Petőfi Sándor: A hóhér kötele

"Ki ne ismerné az első szerelmet, e váratlan kedves vendéget, ki véletlenül betoppan, és egy kizsákmányolt tündérvilágnak minden csillagát és virágát körülöttünk hinti el; s a csillagok elveszik szemünk fényét, s a virágok illata lerészegít, elbódít."

Fülszöveg: Szerelem, szenvedély, bosszú... Petőfi Sándor egyetlen regényét, A hóhér kötelét, mely egy árulás miatti bosszú története, ez a három szó jellemzi legpontosabban. Petőfit elsősorban költőként tartjuk számon, és csak kevesen tudják, hogy vannak prózai művei is, többek közt novellák és A hóhér kötele. Regényének főhőse, Andorlaki Máté halálosan beleszeret egy Róza nevű lányba, azonban az esküvőjük napján barátja, Ternyei Boldizsár olyan terhelő információt hoz nyilvánosságra, ami miatt nemcsak meghiúsul az esküvő, hanem tragédiák sorozata indul el. 

Sokakhoz hasonlóan Petőfi nevét én is a költészettel tudom összekapcsolni, így nagyon meglepődtem, amikor ez a kötet szembejött velem. A hóhér kötele számomra teljesen ismeretlen volt, de mivel a költő születésének 200. évfordulója alkalmából 2023-ban újra kiadásra került, kíváncsian vettem a kezembe. 

1800-as évek eleje, szerelem, romantika, barátság, hűség, bujdosás, temető és síron túli kötődés, párbaj, szerencse, bosszú... nagyjából ezek azok a szavak, amik a regény olvasása közben eszembe jutottak. Főszereplőnkről, Andorlaki Mátéról nem sok mindent tudunk meg, csak azt látjuk, hogyan reagál a vele történtekre. Még az sem egyértelmű, hogy pozitív vagy negatív karakter ő. Egyébként az egész regényben megfigyelhető, hogy a szereplőkről csak egy-két jellemvonást kapunk, a részletesebb karakterábrázolások hiányoznak. 

Maga a bosszú nem rossz, bár a véletleneknek túl nagy szerepe van az események alakulásában.  Ternyei Boldizsár esküvő-szabotálása egy folyamatos adok-kapokot indít el, amelyben Ternyei és Andorlaki egymást akarják felülmúlni, miközben egyre durvább eszközökhöz folyamodnak. Ez a bosszú évtizedeket ölel fel és sem a főszereplők, sem a mellékszereplők nem érezhetik magukat huzamosabb ideig biztonságban: mire megszokjuk az aktuális status quot, addigra biztosan történik egy olyan esemény, ami tragédiával végződik. Ennek köszönhetően elég pörgős a regény tempója, egy pillanatra sem ül le a sztori. 

A régies nyelvezetet kifejezetten élveztem, könnyedén bele tudtam képzelni magam a regény környezetébe. Nincs semmi túlbonyolított körítés és cicoma, csak a lényeg. Egyszerűen. A cím is értelmet nyert a regény végére és ugyan végig a bosszú áll a történet középpontjában, mellékszálként egy kis tablót is kapunk a korabeli társadalomról. Van itt gazdag-szegény ellentét, szerencsejáték, könnyen szerzett és elvesztett vagyon, szülő-gyerek kapcsolat, a nők helyzetéről már nem is beszélve. 

Nagyon érződik a regényen a kidolgozatlanság - Petőfi mindössze egy hónap alatt írta meg -, ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, mert sok gondolata még ma is aktuális. Arról nem is beszélve, mennyi műfajt és mennyi témát érint ez az alig 140 oldalas írás! Kár, hogy ilyen kevés idő állt rendelkezésre ennek a zsengének a megírásához, ugyanakkor ez a mű is azt bizonyítja, hogy Petőfi nagyon értett az íráshoz és nem véletlenül tartjuk számon a legnagyobb költőink között.