Ismét egy friss filmet sikerült megtekintenem, ami az előzetese alapján könnyed szórakozásnak ígérkezett. A sztori abszolút nem bonyolult: Abby szerencsejátékos múltját és apját maga mögött hagyva főiskolai tanulmányokba kezd. Már az első napokban megismeri Travist, a suli nagymenő srácát és bár a lány tagadja, a fiatalok között izzik a kémia. Egy fogadás miatt arra kényszerülnek, hogy 30 napig egy ágyban aludjanak. Abby múltja azonban folyamatosan kísérti a lányt és egy nap sorsfordító üzenetet kap az apjától.
Dióhéjban tehát ennyi a film tartalma és ahogy a bevezetőben is írtam, kellemes kikapcsolódást és szórakoztatást vártam tőle. Ennek ellenére nem tudott megfogni a film. Olyannyira nem, hogy a film címére sem emlékeztem, amikor kijöttem a moziteremből. És ilyesmi azért nem sűrűn fordul elő velem.
Pedig nem indult rosszul, a két főszereplő rögtön szimpatikus lett és Abby helyzetébe is könnyen bele tudtam helyezkedni, mert nem telt el olyan sok idő az egyetemen töltött éveim óta. A folytatásban viszont kilométerekről látható kliséket, kínos poénokat és érthetetlen jeleneteket vonultatott fel a film, és a szeretem-nem szeretem huzavona is inkább idegesített egy idő után. Mindezt tetézték az agresszív - Travis ugyanis hivatásos pankrátor - és az Abby lerészegedését kísérő naturalista jelenetek. Teljesen felesleges volt nagytotálban megmutatni egy hányást, számomra nagyon sokat rontott ez a film élvezhetőségén.
A családi vonal sem volt az igazi, Mick szemétsége meglehetősen hiányosan lett felvezetve, majd összecsapva. Ráadásul ha már Abby pókeres múltja ennyire ki lett hangsúlyozva, akkor szívesebben néztem volna több pókeres jelenetet. A nyereményében semmi kihívás nem volt, számomra nem volt igazán súlya a játszmának. Néhány szereplőt is hasonlóan random módon kezeltek, az orvos jófiúval például abszolút nem tudtak mit kezdeni. A drámai szál nem volt elég erős a filmben; vagy alaposabban kellett volna kidolgozni, vagy pedig el kellett volna hagyni és több romkom jelenetet beletenni a filmbe. Nyilván akkor a film hossza sem 90 perces lenne, plusz a könyves alaptól sem lehetett eltérni.
De hogy pozitívat is írjak: a színészek jók, Virginia Gardner (Abby) és Dylan Sprouse (Travis) lazán elviszik a filmet, teljesen természetesen hozzák a fiatal fősulisok jellemvonásait. A másik jó pont az, hogy a Gyönyörű sorscsapás nem egy nyálas film. Itt nincsenek rózsaszín szívecskék, meg csöpögős párbeszédek, hanem inkább az életszerűségre (pontosabban annak látszatára) mentek rá a készítők. De hiába kaptak bele egy csomó témába, valójában semmit sem dolgoztak ki normálisan. Emiatt nekem ez a film egy összecsapott, egyszer (sem) nézhető alkotás lett.
Értékelés: 3.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése