Mészöly Ágnes: Megrajzolt gyilkosságok

"Elütni a többitől könnyű, kitűnni a többi közül nehéz."

Fülszöveg: Bizarr gyilkosságsorozat borzolja a kedélyeket Budapesten. Az elkövető szabályos időközönként csap le felnőtt, erejük teljében lévő férfiakra, akiket sportolás közben ragad el. A helyszíneken másnap rejtélyes dobozok tűnnek fel, melyekben a rendőrség nemcsak hamvakat, hanem testrészeket is talál, sőt tehetséges művészre valló rajzokat, amelyek az eltűnt személyt és halála körülményeit ábrázolják. A nyomozók tehetetlenek, az idő pedig ellenük dolgozik. Amikor a gyilkos következő áldozata egy olyan rendőr lesz, aki addig elszántan az ügyön dolgozott, Pataki százados úgy határoz, felkeresi Szabó Ágota egykori sztárügyészt, az öt évvel korábbi rókabérci mészárlás túlélőjét, hogy tapasztalatával segítse a munkájukat. Bár Gota épp csak kilábalt a haláltúra sokkjából, beleveti magát a nyomozásba, és a nem hétköznapi arcokból verbuválódott csapat elkezdi a versenyfutást az idővel. 

Teljesen más könyvet terveztem olvasni a Rókabérc után, de annyira kavargott a fejemben a történet, hogy muszáj volt előre vennem a Megrajzolt gyilkosságokat. A Rókabérc olvasásakor egyébként fogalmam sem volt arról, hogy ez a krimi megjelent, csak akkor futottam bele ebbe az információba, amikor a poszthoz kerestem borítóképet. Úgyhogy örömmel és lelkesedéssel kezdtem ennek a könyvnek az olvasásába. 

Mielőtt kitérnék a részletekre, mindenképp el kell mondanom, hogy a Megrajzolt gyilkosságok tulajdonképpen a Rókabérc "folytatása", így aki most ismerkedve Mészöly Ágnes krimijeivel, az ne ezzel a művel kezdje az olvasást, mert nagyon sok benne a spoiler és a visszautalás az erdei vadászházban történt eseményekre. 

Szóval 4 évvel vagyunk Rókabérc után és először Gotával találkozunk. Közjegyzőhelyettesként dolgozik a Vincze és Vinczénél, épp érettségizik a lánya és próbálja maga mögött hagyni a múltat. Nem túl izgalmas az élete, egy véletlen folytán keveredik bele a rendőrségi munkába és rögtön fel is ébred benne a mindenre elszánt nyomozóösztön. A regény negyedéig lényegében alapozás történik: megismerjük a gyilkosságsorozat főbb paramétereit, a nyomozásban résztvevőket és a Rajzolóról eddig kialakított profilt. Lassan építkezik a regény, minden a szemünk előtt bontakozik ki, emiatt nem lehetett találgatni, hogy ki lehet a gyilkos és mi vezérli őt.

Az egész cselekmény napjainkban játszódik, szóba kerül a Covid, néhány közéleti aktualitás és a budapesti helyszínek is ismerősek. A nyomozás most is izgalmas volt, tetszett, ahogy fokozatosan leszűkült a kör és a végén összeállt a kép. Mégsem vagyok teljes mértékben elégedett az olvasottakkal, mert rengeteg volt a bosszantó logikátlanság a rendőrség részéről. Furcsa volt, hogy bizonyos hibáknak nincs felelőse, titoktartás szinte nem létezik vagy hogy egy olyan ember is részt vesz a nyomozásban (méghozzá főparancsnoki támogatással), akinek semmi keresnivalója nem lenne a csapatban.

Az új szereplők érdekesek voltak, Doma és Bogi párosát kedveltem a legjobban, de annak is örültem, hogy a rókabérci társaság néhány tagját is viszontláthattuk. Zsófival most nem sok mindent lehetett kezdeni - ugyanis semmilyen szinten nem kapcsolódott a nyomozáshoz -, Ricse viszont jobban belefolyt az eseményekbe. A jellemfejlődése is tetszett, Rókabércen még közel sem viselkedett érett felnőttként. 

A nyomozási hibák ellenére mégis élveztem ezt a krimit, mert a karakterek nagyon jól meg lettek írva  és végeredményben ismét egy mindent alaposan kitervelő gyilkost kaptunk. A két krimi közül viszont nekem egyértelműen a Rókabérc tetszett jobban, de a folytatás sem sokkal marad le tőle. 

Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra

"Beskatulyáztuk egymást és nem vesszük a fáradságot, hogy felülvizsgáljuk a begyepesedett álláspontjainkat."

Fülszöveg: Nem mindig az a gyilkos, akit a legjobban gyűlölsz.
Összeszokott baráti társaság érkezik a Rókabérc alatti völgyben megbúvó, mindentől elzárt vadászházba. Tizennégy egykori gimnáziumi osztálytárs, akik huszonnyolc éve minden ősszel együtt töltenek egy hosszú hétvégét. A találkozót a csapat egyik tagja sem hagyja ki, csak az idő előtti elhalálozás számít igazolt hiányzásnak.
Az idei találkozó azonban már az első estén különös fordulatot vesz. A kedélyes, pálinkázással induló beszélgetésekben egyre több a feszültség. Ezt talán magyarázza a különlegesen pocsék, esős idő, ami mindenkit ingerültté tesz. Reggelre látszólag minden visszatér a megszokott kerékvágásba, csak Zozó alszik előző éjszaka óta a terasz asztalára dőlve. Ám amikor megpróbálják felébreszteni, megdöbbenve szembesülnek vele, hogy a férfi halott. Egykori szerelme, az azóta ügyésszé lett Gota gyanakodni kezd... 

Mészöly Ágnes korábban gyermekeknek és kamaszoknak írt, a Rókabérc az első felnőttekről/felnőtteknek szóló regénye. Nem ismertem az írónő korábbi munkásságát, a fülszöveg azonban nagyon ígéretesnek tűnt, ezért mindenképp szerettem volna elolvasni ezt a könyvet.

Már a kezdés is szokatlan, ugyanis az első fejezet előtt a szereplők névsora fogadja az olvasót. Tizennégy személy becenévvel, hivatalos névvel és foglalkozással feltüntetve. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, mert mindig vissza tudtam lapozni, ha valamelyik szereplővel nem voltam teljesen képben. Erre egyébként nem sűrűn volt szükség, mert elég hamar meg tudtam jegyezni, hogy ki kicsoda. A narráció is érdekes, ugyanis mindig más szereplő nézőpontjából látjuk a hosszú hétvége egy-egy napszakának eseményeit, de a regény végére mind a tizennégy karakter életét és háttértörténetét megismerjük. 

A történet egy kicsit lassan indul be, de mihelyst megérkezik a csapat az erdei vendégházba, felpörögnek az események. Zozó monológjából kiderül, mi is az az Emléktúra és hogy mi köti össze a huszonnyolc éve érettségizett egykori osztálytársakat. Egy osztálytalálkozóról általában kellemes élményekkel távozik az ember, erre a krimire viszont nem ez a jellemző. Már az első reggel eljutunk a holttestig, Gota vezényletével pedig megkezdődik a nyomozás és a szálak felgöngyölítése.

A mindentől távol eső, térerő nélküli erdei helyszín és a folyamatos esőzés kemény akadályok elé állítja a csapatot, de Gota, Zsófi és Pisti igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni a körülmények biztosította lehetőségekből, Ricse pedig humorral próbálja oldani a feszültséget. A gyilkos személyét sokáig nem sikerült kitalálnom, a nyomok előkerülésével sorra dőltek meg a teóriáim és lett egyre több - majd egyre kevesebb - szereplő gyanús. Csak az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy mégiscsak az a bizonyos illető lehet a tettes és nem más. Szóval az írónő sokszor vezetett az orromnál fogva, de én nagyon élveztem azt az alaposságot, ahogyan a történet minden darabkája a helyére került és értelmet nyert a végén. Olyannyira, hogy néhány részletet újraolvastam és sehol nem lógott ki a lóláb, tényleg annak a bizonyos illetőnek volt oka és módja elkövetni a gyilkosságokat.

