Utoljára négy évvel ezelőtt volt lehetőségem külföldre utazni - akkor Horvátországban és Olaszországban jártam -, úgyhogy nagyon örültem, amikor idén januárban Isztambul merült fel úticélként. Törökországról és erről a városról már sokat hallottam, úgyhogy kíváncsi voltam, milyen élmények várnak majd rám.
Az ételek meglepően finomak és laktatóak - a török teát, kávét és a baklavát kötelező megkóstolni - és a vendéglőkben nagyon kedves a személyzet. Egy olyan kifőzde volt csak, ahol úgy éreztem, hogy futószalagként érkező (és nagyon gyorsan távozó) pénzeszsáknak tekintik a turistákat, oda nem is mentünk többször. Valóban sok a macska az utcákon, de ártalmatlanok és senkit nem zavarnak. Unatkozó emberrel nem nagyon találkoztam, mindenki el volt foglalva a maga teendőjével. Látnivalókból viszont nem volt hiány.
Az első napot a Nagybazárban kezdtük. A fedett csarnokban rengeteg üzlet és árus kínálta a szebbnél szebb portékát: fűszereket, teákat, aszalt gyümölcsöket, táskát, ékszereket, szőnyegeket. Olyan volt, mintha az Ezeregy éjszaka legszebb meséibe csöppentem volna; nagyjából ilyennek képzeltem a mesés keletet, amikor gyerekkoromban olvastam a történeteket. Alkudni viszont nem mindenhol lehetett, úgyhogy csak néhány apróbb szuvenírt vásároltam.
A következő napokban Isztambul főbb nevezetességeit tekintettük meg: a Galata-tornyot, a Taksim teret, a Topkapi palotát, a Hagia Szophiát, a Kék-mecsetet, a Camlica-mecsetet (2019-ben épült és jelenleg ez a város legnagyobb mecsete), a Dolmabahçe palotát, a Yerebatan ciszternát (amely Elsüllyedt Palotaként is ismert) és a Szulejmán-mecsetet. Esti hajózásunk során pedig a Boszporusz-hidat is érintettük. Mindegyik csodaszép volt, fantasztikus volt élőben látni ezeket a lenyűgöző épületeket.
Kevés volt az öt nap arra, hogy a város minden pontját felfedezzük, de így is nagyon kellemes emlékekkel jöttem haza Isztambulból. A számtalan mecset (egész pontosan 3300) és a díszes paloták meghatározzák a város látképét és hangulatát, és egy kis ízelítőt kaphattam a bizánci és a török kultúrából.
Egyebek:
- A lakosságszám miatt minden apró terület be van építve 3-4 emeletes épületekkel. Egyetlen családi házat sem láttunk, sok utca pedig annyira szűk és meredek, hogy még autóval is nehézkes megközelíteni őket. Az európai oldal borzasztó zsúfolt, az ázsiai sokkal "szellősebb".
- A közlekedés nagyon más, mint azokban az országokban, ahol eddig jártam. Óriási a forgalom az utakon, mindenki siet valamerre, a közlekedési táblákat és a jelzőlámpákat sok esetben nem veszik figyelembe. Ennek ellenére toleránsak egymással a sofőrök, a villamos is megáll, ha egy autó még nem hagyta el a síneket.
- A villamos tiszta, a beléptetős rendszer pedig meglepően modern.
- A turisták miatt nagyon kereskedelem központú a város. Mindenhol nagyon kedvesek és rendesek az eladók, sehol sem akarják becsapni az embert. Az óvatosság persze nem árt, mert ha nem figyel az ember, akkor könnyen rásózhatnak olyasmit, amit nem is akart megvásárolni.
- Az árak a magyarországiakhoz hasonlóak, de olcsóbb és drágább helyeket is lehet találni.
- A legtöbb török nő fejkendőt és hosszú ruhát viselt. A mecsetekben külön van a férfiaknak és a nőknek kijelölt imádkozási terület.
- A müezzinek hangja szintén hozzátartozik a városhoz és sokat hozzáad Isztambul hangulatához. Rengeteg mecset belsejét és külsejét díszítik kék és türkiz színű csempék, amiktől különlegesek az épületek.
- A csapvíz nem iható, érdemes ásványvizet beszerezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése