Tavaly október végén finálézott a Sárkányok házának első évada, de én csak most tudtam felzárkózni a sorozatból. Ahogy már a pilotkritikában is írtam, ennek a sorozatnak a Targaryen-ház áll a középpontjában, a többi ház (pl. Starkok, Tullyk, Lannisterek) csak később válik fontos szereplővé. De ne szaladjunk ennyire előre.
A Game of Throneshoz hasonlóan a House of the Dragon is könyvadaptáció, de mivel én ezt nem olvastam, csak a látottak alapján tudom véleményezni a sorozatot. A nyitóepizód után tartottam attól, hogy ez a sorozat nem lesz olyan grandiózus, mint az "elődje" és a cselekménye sem fog lekötni. Nos, a tíz epizódot végignézve azt kell, hogy mondjam, hogy a Sárkányok háza simán felvette a versenyt az anyasorozattal.
Tény, hogy ez a sorozat sokkal kevesebb szereplőt mozgatott, ez azonban inkább előnyös volt. Így ugyanis sokkal jobban meg lehetett ismerni mindenkit. Még a hosszabbra nyúlt beszélgetéseket sem bántam, mert azok is hozzátettek a karakterekhez. Apropó, karakterek! Kiválóan megrajzolt és árnyalt szereplőket vonultat fel a sorozat és a tíz epizód remek lehetőséget biztosított a jellemfejlődésükhöz. Amennyire nem bírtam az elején Daemont, annyira megkedveltem őt a szezon végére.
Több évtizedet ölel fel az első évad, ami nem kevés színészcserével járt. Amikor először megjelent az idősebb Rhaenyrát alakító színésznő (Emma D'Arcy), akkor elsőre nem volt tiszta, hogy hány évet ugrottunk előre. A Targaryen-gyerekeket szintén időbe telt megszokni. Néhány szereplő viszont nem változott: Criston Cole és Otto Hightower ugyanúgy néztek ki a fináléban is, mint amikor megismertük őket. Viserys viszont... a pilotban még egyáltalán nem tűnt karizmatikusnak, ám az események előrehaladtával egyre komplexebb karakter lett. Az öregítését is jól oldották meg, Paddy Considine alakításáról pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.
Szintén az évad meglepetése a Rhaenys Targaryent (Eve Best), Aemond Targaryent (Ewan Mitchell) és Laryst (Matthew Needham) alakító színészek játéka. Úgy tudtak hatni egyetlen mozdulatukkal, pillantásukkal vagy szavukkal, mint más egy egész évadnyi munkával. Feszülten figyeltem minden jelenetet, amiben szerepeltek, mert mindig történt valami fontos. Csakúgy, mint Alicent (Olivia Cooke) esetében, aki epizódról epizódra vált egyre hangsúlyosabb és kétségbeesettebb szereplővé.
Cselekményét tekintve nekem ez az évad leginkább a Borgiákra emlékeztetett. Abban a sorozatban volt ennyire hangsúlyos a család és az utódlás kérdése. Ezzel pedig el is érkeztünk az évad fő mozgatórugójához: ki legyen Viserys után a trónörökös és hogyan maradjon fenn a dinasztia? Az öreg király halála után ugyanis azonnal megkezdődik a harc a Vastrónért. Az első évad tulajdonképpen ezt a helyzetet vezeti fel, a valódi csatára - amely aztán komoly háborúba torkollik - majd a következő évadban kerül sor.
Összességében úgy is élvezetes és érdekes volt ez az évad, hogy tudjuk, mi fog történni Westeroson. A második évad kiindulópontja tehát adott és garantáltan lesznek átrendeződések azon a bizonyos "sakktáblán". Részemről jöhet a folytatás, kíváncsian várom, hogyan alakul majd a szereplők sorsa.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése