A másik gyakorlathoz képest ez teljesen más volt. Egyrészt azért, mert ezt középiskolában végeztem, másrészt pedig azért, mert két osztályban tanítottam párhuzamosan: a 9.-ben és a 11.-ben.
A 9.-eknél a legelső héten a mentortanárnő hiányzott (utazás miatt), úgyhogy az első órán egy másik szakos tanár felügyelte az osztályt. Egész gördülékenyen zajlott az óra és a vártnál sokkal több feladatot sikerült megoldani. A fegyelmezéssel sem volt sok probléma. Volt egy természetes alapzaj, de az óra menetét nem zavarta jelentősen. Két nappal később viszont már úgy kellett órát tartanom, hogy nem volt bent felügyelő tanár. A diákok ezt ki is használták, mert rengetegszer kellett rájuk szólni, hogy viselkedjenek normálisan. Nem esett szét az óra, de nehezen sikerült tanulásra bírni a társaságot.
A következő héten dolgozatot is írattam velük, aminek persze nem örültek, és mindenféle trükköt megpróbáltak bevetni a jobb jegy érdekében. Ezt követően viszont bámulatos zuhanórepülést produkált a 9. osztály. Elég sokan jártak ebbe az osztályba (bőven 20 fölött), így a nevüket sem tudtam elsőre megtanulni. Minden órát azzal kezdtem, hogy írják fel a nevüket egy papírra és tegyék ki a padra, hogy lássam. Már ez is nehézséget okozott nekik, a legtöbben nem is csinálták meg. A másik probléma az volt, hogy ezek a gyerekek semmit nem tanulnak otthon. Azon már meg sem lepődtem, hogy nem írnak házit, de még a könyvüket sem nyitották ki, hogy megnézzék, mit vettünk órán. Fényes példája volt ennek az utolsó óra: miután a bemelegítő kérdésekre (mindegyiket vették már) sem voltak hajlandók válaszolni (többször rákérdeztem, értik-e a kérdést), dedós módszerhez kellett folyamodnom. A kérdéseket a rájuk adható válaszokkal együtt felírtam a táblára, nekik pedig le kellett másolni a füzetbe. Elég égő volt, hogy egy 15 éves gyerek ne tudjon válaszolni arra a kérdésre, hol található az iskola, ahol tanul vagy hogy mi a kedvenc tantárgya.
A másik osztályban (11.-esek) már jobb volt tanítani. Kevesen voltak (csak 10-en), de még az sem rendetlenkedett, akit nem érdekelt annyira az olasz. Mindegyik feladatot megcsinálták rendesen, egyiket sem linkeskedték el. Jól lehetett haladni velük és nagyon tetszett nekik, amikor én vittem feladatot, például egy kvízt Bolognáról vagy épp keresztrejtvényt. A 9.-eseknél is kipróbáltam ezeket, de ők elhülyéskedték az egész feladatot. A 11.-eseknél is írattam dolgozatot, amiből az látszott, hogy ők sem szeretnek tanulni otthon. Ennek ellenére jó volt tanítani őket és már akkor szerencsés leszek, ha hozzájuk hasonló csoportot vagy osztályt kapok.
Összességében hasznos volt a tanítási gyakorlat, mert többet tanultam ez alatt a 3 hónap alatt, mint a mesterképzés másfél éve alatt. A sikerek nagy része az általános iskolásoknál volt, a középiskolásokat viszont könnyebb volt tanítani.
A 9.-eknél a legelső héten a mentortanárnő hiányzott (utazás miatt), úgyhogy az első órán egy másik szakos tanár felügyelte az osztályt. Egész gördülékenyen zajlott az óra és a vártnál sokkal több feladatot sikerült megoldani. A fegyelmezéssel sem volt sok probléma. Volt egy természetes alapzaj, de az óra menetét nem zavarta jelentősen. Két nappal később viszont már úgy kellett órát tartanom, hogy nem volt bent felügyelő tanár. A diákok ezt ki is használták, mert rengetegszer kellett rájuk szólni, hogy viselkedjenek normálisan. Nem esett szét az óra, de nehezen sikerült tanulásra bírni a társaságot.
A következő héten dolgozatot is írattam velük, aminek persze nem örültek, és mindenféle trükköt megpróbáltak bevetni a jobb jegy érdekében. Ezt követően viszont bámulatos zuhanórepülést produkált a 9. osztály. Elég sokan jártak ebbe az osztályba (bőven 20 fölött), így a nevüket sem tudtam elsőre megtanulni. Minden órát azzal kezdtem, hogy írják fel a nevüket egy papírra és tegyék ki a padra, hogy lássam. Már ez is nehézséget okozott nekik, a legtöbben nem is csinálták meg. A másik probléma az volt, hogy ezek a gyerekek semmit nem tanulnak otthon. Azon már meg sem lepődtem, hogy nem írnak házit, de még a könyvüket sem nyitották ki, hogy megnézzék, mit vettünk órán. Fényes példája volt ennek az utolsó óra: miután a bemelegítő kérdésekre (mindegyiket vették már) sem voltak hajlandók válaszolni (többször rákérdeztem, értik-e a kérdést), dedós módszerhez kellett folyamodnom. A kérdéseket a rájuk adható válaszokkal együtt felírtam a táblára, nekik pedig le kellett másolni a füzetbe. Elég égő volt, hogy egy 15 éves gyerek ne tudjon válaszolni arra a kérdésre, hol található az iskola, ahol tanul vagy hogy mi a kedvenc tantárgya.
A másik osztályban (11.-esek) már jobb volt tanítani. Kevesen voltak (csak 10-en), de még az sem rendetlenkedett, akit nem érdekelt annyira az olasz. Mindegyik feladatot megcsinálták rendesen, egyiket sem linkeskedték el. Jól lehetett haladni velük és nagyon tetszett nekik, amikor én vittem feladatot, például egy kvízt Bolognáról vagy épp keresztrejtvényt. A 9.-eseknél is kipróbáltam ezeket, de ők elhülyéskedték az egész feladatot. A 11.-eseknél is írattam dolgozatot, amiből az látszott, hogy ők sem szeretnek tanulni otthon. Ennek ellenére jó volt tanítani őket és már akkor szerencsés leszek, ha hozzájuk hasonló csoportot vagy osztályt kapok.
Összességében hasznos volt a tanítási gyakorlat, mert többet tanultam ez alatt a 3 hónap alatt, mint a mesterképzés másfél éve alatt. A sikerek nagy része az általános iskolásoknál volt, a középiskolásokat viszont könnyebb volt tanítani.
Én egyszer tartottam egy órát 12.-ben. Nagyon féltem tőle, mert alig voltam idősebbek, mint ők. Messze a legnormálisabbak voltak az egész tanítási gyakorlatom során.
VálaszTörlés(Mivel én még főiskolai rendszerben tanultam, én alapból nem taníthatok középiskolában -csak 10-ig-, így tan. gyak.-om is általánosban volt. Egy-egy órát kaptam 9.-ben és 12.-ben, hogy meglegyen az óraszámom.)
A fegyelmezéssel nekem mindig voltak gondjaim. (Ezért is döntöttem részben végül is úgy, hogy a tanári pálya mégsem nekem való.) Vizsgatanításomon pl. majdnem szétszedték a termet. De meguntam, és lazát bevágtam 5 db órai munka 1-est. (5 különböző embernek persze. :) ) Először kiröhögtek. Majd amikor tanár mondta óra végén, hogy akkor beírja a jegyeket, amiket adtam, akkor nem röhögtek. (Akkor én röhögtem. :) )
Ja, és a vicc az, hogy én városom egyik úgynevezett elit iskolájában tanítottam. Na, most kicsit bele gondoltam, hogy akkor mi lehet más suliban, ami nem elit (Mondjuk nagyon nem kellett, emlékszem a saját volt sulimra. Hát ott lehet, hogy golyóálló mellényben mentem volna be órára. :D De nem véletlenül nem oda mentem gyak.-ra. Mondjuk úgy, hogy nem igazán ápoltam felhőtlen viszonyt a tanári karral. Bár tény, hogy pár volt tanárom arcát megnéztem volna, amikor belépek a tanáriba, hogy jöttem tanítási gyakorlatra. :D)
Azzal pedig maximálisan egyetértek, hogy hasznos egy ilyen tanítási gyakorlat, mert sokat lehet belőle tanulni.
Azt vettem észre, hogy a nagyok kicsit szolidárisabbak. Jobban megértik a helyzetet és nem szivatják a kistanárt.
VálaszTörlésA korkülönbség miatt nem féltem annyira (8 illetve 10 év), attól már inkább, hogy mennyire vesznek majd komolyan. Nem vagyok túl magas, ráadásul sokkal fiatalabbnak nézek ki, mint ahány éves vagyok (van, hogy a boltban még most is elkérik a személyimet :P), úgyhogy én a szemtelen megjegyzésektől és beszólásoktól jobban féltem. Hál' istennek, nem fordult elő, de nem hittem volna, hogy ilyen sokszor kell majd fegyelmezni a 9.-eseket. Amúgy amikor közöltem velük, hogy a rendetlenkedők szaktanárit kapnak majd, egyből olyanok lettek, mint a kis angyalok. :)
Egyébként nemcsak az én óráimon kellett sokszor fegyelmezni őket, hanem a tanárnőjük óráján sem tudtak viselkedni. Nem elitiskolában tanítottam, de úgy vagyok vele, hogy inkább most érjenek ilyen élmények, mint egyetem után.
Ez a szivatják vagy nem a kistanárt, ez szerintem nem korfüggő.
VálaszTörlésIgen, én is úgy értettem, hogy nem vesznek komolyan éppen azért, mert alig vagyok idősebb, mint ők. :)
Egyszer az egyik pesti TESCO-ban (nem tegnap volt, utoljára 2006-ban jártam fővárosunkban) vettem egy üveg vodkát. Persze, bőven elmúltam már 18 akkor is, de ehhez még pluszban rájött az is, hogy olyan borostás voltam, hogy bármelyik horrorfilmbe casting nélkül mehettem volna jetinek. :) Természetesen egyedül az én személyimet kérték el. :D Haverom úgy felnevetet mögöttem, hogy visszhangzott az egész TESCO.
Egyébként van egy lányismerősöm, velem egyidős nagyjából (25 vagyok még pár hétig :) ), de őt állandóan vagy 16 vagy 12 évesnek nézik. :)
Azon én is meglepődtem, hogy már amikor anno hospitálni voltam, hogy mennyire rosszak tudnak lenni a gyerekek, ahhoz képest, hogy mindenhol azt hallottuk, hogy elitiskola így meg úgy...
Amúgy én azt mondom, hogy ha esetleg tanári pályára mész, és mondjuk iskolában fogsz tanítani, akkor biztos, hogy fognak még negatív élmények érni.
Mindenképpen tanítani szeretnék, elég régóta készülök erre a pályára. És annak ellenére, hogy a gimiseknél több volt a negatív élmény, továbbra is középiskolában szeretnék tanítani. Jó volt tanítani az általános iskolásokat, de a gimisekkel még így is könnyebb dolgom volt, mert nekik már megvan az a háttértudás, amire lehet építeni.
VálaszTörlésTudom, hogy lesznek még negatív tapasztalatok, ha már aktívan tanítok, de jobb, hogy ezekkel most szembesültem és nem egy olyan iskolába kerültem, ahol minden gyerek tökéletes és senkit nem kell fegyelmezni. Mert úgy nem biztos, hogy megtanulnám, hogyan kell az ilyesmit kezelni.
Ezt már meg akartam kérdezni máskor is, de nem akarom szétfloodolni a twittert. Nem igazán értem azt a célt, hogy tanár szeretnél lenni középiskolában. Elmondta az egyik főiskolai tanárunk, hogy mennyit keres és nem valami sok, így a középiskolai tanárok még annál is kevesebbet keresnek. Nem fog zavarni a fizetésed? Vagy van lehetőség úgy tanári pályára menni, hogy jövedelmező is?
VálaszTörlésRemélem nem haragszol, hogy ezt megkérdezem. Biztosan sokszor előkerült már ez a téma baráti beszélgetések alkalmával.
Tényleg nem keresnek sokat a tanárok, ez tény. Nem örülök neki, de már a pályaválasztáskor eldőlt, hogy nem ebből fogok meggazdagodni. A matekhoz hülye vagyok, úgyhogy a gazdasági és a műszaki szakok ki lettek zárva. A jogi pálya telített (és magolni sem szeretek), a természettudományos terület (pl. kutatás) pedig nincs eléggé megbecsülve kis hazánkban.
VálaszTörlésHa nyelviskolában tanítanék, akkor kicsit többet keresnék. Nem zárkózom el ettől a lehetőségtől sem.
Aztán a munkán kívül tarthatok még korrepetálást vagy nyelvvizsgára való felkészítést. Néhány csoporttársam már most is tart ilyesmit és nem keresnek ezzel olyan rosszul.
Ez a korrepetálás nem egy rossz ötlet. Nekem is többen ajánlották jövedelemkiegészítésnek. Csak nálam az a baj, hogy én baromira nem tudok gyerekekkel bánni. (Meg mondjuk felnőttekkel sem :) )
VálaszTörlésMeggazdagodni tényleg nem lehet tanári fizetésből, de igazából itt meggazdagodni csak az tud, akinek vagy baromira nagy szerencséje, vagy nagyon jó kapcsolatai vannak. Vagy a kettő együtt.
Kis hazánkban egyébként a dolgozó ember nincsen megbecsülve, és ez igazából független attól, hogy tanár, pék vagy gyári munkás.
És most már nemcsak a jogi pálya telített, hanem szinte minden.
Az létezhet, hogy eltűnt egy-két kommentem?
Létezhet. Hétvégén szerverkarbantartás volt a bloggeren és egy-két komment elveszett. :(
VálaszTörlésAha, értem.
VálaszTörlés