értik-e a kérdést), dedós módszerhez kellett folyamodnom. A kérdéseket a rájuk adható válaszokkal együtt felírtam a táblára, nekik pedig le kellett másolni a füzetbe. Elég égő volt, hogy egy 15 éves gyerek ne tudjon válaszolni arra a kérdésre, hol található az iskola, ahol tanul vagy hogy mi a kedvenc tantárgya.

A másik osztályban (11.-esek) már jobb volt tanítani. Kevesen voltak (csak 10-en), de még az sem rendetlenkedett, akit nem érdekelt annyira az olasz. Mindegyik feladatot megcsinálták rendesen, egyiket sem linkeskedték el. Jól lehetett haladni velük és nagyon tetszett nekik, amikor én vittem feladatot, például egy kvízt Bolognáról vagy épp keresztrejtvényt. A 9.-eseknél is kipróbáltam ezeket, de ők elhülyéskedték az egész feladatot. A 11.-eseknél is írattam dolgozatot, amiből az látszott, hogy ők sem szeretnek tanulni otthon. Ennek ellenére jó volt tanítani őket és már akkor szerencsés leszek, ha hozzájuk hasonló csoportot vagy osztályt kapok.

Összességében hasznos volt a tanítási gyakorlat, mert többet tanultam ez alatt a 3 hónap alatt, mint a mesterképzés másfél éve alatt. A sikerek nagy része az általános iskolásoknál volt, a középiskolásokat viszont könnyebb volt tanítani.