Barcelona, London és Párizs után az olasz fővárosba kalauzol el minket Woody Allen filmje. A Rómának szeretettel sokszereplős vígjáték, ami a
világ egyik legelbűvölőbb városában játszódik. Woody Allen legújabb
filmje bemutat nekünk egy neves amerikai építészt, aki újraéli az
ifjúságát; egy átlagos középosztálybeli rómait, aki hirtelen a város
egyik legnagyobb hírességévé válik; egy fiatal vidéki párt, akik
különböző romantikus afférokba bonyolódnak; és egy amerikai
operarendezőt, aki egy énekesnek sem utolsó temetkezési vállalkozót
szeretne feljuttatni a színpadra.
Bár a film főszereplői nagyrészt a Rómában élő/turistáskodó amerikaiak, az olaszos életvitelből és mentalitásból is kapunk némi ízelítőt. Az épületek, a színek és a zene azonnal Itáliába repítenek, az ismerős helyszíneknek (Viktor Emánuel emlékmű, Colosseum, Trevi kút, Spanyol lépcső) meg mindig örülni szoktam, ha Olaszországban játszódó filmet látok. Ennek ellenére mégsem nyűgözött le annyira ez az alkotás. A Rómának szeretettel ugyanis nem egy egész estés mozifilm, hanem egy 4 különböző történetet bemutató szkeccsfilm.
Magvas gondolatokat ettől a filmtől sem kell várni (bár a 15 perc hírnév jelenségének feldolgozása tanulságos), de nem is ez a célja. Úgy tudott szórakoztató lenni, hogy tulajdonképpen semmi sem történik a film másfél órája alatt. A 4 történet semmilyen ponton nem keresztezi egymást, hanem a szerelem, a siker és a hírnév egy-egy apró szeletét mutatják meg. Persze vannak bennük sablonos megoldások, de ezek egyáltalán nem voltak zavaróak. Sőt, némelyik jelenet kifejezetten megmosolyogtatónak hatott.
A színészek névsorát nézve nem lehet okunk a panaszra. A már ismert színészek (Penélope Cruz, Ellen Page, Jesse Eisenberg, Alec Baldwin, Roberto Benigni és Woody Allen) hozzák azt a színvonalat, amit megszokhattunk tőlük, a fiatal olasz színészek pedig játszi könnyedséggel birkóznak meg a rájuk osztott feladattal. Legjobban az operaénekesi hanggal megáldott temetkezési vállalkozón lepődtem meg, az őt alakító Fabio Armiliato ugyanis az egyik leghíresebb olasz tenor.
Csupa jót írtam a filmről, pedig nagy valószínűséggel nem fog bekerülni az idén látott legjobb alkotások közé. A négy sztori eléggé feldarabolta a filmet és időben sem voltak koherensek, ezért jobban örültem volna egy feszesebb tempójú mozinak, ami egy összefüggő történetre fókuszál. Mondjuk aki rajong az olaszokért, annak így is tetszeni fog a Rómának szeretettel.
Értékelés: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése