Janice Hallett: A színjáték

Fülszöveg: Egy gyilkosság. Tizenöt gyanúsított. Ki tudod bogozni, mi történt?

Lower Lockwoodban, ebben az álmos angliai városkában az amatőr színjátszó csoport nagyban próbál. A rendező, Martin Hayward, és a darab főszereplője, Helen – civilben férj és feleség – borzasztó hírt kapnak: unokájuknál ritka fajtájú rákbetegséget diagnosztizálnak, amelynek gyógyítása irdatlan költségekkel jár. A társulat tagjai ezért gyűjtést szerveznek.
Azonban nincs mindenki meggyőződve arról, hogy ez a kezelés hatékony, mint ahogy arról sem, hogy a gyűjtés valóban nemes céllal zajlik. A közösségben nő a feszültség, amely a ruhapróbán tetőzik. Másnap találnak egy holttestet, és valakit letartóztatnak. A tárgyalást megelőzően két fiatal ügyvéd tekinti át az anyagot – e-maileket, üzeneteket, leveleket – és egyre erősödik a gyanú, hogy a gyilkos itt van köztük. A bizonyíték az iratokban található – várja, hogy valaki rábukkanjon.

Míg R.F. Kuang: Sárgája az írás és a könyvkiadás világába kalauzolja el az olvasót, addig Janice Hallett a színház világából ragad ki egy kisebb szeletet - legalábbis ezt gondoltam, amikor ezzel a könyvvel találkoztam. A fülszöveg érdekesnek tűnt és a borító is tele van olyan méltatásokkal, amik miatt kíváncsi voltam erre a krimire. 

Egy kisvárosi közösséget ismerhetünk meg, ahol a Hayward család a domináns, a lakók többsége tőlük függ. Emiatt mindenki igyekszik jó viszonyban lenni velük és a döntéseiket sem kérdőjelezik meg. A lakók gyakorlatilag érdekszövetségekbe tömörülnek. Amikor a kis Poppy betegsége kiderül, akkor szinte egy emberként támogatja Lower Lockwood lakossága Haywardékat. A város zárt közösségként működik, ami az Afrikából visszaérkező Greenwoodék számára is vonzó. 

A sztori annyira nem rendkívüli, de a formátum igen. Ez a krimi kőkemény agymunka 21. századi környezetben, ugyanis az egész könyv emailek és üzenetek sorozatából áll, amelyeket a szereplők váltanak egymás között. A nyomozást két fiatal ügyvéddel - Femi és Charlotte - párhuzamosan követhetjük végig. Az ügyvédbojtárok beszélgetését leszámítva nincsenek párbeszédek a könyvben, így mindent a levelekből tudunk kikövetkeztetni. Az ügy érintettjeinek jelleme is az üzenetekből bontakozik ki. Imádtam ezt a formátumot és mivel minden a szemünk előtt van, teljes mértékben úgy éreztem, hogy olvasóként én is részese vagyok az ügy felgöngyölítésének. 

A gyilkosság viszonylag későn történik meg, de már korábban sejteni lehet, hogy ki az áldozat. Az indítékot sikerült megfejtenem, de a gyilkos személyét nem tudtam kitalálni. Pedig minden logikus és az ügyvédek okfejtései után újra is olvastam néhány részt, de elsőre nem álltak össze a részletek. Nagyon sok szereplőt mozgat a regény, eleinte nem volt egyszerű követni, hogy ki kinek a kije. Remekül építkezik a regény, minden szál kibontásra és magyarázatra kerül, emellett a feszültség is fokozódik, ahogy egyre több információt tudunk meg a levelekből és az ügyvédbojtároktól. 

Tisztességesen kidolgozott történet a Színjáték, meg nem mondanám róla, hogy egy elsőkönyves szerző tollából származik. Tetszett a zárás is, minden szempontból igazságosnak éreztem a befejezést. Janice Hallett krimije szuperjó debütálás és mivel már a folytatás is megjelent, nem kérdés, hogy elolvasom-e.