Awake - 1. évad

Két újoncot vártam tavaly: az Alcatrazt és az Awake-et. A börtönös széria már az első részével sem győzött meg, az Awake mellett viszont végig kitartottam és noha nem vagyok 100%-osan elégedett az évaddal, megérte végignézni ezt a 13 részt.

A pilot magasan kiemelkedett az országos felhozatalból és ígéretes folytatással kecsegtetett. A színvonal szerencsére a nyitórész után sem csökkent, sőt, voltak olyan epizódok, amik a pilotnál is jobban sikerültek. A legerősebb szálat a pszichológusok szolgáltatták, élvezet volt nézni, ahogy próbálják megválaszolni Britten (és a néző) kérdéseit. Egy idő után ráadásul a nyomozásban is "részt vettek" és az aktuális ügy kapcsán felmerült problémák kerültek előtérbe. Az évad második felében viszont sokszor kellett nélkülöznünk őket, ami rávilágított arra, hogy a pszichológusok nélkül nem az igazi a sorozat.

Magánéleti vonalon meglehetősen hamar túlléptek a szereplők a gyászon és mind a feleség, mind a fiú a jövőre koncentrált. Egyfelől örültem neki, mert nem lett olyan nyomasztó a sorozat hangulata, mint a The Killing esetében, másrészről hiteltelennek éreztem, mert mindkét világban egy fontos családtagot vesztettek el a túlélők. Az viszont szembetűnő, hogy a "kék világ", vagyis a fiú szála érdekesebb, mint a feleségé. A túszejtős és a vidámparkos epizódban láthattuk, mennyire fontos Brittennek a fia és mennyire aggódik érte. A "piros világban" a feleségnek csak a költözésben és Emma terhességénél volt fontosabb szerepe, így sokszor feleslegesnek éreztem a jelenlétét.

A nyomozások színvonala epizódról epizódra változott, de mindegyik fontos volt Britten számára, tehát nem véletlenszerű eseteket dobtak be a készítők. A sorozat legfőbb problémája mégis abból fakad, hogy nem volt olyan epizód, amiben a nyomozás, az átívelő sztori és a családi dráma is egyszerre tudott volna működni. Az átívelő szál csalódás volt, a korrupt zsarukkal megspékelt heroinügy sablonos lett, ráadásul sokáig nem is foglalkoztak vele. Idővel az egyik világot látványosan hanyagolták, a terapeuták kevesebb szerepet kaptak és a világok közötti áthallások is megfogyatkoztak.

Az utolsó három epizód egy egységet képez és a korábban belebegtetett átívelő sztorival foglalkozik. Maga az építkezés tetszett, ahogy a baleset körülményeiből eljutottunk a kiinduló drogügylethez, a finálét mégis kapkodónak és nehezen követhetőnek éreztem. Az eseményeknek nem volt következményük a főszereplőre nézve, így izgulni sem lehetett a sorsáért. Az utolsó jelenet némiképp kárpótolt a látottakért, bár először nem volt egyértelmű, hogy Britten ébren van-e vagy egy olyan álomvilágot teremtett, ahol együtt van a családja. Mindenesetre ez a 3. világ elég sok lehetőséget rejt magában, de mivel kaszát kapott a sorozat, már nem fogjuk megtudni, mi is zajlik a főszereplő fejében.

Értékelés: 7/10