Janice Hallett: A színjáték

Fülszöveg: Egy gyilkosság. Tizenöt gyanúsított. Ki tudod bogozni, mi történt?

Lower Lockwoodban, ebben az álmos angliai városkában az amatőr színjátszó csoport nagyban próbál. A rendező, Martin Hayward, és a darab főszereplője, Helen – civilben férj és feleség – borzasztó hírt kapnak: unokájuknál ritka fajtájú rákbetegséget diagnosztizálnak, amelynek gyógyítása irdatlan költségekkel jár. A társulat tagjai ezért gyűjtést szerveznek.
Azonban nincs mindenki meggyőződve arról, hogy ez a kezelés hatékony, mint ahogy arról sem, hogy a gyűjtés valóban nemes céllal zajlik. A közösségben nő a feszültség, amely a ruhapróbán tetőzik. Másnap találnak egy holttestet, és valakit letartóztatnak. A tárgyalást megelőzően két fiatal ügyvéd tekinti át az anyagot – e-maileket, üzeneteket, leveleket – és egyre erősödik a gyanú, hogy a gyilkos itt van köztük. A bizonyíték az iratokban található – várja, hogy valaki rábukkanjon.

Míg R.F. Kuang: Sárgája az írás és a könyvkiadás világába kalauzolja el az olvasót, addig Janice Hallett a színház világából ragad ki egy kisebb szeletet - legalábbis ezt gondoltam, amikor ezzel a könyvvel találkoztam. A fülszöveg érdekesnek tűnt és a borító is tele van olyan méltatásokkal, amik miatt kíváncsi voltam erre a krimire. 

Egy kisvárosi közösséget ismerhetünk meg, ahol a Hayward család a domináns, a lakók többsége tőlük függ. Emiatt mindenki igyekszik jó viszonyban lenni velük és a döntéseiket sem kérdőjelezik meg. A lakók gyakorlatilag érdekszövetségekbe tömörülnek. Amikor a kis Poppy betegsége kiderül, akkor szinte egy emberként támogatja Lower Lockwood lakossága Haywardékat. A város zárt közösségként működik, ami az Afrikából visszaérkező Greenwoodék számára is vonzó. 

A sztori annyira nem rendkívüli, de a formátum igen. Ez a krimi kőkemény agymunka 21. századi környezetben, ugyanis az egész könyv emailek és üzenetek sorozatából áll, amelyeket a szereplők váltanak egymás között. A nyomozást két fiatal ügyvéddel - Femi és Charlotte - párhuzamosan követhetjük végig. Az ügyvédbojtárok beszélgetését leszámítva nincsenek párbeszédek a könyvben, így mindent a levelekből tudunk kikövetkeztetni. Az ügy érintettjeinek jelleme is az üzenetekből bontakozik ki. Imádtam ezt a formátumot és mivel minden a szemünk előtt van, teljes mértékben úgy éreztem, hogy olvasóként én is részese vagyok az ügy felgöngyölítésének. 

A gyilkosság viszonylag későn történik meg, de már korábban sejteni lehet, hogy ki az áldozat. Az indítékot sikerült megfejtenem, de a gyilkos személyét nem tudtam kitalálni. Pedig minden logikus és az ügyvédek okfejtései után újra is olvastam néhány részt, de elsőre nem álltak össze a részletek. Nagyon sok szereplőt mozgat a regény, eleinte nem volt egyszerű követni, hogy ki kinek a kije. Remekül építkezik a regény, minden szál kibontásra és magyarázatra kerül, emellett a feszültség is fokozódik, ahogy egyre több információt tudunk meg a levelekből és az ügyvédbojtároktól. 

Tisztességesen kidolgozott történet a Színjáték, meg nem mondanám róla, hogy egy elsőkönyves szerző tollából származik. Tetszett a zárás is, minden szempontból igazságosnak éreztem a befejezést. Janice Hallett krimije szuperjó debütálás és mivel már a folytatás is megjelent, nem kérdés, hogy elolvasom-e.

R. F. Kuang: Sárga

"Az írás áll legközelebb a varázslathoz. Az írás a semmiből teremt valamit, más világokra nyit ajtót. Az írás hatalmat kínál, hogy alakíthasd a saját világodat, ha a való világ túl sokszor rúg beléd."

Fülszöveg: Két ​írónő, June Hayward és Athena Liu sorsa két sikertörténet lehetett volna: ugyanakkor jártak a Yale-re, és ugyanabban az évben jelent meg mindkettejük első könyve. De míg Athena sikere műfajokon át ívelt, addig June műve az utánnyomásig sem jutott el. June utólag úgy véli, hogy manapság senkit nem érdekelnek a hétköznapi, fehér lányokról szóló történetek.
Amikor June szemtanúja lesz Athena furcsa balesetben bekövetkezett halálának, ösztönösen cselekszik: ellopja barátnője frissen befejezett és nagy titokban tartott kéziratát, egy merész, kísérletező stílusban megírt regényt kínai munkások elfeledett történeteiről, akik az első világháborúban a britek és franciák oldalán szolgáltak.
A lopott státusz azonban hamar veszélybe kerül...

Egy könyv, aminek a címében szerepel egy szín. Így szól a NIOK 2024. februári kihívása és bár ezt a könyvet sokkal később szerettem volna elolvasni, a kihívás miatt most kerítettem sort rá. A regény eredeti címe Yellowface, nekem viszont a magyar fordítás jobban tetszik, mert ad egy plusz réteget a könyvnek. Merthogy mi is jut az ember eszébe a sárga szóról?
- Ha a színből indulunk ki, akkor: derűs és élénkítő hatású, serkenti a kreativitást, fényt és életet visz a környezetbe és az egyik legkönnyebben észrevehető színek egyike.
- Ha kulturális értelemben nézzük, akkor: az irigységet lehet társítani hozzá és az ázsiai rasszra is gyakran ezzel a színnel utalnak.
Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni ennek a regénynek a tartalmát, akkor a sárga minden aspektusa megjelenik benne. 

De kezdjük az elején! Az egész regény June szemszögéből mutatja be az eseményeket és egy percig sem titok, hogy mennyire irigyli Athenát. A lány halálát sem kerülgeti sokáig - konkrétan a regény első mondatában kiderül, hogy meg fog halni -, csak a módja szokatlan. Az Athena halálát követő események számomra egyáltalán nem voltak meglepőek, mert tíz éve a Lopott szavak című filmben már láthattuk, mi történik, ha valaki idegen tollakkal ékeskedik. 

June tündöklése és bukása tehát borítékolható, de egy percig sem tudtam sajnálni őt. Egyszerűen felfoghatatlan volt számomra, hogy egy 30-as, tanult nő ennyire be akarjon szaladni abba a bizonyos erdőbe. Olyan hibákat követ el sorozatosan, hogy őszintén szólva azon csodálkoztam volna, ha a saját maga által teremtett helyzetekből ép bőrrel kikerül. Ritka antipatikus karakter volt ő számomra, csakúgy, mint a regény többi szereplője. Mindegyiküket a saját, önös érdeke vezérli, emiatt senkit sem tudtam igazán kedvelni - talán csak Geoff volt valamennyire normális és életszerű karakter. 

Ami egy kis pluszt tett hozzá a történethez, az a social media világa. Mondhatnám, hogy mennyire döbbenetes, milyen apróságok romba tudják dönteni a hírnevet, de mivel Twitteren elég gyakori az ilyesmi, jó volt ezt "élőben" is látni. És a cyberbullyinget is szépen kapcsolta ehhez a szálhoz az írónő. A rasszizmus vonalát viszont soknak éreztem, bár azt elismerem, hogy nincs rálátásom arra, hogy az USA-ban mennyire van jelen a mindennapokban a fehérek és a kínaiak közötti ellentét. 

Összességében jó volt belelátni a könyvkiadás háttérfolyamataiba és az írói hitelességet érintő kérdésfelvetések is tetszettek, ugyanakkor sok helyen éreztem túlmagyarázónak és kapkodónak ezt a regényt. A thriller és a krimi besorolással sem értek egyet, annyira minimális mennyiségben képviseli magát ez a két műfaj a regényben. Sok újat nem adott nekem ez a könyv, mégsem bánom, hogy elolvastam.

Karikó Katalin: Áttörések - Életem és a tudomány

"Általában csak az keres kifogásokat, aki valamit nem akar megcsinálni. Ha valaki tényleg meg akarja oldani a feladatot, akkor előbb-utóbb megtalálja a megoldás módját. Leül, munkához lát, megtanulja, hogyan alakítsa át azt, amije van, azzá, amire szüksége van."

Fülszöveg: Egy ​kisújszállási lány története, aki a Kádár-kori Magyarországról az emberiség sorsát alakító tudósok élvonalába került

Karikó Katalin szerény körülmények között, vályogházban nőtt fel, olyan szülők gyermekeként, akik igyekeztek mindent megadni neki, hogy megvalósíthassa álmait. Mert a kislány eszmélésétől fogva csodálta az őt körülvevő varázslatos élővilágot, és szerette volna megismerni, amennyire csak lehetséges. Először Magyarországon, majd Amerikában lett kutató. Sohasem az elvárásoknak próbált megfelelni; konokul végezte kísérleteit, mert hitt abban, hogy kutatásai egyszer majd hozzájárulnak súlyos betegségek gyógyításához. A bürokrácia hatalmaskodóival szemben hosszú éveken át folytatott küzdelem után végül eljött az ő ideje. A Covid elleni leghatékonyabb vakcina gyors előállítása az ő fantasztikus munkája nélkül nem lett volna lehetséges. Eredményei egy az emberiség sorsát meghatározó másik kutatást, a rákbetegségek kialakulásának és terjedésének feltárását is új szintre emelhetik. 

Karikó Katalin nevét a Covid idején ismerte meg a világ, hozzá köthető annak a védőoltásnak a kifejlesztése, ami milliók életét mentette meg - többek között az enyémet is. Ezek után nem meglepő, hogy 2023-ban ő nyerte el az orvosi-élettani Nobel-díjat, ami a tudományos életben a legnagyobb elismerés. De hogyan is jutott el idáig Karikó Katalin? Az Áttörések ezt az utat mutatja be. 

Ez az életút pedig cseppet sem irigylésre méltó. Nem évről évre követjük az eseményeket, hanem a szerző számára kulcsfontosságú események és életszakaszok kapnak hangsúlyt. Megismerjük Karikó Katalin családját - egészen a dédszülőkig visszamenőleg -, a szerző gyermekkorát, iskolás éveit és felnőttkorát egészen napjainkig. Na és persze a tudományt, egész pontosan a mikrobiológiát, hiszen ez határozta meg leginkább Karikó Katalin pályájának alakulását. 

Nekem annak idején a genetika volt az a terület a biológiában, amit a legnehezebben értettem meg. Ebben a könyvben viszont olyan részletes leírást kapunk sejtbiológiából és az mRNS működéséről,  hogy az tudományos értekezésként is megállja a helyét. Ez a fajta alaposság elkerülhetetlen, csak így értjük meg, miért is jelentett áttörést a koronavírus elleni vakcina. 

Addig viszont nagyon hosszú és rögös út vezetett. Példaértékű az a kitartás, szorgalom és elköteleződés, amit Karikó Katalin a tudománynak és saját kutatási területének szánt. Hasonló helyzetben biztosan rengetegen feladták volna, ugyanis nagyon kevesen segítették Karikó kísérleteit, ellenben sokkal többen gátolták az előrejutásban. Karikó Katalin pedig meg is nevezi őket egytől egyig. Nem ítélkezik felettük, nem érez haragot irántuk, az őt segítőknek viszont végtelenül hálás. 

Hihetetlenül inspiráló volt számomra az egész könyv és nagyon sok gondolatot tudok magammal vinni és hasznosítani belőle úgy, hogy teljesen más területeken tevékenykedek.