Cím alapján vérengző horrorfilmnek tituláltam az Éjszakai ragadozókat, így nem siettem annyira a megtekintésével. Az év végi filmes listák megszaporodásával azonban egyre több helyen botlottam bele a filmbe, ráadásul igen előkelő helyezéseket elérve. Ez pedig csak tovább fokozta a kíváncsiságomat.
Susan Morrow, Los Angeles-i műkereskedő hihetetlen jómódban él férjével,
Hutton Morrowval, ám mégsem érzi teljesnek az életét. Hutton gyakorlatilag műtárgyként tekint rá, házasságuk kezd zátonyra futni. Egy nap Susan egy csomagot talál a postaládájában. A csomagban
egy regényt van, melyet a volt férje, Edward Sheffield írt, akivel már
évek óta nem beszélt. Susan olvasni kezdi a regényt, melynek tartalma erőszakos, ugyanakkor Susant olvasás közben mélyen megérinti Edward írása és akarva-akaratlanul is felidézi a szerzővel közös szerelmi
történetük legintimebb pillanatait.
A történet tehát több síkon zajlik és bár egyik szál sem erős annyira, hogy egy másfél órás filmet ki lehessen tölteni vele, együttesen sikerült egy olyan izgalmas elegyet létrehozni, ami végig a képernyőre tapasztotta a szemem. Susan és Hutton házassága annyira felszínes és érzelemmentes, hogy alig vártam, hogy kiszakadjunk ebből a steril környezetből. Texas ennek pont az ellentéte: véres és kegyetlen, ellenpólusnak pedig ott van Susan és Edward érzelemgazdag kapcsolata.
Szép kerek a történet, minden jelenet pontosan ott van és annyi ideig tart, ahol és ameddig kell. Művészi pontossággal van kimérve minden, ami már az első pillanattól érződik. A színek, a beállítások, a közeli képek és a zenei aláfestés mind-mind a művészfilmekre emlékeztetnek, emellett a színészek munkája is dicsérendő. Amy Adams egyik pillanatban huszonévesként látható, a másikban már negyvenes nőként tündököl. Jake Gyllenhaal is kitesz magáért, az érzelmek minden skáláját hitelesen el tudta játszani. A film legnagyobb meglepetése azonban a texasi marshallt alakító Michael Shannon volt. Amint feltűnt a képernyőn, egyből a Justified ugrott be, gyakorlatilag ugyanazt a miliőt emelték be a filmbe, mint amit a sorozat hat évada során megismertünk: déli akcentus, pitiáner, de kegyetlen suttyók, kietlenség, hűség, ciripelés... minden apró részletre odafigyeltek a készítők.
Különleges filmélmény az Éjszakai ragadozók, és bár elismerem az erényeit, eléggé meg tudja ülni az ember gyomrát. Éppen ezért nem valószínű, hogy a közeljövőben újra meg fogom nézni.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése