"Ahogy minden másodperccel egyre messzebb kerülnek a bűntettől, úgy halványodnak és válnak semmivé a nyomok, úgy fakul meg a szemtanúk memóriája, úgy törlődhetnek – akárcsak a biztonsági rendszer naplófájljai – fontos adatok. Mintha abban a pillanatban, amikor a tettes távozik a helyszínről, peregni kezdene egy láthatatlan homokóra, ahol a felfedezésre váró nyomok töltik be a homok funkcióját, s ha a detektívek nem elég gyorsak, az összes potenciális bizonyíték kiürül belőle."
Fülszöveg: Mikor Farkas Róbert főügyészségi ügyészt és Szűcs Gábor rendőr
főhadnagyot egy bizarr körülmények között elkövetett gyilkossághoz
riasztják, még csak halványan kísérti őket a gondolat, hogy mindez
olyan, mintha egy detektívregény lapjaira keveredtek volna.
Miután azonban a szálak az évekkel korábban tisztázatlan körülmények
között meghalt, excentrikus krimiíróhoz és annak nem kevésbé különös
családjához vezetnek, egyre jobban kezd elmosódni a határ a múlt és a
jelen titkai, a kitalált és a valódi bűntettek között.
Az ügyész és a nyomozó mindössze két dologban lehet biztos: ha a
rejtély végére akarnak járni, egy olyan ember cselszövéseit kell
leleplezniük, aki már évek óta nincs az élők sorában.
És hogy az első gyilkosság csak a kezdet volt.
Teljesen véletlenül jött szembe velem Mező Szabolcs regénye és az első vélemények meglepően pozitívak voltak. Sajnos a nyári olvasmányaim közé már nem fért be ez a könyv, de soha rosszabb őszkezdést! A Gyilkos hagyaték ugyanis tényleg kiváló debütálás lett, a krimi műfaján belül is olyan olvasmányélmény volt számomra, amihez hasonlóval nem mostanában találkoztam.
Már az első oldal berántott, a részletes gyilkossági helyszínleírás egyből felkeltette a kíváncsiságomat, a folytatás pedig hamar meggyőzött arról, hogy én ezt a történetet imádni fogom. És ez így is történt! :) Nagyon erős az alapsztori a Sullay famíliával, emellett a karakterek is hitelesek és kidolgozottak. Ezen felül a krimi műfajának minden sajátossága hibátlanul működik benne és maximálisan átjön az a feszültség és atmoszféra is, amit a szerző érzékeltetni szeretett volna.
Száz százalékig a nyomozás van a középpontban, nincsenek felesleges kitérők vagy időhúzó lelkizések. Ennek köszönhetően a két nyomozóval együtt az én agyam is azon kattogott, hogy vajon ki lehet az elkövető. A gyilkos személyét nem sikerült kitalálnom, mivel nem állt össze a fejemben az indíték. Bárkit gyanúsítottam, nem értettem a motivációját. Úgyhogy számomra meglepetés volt az igazság kiderülése és egy nagyon teljes, minden részletre kiterjedő magyarázatot is kapunk az írótól. Én ezzel a legteljesebb mértékben elégedett voltam, mert a szerző tényleg minden apróságra kitér és logikusan bebizonyít.
Ami egy picit kevésbé tetszett, az néhány nyelvhelyességi hiba, illetve furcsa volt betűvel leírva látni évszámokat. Az is zavart egy kicsit, hogy a szereplők a családtagjaikat is a keresztnevükön szólítják. Például nem azt mondja az unoka, hogy nagymama, hanem Erzsébet. Mindezt viszont maximálisan ellensúlyozza a könyv nyelvezete és stílusa. Annyira szép leírások és hasonlatok vannak benne, amik még klasszikus szépirodalmi művekben is megállnák a helyüket. Utoljára Hidas Bencénél találkoztam ilyen igényes kifejezésekkel. Ja és a humor is remekül működik a könyvben, jókat derültem, amikor Róbert és Szűcs egymást ugratták.
A könyv egyébként egy sorozat első része és a szerzővel készített interjú alapján már készülőfélben van a következő kötet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése