House of the Dragon - 1. évad

Tavaly október végén finálézott a Sárkányok házának első évada, de én csak most tudtam felzárkózni a sorozatból. Ahogy már a pilotkritikában is írtam, ennek a sorozatnak a Targaryen-ház áll a középpontjában, a többi ház (pl. Starkok, Tullyk, Lannisterek) csak később válik fontos szereplővé. De ne szaladjunk ennyire előre. 

A Game of Throneshoz hasonlóan a House of the Dragon is könyvadaptáció, de mivel én ezt nem olvastam, csak a látottak alapján tudom véleményezni a sorozatot. A nyitóepizód után tartottam attól, hogy ez a sorozat nem lesz olyan grandiózus, mint az "elődje" és a cselekménye sem fog lekötni. Nos, a tíz epizódot végignézve azt kell, hogy mondjam, hogy a Sárkányok háza simán felvette a versenyt az anyasorozattal.  

Tény, hogy ez a sorozat sokkal kevesebb szereplőt mozgatott, ez azonban inkább előnyös volt. Így ugyanis sokkal jobban meg lehetett ismerni mindenkit. Még a hosszabbra nyúlt beszélgetéseket sem bántam, mert azok is hozzátettek a karakterekhez. Apropó, karakterek! Kiválóan megrajzolt és árnyalt szereplőket vonultat fel a sorozat és a tíz epizód remek lehetőséget biztosított a jellemfejlődésükhöz. Amennyire nem bírtam az elején Daemont, annyira megkedveltem őt a szezon végére. 

Több évtizedet ölel fel az első évad, ami nem kevés színészcserével járt. Amikor először megjelent az idősebb Rhaenyrát alakító színésznő (Emma D'Arcy), akkor elsőre nem volt tiszta, hogy hány évet ugrottunk előre. A Targaryen-gyerekeket szintén időbe telt megszokni. Néhány szereplő viszont nem változott: Criston Cole és Otto Hightower ugyanúgy néztek ki a fináléban is, mint amikor megismertük őket. Viserys viszont... a pilotban még egyáltalán nem tűnt karizmatikusnak, ám az események előrehaladtával egyre komplexebb karakter lett. Az öregítését is jól oldották meg, Paddy Considine alakításáról pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. 

Szintén az évad meglepetése a Rhaenys Targaryent (Eve Best), Aemond Targaryent (Ewan Mitchell) és Laryst (Matthew Needham) alakító színészek játéka. Úgy tudtak hatni egyetlen mozdulatukkal, pillantásukkal vagy szavukkal, mint más egy egész évadnyi munkával. Feszülten figyeltem minden jelenetet, amiben szerepeltek, mert mindig történt valami fontos. Csakúgy, mint Alicent (Olivia Cooke) esetében, aki epizódról epizódra vált egyre hangsúlyosabb és kétségbeesettebb szereplővé. 

Cselekményét tekintve nekem ez az évad leginkább a Borgiákra emlékeztetett. Abban a sorozatban volt ennyire hangsúlyos a család és az utódlás kérdése. Ezzel pedig el is érkeztünk az évad fő mozgatórugójához: ki legyen Viserys után a trónörökös és hogyan maradjon fenn a dinasztia? Az öreg király halála után ugyanis azonnal megkezdődik a harc a Vastrónért. Az első évad tulajdonképpen ezt a helyzetet vezeti fel, a valódi csatára - amely aztán komoly háborúba torkollik - majd a következő évadban kerül sor. 

Látványban is dicséret illeti az évadot. Az évad eleji csatajelenetek mellett természetesen a sárkányok jelentették a fő attrakciót és ezt sikerült is méltón megvalósítani. Sőt, a finálé utolsó jeleneteiben kifejezetten horrorisztikus atmoszférát tudtak teremteni a készítők, amiben azt is láthattuk, hogy egy óriási sárkány nemcsak a tüzével tud pusztítani. A mágia egyáltalán nem hiányzott, kifejezetten örültem, hogy a House of the Dragon megmaradt a realitások talaján. Már amennyire ez elmondható egy fantasy-sorozatról. :) 

Összességében úgy is élvezetes és érdekes volt ez az évad, hogy tudjuk, mi fog történni Westeroson. A második évad kiindulópontja tehát adott és garantáltan lesznek átrendeződések azon a bizonyos "sakktáblán". Részemről jöhet a folytatás, kíváncsian várom, hogyan alakul majd a szereplők sorsa. 

Értékelés: 8/10

Balatoni nyár

A júniusi hűvös idő után nagyon vártam az igazi nyarat, amikor folyamatosan süt a nap, a hőmérséklet pedig 30 fok fölött van. Nos, erre egészen július közepéig kellett várni és nyaralási szempontból ideális hetet sikerült kifogni. Öt napot töltöttem most a Balatonnál és a strandolás mellett egy tihanyi kirándulás és egy kisebb badacsonyi túra fért bele az időbe. 

Két éve már jártam Tihanyban, de akkor csak egy délután erejéig volt szerencsém élvezni a félsziget hangulatát. Most viszont szinte egy teljes napot ott töltöttem. Hajóval utaztam oda és nemcsak az ikonikus Apátsági Templomot, hanem a Belső-tó környékét is sikerült bejárnom. Hihetetlenül csendes és nyugodt a félszigetnek ez a része, és mivel nem nagy ez a tó, hamar körbe lehet járni. Az Őrtorony-kilátóból pedig csodálatos a kilátás, gyakorlatilag az egész félszigetet be lehet látni. 

Természetesen még így is maradt felfedezetlen terület, de akárhányszor látogatok Tihanyba, mindig találok valami újat, ami megragadja a figyelmemet. A természet szépségei mellett ezúttal a tájházak nyűgöztek le. A fehér falú nádtetős házak olyanok, mintha száz évet visszautaznánk az időben, a különböző kerámiatárgyakkal - jellemzően kancsókkal és tányérokkal - nagyon bájosak és hangulatosak. 

Badacsonyban csak egy fél napot tudtam eltölteni, de feltett szándékom, hogy a közeljövőben még visszatérek. A hegy meglehetősen meredek, de a szőlőbirtokokkal tarkított út bőven megéri azért a panorámáért, ami a hegy oldaláról és tetejéről tárul az ember szeme elé. Most csak a Rózsakő nevű kilátóhelyig jutottam, de onnan a hegy összes nevezetes kilátópontját fel lehet keresni. 

Élménydús volt ez a néhány nap, de rám fért az ilyesfajta feltöltődés.

Szlavicsek Judit: Viharcsapda

Fülszöveg: Felhőtlen nyaralásnak indult...
A nap hét ágra süt, az Adriai-tenger türkizkék vize szinte szikrázik a melegben, amikor a héttagú család hajóra száll, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a családfő hatvanadik születésnapját. Váratlanul azonban vihar kerekedik, így kénytelenek kikötni egy lakatlan szigeten. Azt remélik, átvészelik valahogy az éjszakát, aztán reggel indulhatnak is tovább.
Esztert nemcsak a vihar aggasztja, hanem az is, hogy az elutazásuk előtt valaki feltörte a Facebook-profilját és a nevében obszcén bejegyzéseket posztolt. Ki akarja befeketíteni az ismerősei előtt? Vajon a posztok tartalma szemenszedett hazugság vagy épp ellenkezőleg? És van ennek az egésznek bármi köze ahhoz, ami a szigeten történik?
Az elemek tombolása nem csitul, és amikor az egyik utas eltűnik a fedélzetről, Eszter úgy dönt, a kezébe veszi az irányítást, és megpróbál rájönni, ki és mi áll a háttérben.
Sietnie kell, mert az idő szorít, ők pedig egyre kevesebben vannak... 

Tavaly már olvastam az írónőtől a Hullámsírt, úgyhogy amikor értesültem a Viharcsapda megjelenéséről, akkor minden más könyvet félretettem, mert azonnal el akartam olvasni ezt a történetet. Idillinek ígérkező családi vitorlázás a horvát Adrián... kifejezetten vonzó nyári program, ám ebben a krimiben másként alakulnak az események. A váratlanul lecsapó bóra mellett a Müller család tele van sötét titkokkal, amelyek azért vannak, hogy megvárják a legalkalmatlanabb időpontot arra, hogy napvilágra kerüljenek. És ennél mélyebben nem is mennék bele a cselekménybe, annyit viszont mindenképpen megemlítenék, hogy meglepetésben és fordulatokban nincs hiány. 

A könyv elején kapunk némi vizuális támpontot a sziget elhelyezkedéséről, a Jovanka alaprajzáról, valamint a szereplőkről is kapunk egy rövid leírást. Mind az indítás, mind a narráció nagyon hasonlít a Rókabércre, ugyanis ebben a krimiben is egy-egy szereplő szemszögéből követhetjük az eseményeket. Hosszú felvezetést követően jutunk el a gyilkosságig és az ügy felgöngyölítése is alapos. Sok az időbeli visszatekintés, ami segít megérteni a szereplők személyiségét és motivációját. Annak ellenére, hogy nagyon kevés szereplője van ennek a történetnek, a könyv végig lekötötte a figyelmemet. 

A karakterek nagyon komplexek, a történet végére teljes jellemrajzot kapunk róluk. A Viharcsapda egy logikusan felépített krimi és mind a karakterizáció, mind a helyszín garantálja a folyamatos izgalmat és feszültséget. A fejezetek előtti QR kódok és dalok egyedi hangulatot adnak, a sirály pedig szépen bekeretezi az olvasottakat. Összességében nekem nagyon tetszett Szlavicsek Judit krimije, a műfaj kedvelőinek csak ajánlani tudom.

Isztambuli utazás

Utoljára négy évvel ezelőtt volt lehetőségem külföldre utazni - akkor Horvátországban és Olaszországban jártam -, úgyhogy nagyon örültem, amikor idén januárban Isztambul merült fel úticélként. Törökországról és erről a városról már sokat hallottam, úgyhogy kíváncsi voltam, milyen élmények várnak majd rám. 

Boszporusz-híd naplementében

 

Előzetesen annyit tudtam Isztambulról, hogy hatalmas város, nem a tisztaságról híres, az ételek borzasztóak, rengeteg a macska az utcákon és az üzletek előtt dologtalan emberek ücsörögnek. Nos, az öt napos ott tartózkodásom alatt én egy egészen más arcát láttam a városnak. Az tény, hogy nagyon nagy (17 millió lakosa van!), de semmivel sem koszosabb, mint Budapest. Sőt, a parkokat rendszeresen takarítják és a sok ember ellenére sem szemetesek a nagyobb utcák. A kisebb mellékutcák már hagynak némi kívánnivalót maguk után, de alapjában véve én sokkal rosszabb állapotra számítottam. 

Hagia Szophia

Az ételek meglepően finomak és laktatóak - a török teát, kávét és a baklavát kötelező megkóstolni - és a vendéglőkben nagyon kedves a személyzet. Egy olyan kifőzde volt csak, ahol úgy éreztem, hogy futószalagként érkező (és nagyon gyorsan távozó) pénzeszsáknak tekintik a turistákat, oda nem is mentünk többször. Valóban sok a macska az utcákon, de ártalmatlanok és senkit nem zavarnak. Unatkozó emberrel nem nagyon találkoztam, mindenki el volt foglalva a maga teendőjével. Látnivalókból viszont nem volt hiány. 

Dolmabahçe palota és a hozzá tartozó hatalmas park

Az első napot a Nagybazárban kezdtük. A fedett csarnokban rengeteg üzlet és árus kínálta a szebbnél szebb portékát: fűszereket, teákat, aszalt gyümölcsöket, táskát, ékszereket, szőnyegeket. Olyan volt, mintha az Ezeregy éjszaka legszebb meséibe csöppentem volna; nagyjából ilyennek képzeltem a mesés keletet, amikor gyerekkoromban olvastam a történeteket. Alkudni viszont nem mindenhol lehetett, úgyhogy csak néhány apróbb szuvenírt vásároltam.  

csodalámpások a bazárból

A következő napokban Isztambul főbb nevezetességeit tekintettük meg: a Galata-tornyot, a Taksim teret, a Topkapi palotát, a Hagia Szophiát, a Kék-mecsetet, a Camlica-mecsetet (2019-ben épült és jelenleg ez a város legnagyobb mecsete), a Dolmabahçe palotát, a Yerebatan ciszternát (amely Elsüllyedt Palotaként is ismert) és a Szulejmán-mecsetet. Esti hajózásunk során pedig a Boszporusz-hidat is érintettük. Mindegyik csodaszép volt, fantasztikus volt élőben látni ezeket a lenyűgöző épületeket. 

Kék-mecset esti fényekben

Kevés volt az öt nap arra, hogy a város minden pontját felfedezzük, de így is nagyon kellemes emlékekkel jöttem haza Isztambulból. A számtalan mecset (egész pontosan 3300) és a díszes paloták meghatározzák a város látképét és hangulatát, és egy kis ízelítőt kaphattam a bizánci és a török kultúrából. 

Nusretiye-mecset a tenger felől

Egyebek:
- A lakosságszám miatt minden apró terület be van építve 3-4 emeletes épületekkel. Egyetlen családi házat sem láttunk, sok utca pedig annyira szűk és meredek, hogy még autóval is nehézkes megközelíteni őket. Az európai oldal borzasztó zsúfolt, az ázsiai sokkal "szellősebb".
- A közlekedés nagyon más, mint azokban az országokban, ahol eddig jártam. Óriási a forgalom az utakon, mindenki siet valamerre, a közlekedési táblákat és a jelzőlámpákat sok esetben nem veszik figyelembe. Ennek ellenére toleránsak egymással a sofőrök, a villamos is megáll, ha egy autó még nem hagyta el a síneket.
- A villamos tiszta, a beléptetős rendszer pedig meglepően modern.
- A turisták miatt nagyon kereskedelem központú a város. Mindenhol nagyon kedvesek és rendesek az eladók, sehol sem akarják becsapni az embert. Az óvatosság persze nem árt, mert ha nem figyel az ember, akkor könnyen rásózhatnak olyasmit, amit nem is akart megvásárolni.
- Az árak a magyarországiakhoz hasonlóak, de olcsóbb és drágább helyeket is lehet találni.
- A legtöbb török nő fejkendőt és hosszú ruhát viselt. A mecsetekben külön van a férfiaknak és a nőknek kijelölt imádkozási terület.
- A müezzinek hangja szintén hozzátartozik a városhoz és sokat hozzáad Isztambul hangulatához. Rengeteg mecset belsejét és külsejét díszítik kék és türkiz színű csempék, amiktől különlegesek az épületek.
- A csapvíz nem iható, érdemes ásványvizet beszerezni.