Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!

"Élni akarok! Élni, nevetni, boldog lenni.
Amíg ki nem huny a szememben a fény."

Fülszöveg: Lilla már évek óta a halál árnyékában él. Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit. Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja... Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az álma, hogy bejárja a világot. Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit. Mi a jobb? Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is? 

Amikor elolvastam ennek a könyvnek a fülszövegét, akkor rögtön kíváncsi voltam a történetre, bár volt bennem némi félsz, hogy valami rózsaszín szerelmes sztorit fogok kapni. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! A szerelmi szál ugyanis annyira másodlagos és olyan szépen belesimul a történetbe, hogy egy percig nem éreztem erőltetettnek Noel szereplését. 

A hangsúly ugyanis Lillán és a környezetében élő embereken van. Pontosabban azokon a kapcsolatokon, amik a lány életében meghatározók (voltak). Lilla betegsége - oszteoszarkóma - az első pillanattól világos az olvasó számára, a lány korábbi naplóbejegyzései alapján igen részletes leírást kapunk róla. Az is egyértelmű, hogy mekkora küzdelem van Lilla mögött és miért hozza meg azt a döntést, amelynél becsatlakozunk az életébe. A könyv címe tehát elég hamar értelmet nyer. 

Lilla végtelenül szimpatikus és szerethető karakter, tetszett, hogy teljesen hétköznapi dolgok szerepelnek a bakancslistáján. Nyilván a betegsége miatt, de sokkal érettebben gondolkodik, mint a kortársai. Ezért is aggódik inkább a szeretteiért, a saját vágyai egy-egy pillanatra vagy élményre korlátozódnak. Olvasás közben többször eszembe jutott, hogy hasonló helyzetben én milyen célokat fogalmaznék meg, de nagy valószínűséggel én is olyan dolgokat szeretnék megélni és megvalósítani, mint Lilla. 

Az egy percig sem kérdéses, hogyan alakul a főszereplő sorsa, Rácz-Stefán Tibor egyáltalán nem áltat minket egy utolsó pillanatban előhúzott váratlan fordulattal. Lilla a maga módján felkészül az utazásra, de a történet számomra Noel levelével lett teljes. Nagyon megható volt olvasni a fiú sorait, így az ő érzéseit is meg tudtuk ismerni. Szép keretet adott a történetnek az orgona is, nem véletlenül került fel a borítóra. 

A nehéz téma ellenére nagyon olvasmányos a regény és a szereplők párbeszéde is teljesen valósághű. Az érintett témák örök érvényűek és nagyon jól illeszkednek ehhez a történethez. Ilyen például a szeretet, az elfogadás, az emberi kapcsolatok fontossága, a soha vissza nem térő pillanatok értéke, de a felszínességre és az előítéletességre is lehet találni jeleneteket. Ha összegeznem kellene, akkor azt mondanám, hogy ez a könyv az élet szeretetéről szól. Az Élni akarok egyébként nagyon hasonlít Paola Peretti: Én és a cseresznyefa c. regényére, de a kettő közül Rácz-Stefán Tibor írása volt rám nagyobb hatással. 

"Mert jó érzés a tudat, hogy amit fáradságos munkával létrehoztam, egy pillanat alatt szétzúzhatom, de ha elég erő van bennem, megint újjáépíthetem. Szerintem ez az élet legtöbb területére igaz. Arra tanít, hogy hiába hibázom, kijavíthatom, és mehetek tovább."