Tavaly, 16 év után szeretett kiskutyám távozott az élők sorából, nélküle pedig feltűnően üres és csendes lett a ház. Azt mondják, hogy egy kutya hiányát csak egy másik kutya tudja feledtetni, de én egy darabig még nem akartam új házi kedvencet. Öcsém azonban addig-addig győzködött, míg végül beadtam a derekamat. A fajta kiválasztása okozott némi fejtörést, ugyanis én kis testű kutyát szerettem volna, az öcsém viszont közepeset. Így esett a választásunk a golden retrieverre. Egészen Nyíregyházáig kellett elmennünk a kis kölyökért, akit Maszatnak neveztünk el.
Jöjjön róla néhány kép, már csak azért is, mert nem sokáig marad ilyen kicsi.
két kölyök közül tudtunk választani
a fehér foltos nyerte el a tetszésünket, a nevét is innen kapta
a kiskutya szülei: a sötétebb szőrű az apa, a világosabb szőrű az anya
egy nagyobb kartondobozba téve tudtuk hazahozni az ebecskét
ez már a kertünkben készült
itt már boldogan élvezi az új otthonát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése