Jane Yang: A lótuszcipő

"Az elvesztett lehetőség olyan, mint a kiömlött víz. Nem kapod vissza."

Fülszöveg: A magával ragadó történet az 1800-as években, Kínában játszódik. Kis Virágot gyerekkorában eladják Linjing gazdag családjának, hogy mujcaj legyen. Linjing féltékeny a szolgálólányra, akinek elkötözték a lábfejét, ahogy az előkelő lányoknak szokták, ráadásul csodálatosan hímez. Ezért mindent megtesz, hogy Kis Virág örökre a rabszolgája legyen, és ne törhessen ki alárendelt helyzetéből.
Bár a Fóng-házban egyikük úrnő, a másikuk szolga, támogatniuk kell egymást, hogy Linjing házassága révén biztosítsák a jövőjüket, s eközben riválisból barátnővé válnak.
Egy váratlan családi botrány miatt Linjing és Kis Virág élete fenekestől felfordul. Linjing kegyvesztetté válik, és ez új lehetőséget jelenthet Kis Virágnak, de vajon rátalálhat a szabadsághoz vezető útra? 

Tavaly már elkezdtem ismerkedni az Ázsiában játszódó történetekkel, így idén is terveztem, hogy olvasok japán vagy kínai szerzőtől. A lótuszcipőre ezért is esett a választásom, na meg azért is, mert nagyon pozitív véleményeket hallottam Jane Yang regényéről. És most már én is a méltatók sorába tudok állni, ugyanis a 2025-ben olvasott könyvek közül eddig A lótuszcipő tetszett a legjobban. 

Már a kezdés is nagyon erős: egy édesanya eladja a kislányát egy gazdag kínai családnak. Ma már nehezen tudunk ilyesmit elképzelni, ám a 19. századi Kínában ez gyakran megtörtént a szegény családba született lányokkal. Kis Virág tehát így kerül a Fóng családhoz és lesz Linjing szolgája (mujcaja). Kettőjük sorsa ezen a ponton fonódik össze. A lótuszcipő a két lány életét kíséri végig gyermekkoruktól kezdve egészen a felnőttkorukig. Az eseményeket E/1-ben mesélik el és hol az egyikük, hol a másikuk nézőpontját ismerjük meg. 

Bár én végig Kis Virágnak drukkoltam, azért Linjing élete sem volt tündérmese. Akármennyire elkényeztetett és önző lány volt, voltak pillanatok, amikor kifejezetten sajnáltam őt. Sajnos kissé megtévesztő a fülszöveg, ugyanis Kis Virág és Linjing között nem volt őszinte barátság, inkább a kényszer szülte együttélés és a helyzeti előnyök kihasználása jellemezte kettőjük kapcsolatát. Mindketten olyan mélységeket és magasságokat tapasztalnak meg, amikor jól jönne egy segítő kéz vagy egy őszinte beszélgetés, de mindkettőjüket a saját célja vezérli, ezért nem tudnak teljes mértékben megbízni egymásban. Éppen ezért nekem az a jelenet tetszett a legjobban, ahol őszintén kimondják egymásnak a fájdalmukat és a sérelmeiket. Számomra ott csúcsosodott ki az a jellemfejlődési ív, amit Kis Virág és Linjing bejárt. 

Eközben az írónő a kínai hagyományokat is igyekszik megismertetni az olvasóval. A lábelkötésről már hallottam, de az évszázados tradíciók, a hit, a családmodell, a társadalmi hierarchia, a férfiak és a nők helyzete sokszor megdöbbentett. Má Má kínzási módszereiről nem is beszélve... néhány résznél muszáj volt néhány napig pihentetnem a könyvet, mert annyira sokkoltak a történtek. Ezzel párhuzamosan azt is látjuk, hogy a haladó gondolkodás és a nyugati eszmék is egyre nagyobb teret hódítanak, a nagyobb városokon (pl. Hong Kong) már érezhető az angol gyarmatosítás hatása. Kordokumentumként is nagyon érdekes ez a regény, amihez nemcsak történelmi és kulturális szakkönyvek, hanem az írónő üknagynénjének és apai nagymamájának élete is alapul szolgált. 

Az elsőtől az utolsó betűig imádtam ezt a könyvet! Kidolgozott, hús-vér karaktereket kaptam, egy nagyon tanulságos felnövéstörténetet, miközben a kínai kultúra egy kis szeletét is megismerhettem. A befejezéssel is elégedett voltam, számomra így lett kerek Linjing és Kis Virág története.