Az ázsiai filmektől mindig ódzkodtam egy kicsit, mert a rendezők általában szokatlan témákat visznek filmre és eddig még nem találkoztam olyan alkotással, ami elnyerte volna a tetszésemet. A dél-koreai Szobalányról viszont nagyon sok pozitív kritikát olvastam, ami meghozta a kedvemet a filmhez.
Az 1930-as évek Koreájában vagyunk, a japán megszállás éveiben. Egy koreai csaló grófnak adja ki magát és egy „tolvajcsaládból” származó
álszobalány segítségével azon dolgozik, hogy egy japán úrilány
örökségét megkaparintsa. Soo-kee-nak, a szobalánynak az a
feladata, hogy belebolondítsa úrnőjét, Hidekót Fujiwarába,
az álgrófba, aki a vagyonát megszerezve
elmegyógyintézetbe záratná a valóban kissé hisztérikus fiatal nőt.
Meglehetősen gyors tempót diktál a film eleje, pár jelenet után bele is csapunk az események sűrűjébe. Ez egy cseppet sem baj, bár annyira szép és festői környezetben játszódik a film, hogy egy-két helyszínen hosszabb ideig is elidőztem volna. A film első felében nagyon szépen halad előre a történet, az egy órás játékidő minden momentumát kitöltötték, így aztán fel is merült bennem, vajon mit tartogat a film második fele, megmarad-e ez a szédítő lendület. Nos, a tempóból jelentősen visszavettek, ennek ellenére egy kerek egész (és csavaros) történetet sikerült Chan-wook Park rendezőnek a vászonra vinnie.
A környezetről már írtam korábban, de még szentelnék neki néhány gondolatot, mert nem minden nap látni ilyen szép és művészi igényességű megvalósítást. A természetben játszódó jelenetek gyönyörű színvilággal rendelkeznek (fel is írtam a képzeletbeli bakancslistámra egy távol-keleti körutazást), a kameraállásoknak pedig olyan hatásuk van, mintha mi is a szereplők mellett lennénk. A belső terek nyomasztóan szűkek és ridegek, aminek szintén nagy szerepe van a filmben.
A színészi játék tökéletes és az is tetszett, hogy három nézőpontból mutatták meg az eseményeket. Mindegyiknek volt plusz töltete és funkciója, így minden szempontból kielégítő lett a befejezés. Talán csak az erotikát vitték túlzásba. Néha olyan érzésem volt, mintha egy ázsiai szexfilmet néznék. Szinte mindent megmutattak; amit meg nem, arról kimerítően részletes elbeszélést kaptunk. Egyik jelenet sem öncélú, ám a hosszúságuk miatt jelentősen megtörték a történet dinamikáját és a harmadik nézőpont már nem lett annyira izgalmas, mint az előtte lévők. Csak emiatt nem lett ez a film tökéletes.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése