Cockneys vs. Zombies (2012)

Ahogy a címből is kitalálható, egy zombis filmmel van dolgunk, ami Kelet-Londonban játszódik. A műfajból adódóan egy percig sem szabad komolyan venni a filmet, viszont így sem gondoltam volna, hogy ennyire szórakoztató lesz a Cockneys vs. Zombies. Az összhatást nézve ugyanolyan emlékezetesre sikerült, mint tavaly az Attack the Block. Még a felépítése is hasonló. 

Harry és Terry MacGuire testvérek, akik kétségbeesett és fontos lépésre szánják el magukat, hogy megmentsék a lebontásra váró öregek otthonát, ahol nagyapjuk lakik: bankot akarnak rabolni.  Ehhez összeállnak unokatesójukkal, Katy-vel, aki bármilyen zárat képes feltörni, barátjukkal, Davey-vel és az iraki háborút megjárt, kissé ütődött veterán “Mental” Mickey-vel. A kis csapat be is tör a bankba, ám a dolgok váratlan fordulatot vesznek, amikor ugyanebben az időben egy építkezésen véletlenül felnyitnak egy több száz éve lezárt sírt, aminek következményeként egy egész zombisereg özönli el Kelet-London utcáit. A bankrabló csapatnak így most már a pénzen kívül egy másik problémájuk is van: valahogy életben kéne maradni…

Zombis film lévén a létező összes klisét felvonultatja a Cockneys vs. Zombies, de ez egy percig sem zavart. A történet indulása kicsit zavaros volt ugyan (szerencsésebb lett volna más sorrendben leadni az első 3 jelenetet), ennek ellenére hamar összeállt a kép és később már nem volt gond a sztori követhetőségével. A bankrablás után két helyszínen látjuk, hogyan birkóznak meg az emberek a zombi-invázióval: az idősek otthonában és egy raktárépületben. 

A szereplők nagy része rokonszenves, egyedül a néger srác (Mickey) volt a kelleténél idegesítőbb. Tetszett, hogy sokrétű karaktereket kaptunk és hogy a film végére azok is szimpatikusak lettek, akik a film elején még nem voltak azok. És ez nemcsak a fiatalokra igaz. Furcsa, de a legtöbb poén az idősek otthonához és annak lakóihoz kapcsolódott, a fiatalokra ebből a szempontból nem tudtak olyan jól építeni. Az akciójeleneteknél viszont pont az ellenkezője figyelhető meg, bár ez nem jelenti azt, hogy az öregek tétlenül szemlélték az eseményeket. A film legjobb szereplője egyértelműen a nagypapi, a legjobb jelenetek is hozzá kötődnek. 

Végig látszódik a filmen az alacsony költségvetés (egy-két helyen nagyon kilóg a CGI), viszont a zombikat nagyon jól megcsinálták. Igazán vérengzőek, mégsem kezelik őket sebezhetetlen és végtelenszer feltámadó lényekként. Az ellenséges focidrukkerek viszont még zombiként sem szívelik egymást. Szerencsére zombihentelésből is bőven jut a film másfél órájára, ráadásul igen változatos módon aprítják őket. Az apokaliptikus hangulatot is jól vissza tudták adni, többször mutatják Londont felülnézetből és az utcai képeknél is látni lehet a pusztítás mértékét.

Értékelés: 8/10