A krimis vonal tehát teljesen rendben van, de nemcsak ezért volt élvezetes számomra a Rókabérc olvasása. A nyomasztó hangulat hamar rátelepszik a társaságra, a három nap alatt minden olyan dolog kiderül, amivel egy sokepizódos szappanoperát meg lehetne tölteni. Az elsőre barátságos szereplők súlyos titkokat hordoznak, hazudnak, vagy éppenséggel évtizedes sérelmek miatt esnek egymásnak. Mindez teljesen logikusan és hihető módon van tálalva, nem volt olyan szereplő, akinek a gondolkodásmódját vagy a tettét erőltetettnek éreztem volna. A jellemük és a problémáik tökéletes összhangban vannak a társadalmi státuszukkal.

Szóval nagyon-nagyon tetszett a Rókabérc - ami egyébként egy létező helyszín Erdőbénye külterületén -, aki szereti a krimiket, annak bátran tudom ajánlani.

Agatha Christie: Mert többen nincsenek

 "Egy sziget körül mindig van valami varázslatos: már maga a "sziget" szó is megmozgatja az ember fantáziáját. Elveszítjük a kapcsolatot a külvilággal: egy sziget külön világ." 

Fülszöveg: Agatha Christie leghíresebb és legnépszerűbb krimijében, amely korábban Tíz kicsi néger címen jelent meg magyarul, nyolc ember kap meghívást egy kis szigetre - ahol aztán az időjárás szeszélye elvágja őket a külvilágtól, a szakácsnővel és az inassal együtt.
Rejtélyes meghívójuk furcsa módon nem bukkan fel, de a vendégeket ez eleinte nem zavarja: a szakácsnő remekül főz, és a portói bor kiváló. A vacsora után azonban megszólal egy hang, amely mindannyiukat megvádolja. Éspedig azzal, hogy gyilkosságban vétkesek. Egyikük nem sokkal később meghal... és az ebédlőasztalon a tíz kicsi katonafigurából egy eltűnik.
Vajon igazak a vádak? Mindannyian bűnösök? És ki lehet az, aki úgy döntött, a szigetre csalja őket, és egyenként, művészi tökéllyel végrehajtja rajtuk a lehető legszigorúbb ítéletet? 

Agatha Christie klasszikus krimijével meg is kezdem a 2023-as évet. Sokszor írtam már a blogon, hogy a krimi műfaján belül nagyon szeretem azokat a műveket - legyen az film, sorozat vagy könyv -, amelyekben bizonyos számú szereplő egy szűk helyszínre kerül, egy gyilkos pedig rájuk vadászik. Hogy néhány filmes példát említsek, ilyen a Fermat szobája, a Szoba, a Cloverfield Line 10, a Life, az Evil Dead, a Vaksötét, az Escape room, a Follow me, vagy éppen a Kocka trilógia. De az egy hete látott Üveghagymát is ide sorolnám. Nyilván tovább lehet bővíteni ezt a listát, de ez is azt mutatja, hogy ez bizony kedvelt téma. 

Visszatérve a könyvhöz, a sztorit már ismertem, de így is remek élmény volt elolvasni. A cselekmény végig izgalmas és a halálnemek is kellőképpen kreatívak. A gyilkos ugyebár egy gyermekmondókát követ, amire minden holttest felfedezése után utalást kapunk. Semmiféle erőltetettség nincs benne, a krimi királynője egyszerűen zseniálisan használja fel a sziget és az épület adottságait, eszközeit. Az áldozatok számának növekedésével pedig egyre nő a még életben levők között a feszültség és a félelem. Ezeket a részeket is imádtam, mert sokat hozzátett az eddig megismert szereplők jelleméhez. 

A szereplők kidolgozottak és a cselekmény előrehaladásával párhuzamosan a múltjukból is kapunk egy-egy szeletet, hogy megértsük, miért is kerültek erre a szigetre. Az nem kérdés, hogy mindannyian bűnösök, Christie mégis úgy alkotta meg a karakterüket, hogy némelyikük kifejezetten szimpatikus és lehet nekik drukkolni, hogy túléljék.

A gyilkos személyét elsőre nem találtam ki, olyasvalakire gyanakodtam, aki túl nyilvánvaló lett volna. Aztán egy ponton sikerült rájönnöm az elkövetőre, ugyanis a szereplők egy nagyon triviális kérdésről megfeledkeznek, a gyilkos pedig folyamatosan eltereli erről a többiek figyelmét, mi több, teljesen más irányba viszi a nyomozást. Arra, hogy miért végzett ezzel a kilenc emberrel, egyértelmű a magyarázat. A hogyanra pedig egy beismerő levelet kapunk magától a gyilkostól a könyv végén, ami alapján minden értelmet nyer. Hibátlan benne a logika és jobban belegondolva a tettesnek tényleg volt módja a gyilkosságok kivitelezésére. Ez a krimi az elsőtől az utolsó betűig zseniális és alaposan megtervezett, megérdemelten tartják Agatha Christie egyik legjobb művének. 

Két sorozatadaptáció készült eddig ebből a krimiből: egy brit és egy francia. A brit könyvhűbb, a francia pedig modernebb. Számomra mégis a könyv működött a leghatásosabban. Sokkal látványosabban "éltek" a szereplők a lapokon, mint mozgóképen, ráadásul a könyvben a gyilkos gondolatait is olvashatjuk (természetesen a többi szereplő gondolata közé rejtve). Emellett a gyilkos is szerves része az eseményeknek, míg a sorozatoknál olyan érzésem volt, hogy csak sodródik az árral és csak a végén kerül reflektorfénybe. Szóval érdemes először a könyvet elolvasni és csak utána megnézni a feldolgozásokat.

Glass Onion: A Knives Out Mystery - Tőrbe ejtve: Az üveghagyma (2022)

Szinte napra pontosan egy éve néztem meg a Tőrbe ejtve c. krimit, 2022 decemberében pedig megérkezett a folytatás. Pontosabban a következő film Benoit Blanc nyomozásával, ugyanis az Üveghagyma teljesen különálló alkotás, semmilyen módon nem kapcsolódik a korábbi filmhez. 

Ezúttal nem egy vidéki kúria a helyszín, hanem egy görög sziget, ahová a dúsgazdag Miles Bron meghívja a barátait egy könnyed, nyaralós hétvégére. A társaság az Üveghagyma nevű épületben egy megrendezett nyomozásban is részt vesz, de Blanc hamar rájön, hogy a látszólagos vidámság ellenére a társaság bármelyik tagjának jó oka lenne megölnie a házigazdát. 

Nagyon hosszan építkezik a film, mire eljutunk a tényleges gyilkosságig, majd félidőnél szokatlan fordulatot vesz a film és egy új szemszöget figyelembe véve jutunk el a végkifejletig. A gyilkos személyét nem volt nehéz kitalálni (minden mozdulata tisztán kivehető az adott jelenetben), a film második fele igazából a miértet és a hogyant magyarázza meg. Nekem emiatt csalódás volt ez a film, Benoit Blanc okfejtése túlságosan elnyújtott és szájbarágós volt. Nyomozásból sem kapunk túl sokat, a "játéknyomozás" számomra sokkal érdekesebb volt, mint a valódi gyilkos leleplezése.

A karakterek nem túl izgalmasak, az azonban rögtön látszik rajtuk, hogy mennyire felszínesek, könnyen manipulálhatók és bármire hajlandóak a sikerért. A barátságuk is csak látszólag erős, valójában mindegyikőjüket az egyéni érdek vezérli. Ebből a szempontból kifejezetten tetszett a film, hiszen a kiöregedő modell, a buta szőke, az influenszer és a politikai pályára készülő családanya ugyanúgy megkapja a maga görbe tükrét, mint az Elon Muskra hajazó techguruk. Társadalom- és napjaink trendjeinek kritikájaként nekem sokkal jobban tudott működni ez a film, mint krimiként. 

Nem beszélve arról, hogy még a Covid idején tapasztalt karantént is ügyesen bele tudták építeni a filmbe. A szereplők a szigetre lépésig maszkot hordanak és egymástól is tisztes távolságot tartanak. A színészek végig lubickolnak a szerepükben és a sziget adottságait is jól kihasználják az épületekkel együtt, de hiába az illusztris névsor és a pazar cameók, színvonalban ez a film sajnos elmarad a korábbitól. 

Értékelés: 7/10