Fülszöveg: Karácsony előestéjén a Londonból a Skót-felföldre induló éjszakai,
hálókocsis vonat utasai már erősen ünnepi hangulatban múlatják idejüket,
mikor a hófödte hegyek között kanyargó szerelvény kisiklik, egy
csapásra hazavágva a hazatérni készülők hangulatát. Ha ez még nem volna
elég, az ismert influenszert holtan találják a fülkéjében, majd egy
másik útitársuk is elhalálozik. Aztán még egy…
Az unokája születésére a lányához igyekvő Roz Parker nyugalmazott
rendőrnyomozónak nemcsak a hideggel, az egymást vádló utasokkal és a
rejtélyes bűntettekkel kell megbirkóznia, hogy gátat szabjon a további
gyilkosságoknak, de saját gyötrő emlékeivel és lelkiismeretével is meg
kell küzdenie, hogy minden tekintetben épségben szálljon le a
halálvonatról.
Már akkor el akartam olvasni Alexandra Benedict könyvét, amikor először találkoztam a címével. A borítón Agatha Christie neve is szerepel és a fülszöveget olvasva elég sok a hasonlóság a Gyilkosság az Orient expresszennel. 18 utas, 7 megálló, 1 gyilkos... minden adott volt, hogy ez a karácsonyi krimi jó legyen.
Az alapanyag remek: miután egy sínre dőlt fa miatt kisiklik a hálókocsis vonat, odakint pedig hóvihar tombol, a szereplők egy térbe kényszerülnek. Fűtés nincs és a tea is fogytán van. Az első gyilkosságra ugyan elég sokáig kell várni, de utána felpörögnek az események és Rozzal párhuzamosan lehet találgatni, hogy ki lehet a gyilkos. A nyomozás korrekt volt, a kedvenc részem egyértelműen a szemcseppes nyom volt, azt nagyon szépen levezették. Szerencsére a szerző nem másolja le egy-az-egyben Agatha Christie klasszikusát, hanem egy teljesen más történetet írt, ami önállóan is megállja a helyét.
Tetszett a társadalomkritika, a 21. századi eszközök, emellett a gyilkosság indítéka is megrázó és elgondolkodtató. Roz karaktere is tetszett, végig drukkolni tudtam neki és a lányának. Bár a két mű teljesen más, akaratlanul is eszembe jutott a Vörös posztó Laurája. Annak is örültem, hogy a nyomozás befejeztével Roz családi történetszála is méltó lezárást kapott. Ha csak néhány oldal erejéig, de volt egy kis karácsonyi hangulata a történetnek. A karácsonyi kvízlista és a karamellás recept szintén dicséretet érdemelnek.
Ami kevésbé tetszett, az a gyilkos személye. Számomra egyszerre volt meglepő és csalódást keltő. Olvasás közben végig figyeltem és próbáltam kitalálni, hogy ki lehet az elkövető, de szinte semmilyen utalás vagy jelenet nem volt, ami segített volna. Nekem nagyon ad hoc megoldás volt az, amit az író alkalmazott és bár teljesen érthető, hogy miért végzett a gyilkos az áldozattal, gyakorlatilag bármelyik másik szereplő lehetett volna helyette. Nem is igazán ismerjük meg őt, összesen talán két jelenetben bukkant fel a neve. A "nagy csavarral" is ugyanez a bajom: úgy éreztem, mintha az író egy random nevet húzott volna ki egy kalapból, akihez hozzá lehetett igazítani az események mozgatórugóit. Emiatt nekem nem volt túl izgalmas ez a krimi, részletesebb karakterizációval és több sejtetéssel, félrevezetéssel vagy nyommal sokkal jobban tudott volna működni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése