Áron átlagos budapesti srác. 29 éves, most fejezte be az egyetemet és munkát keres, de nem igazán tudja, mihez kezdjen az életével. Szüleivel él, akik anyagilag támogatják, cserébe mindenbe beleszólnak. Emellett Eszter, a barátnője elhagyta, a 30. születésnapi buliján pedig megtudja, hogy a lány új társra talált. Áron emiatt igencsak a pohár fenekére néz és másnap egy Lisszabonba szóló repülőjeggyel a zsebében ébred.
Ismét egy magyar film, amit nyár végén és ősszel az egekig dicsértek. A fiatal 30-as generáció filmjének tartják, ami már önmagában kedvet csinált filmhez, hiszen lassan én is ebbe a korosztályba tartozom. Reisz Gábor diplomafilmje tényleg korszakalkotó, de csak egy kis szeletet mutat meg a mai budapesti fiatalokból.
Áron ugyanis egy született lúzer és bár tényleg sok hasonló életművész él ma Magyarországon, valahol azért sajnáltam, hogy ez a srác ennyire szerencsétlenke. Az egyetem utáni munkakeresés valóban nem könnyű, pláne egy piacképtelen diplomával és megannyi komplexussal felvértezve. Ehhez persze még hozzájön a mai társadalmi és politikai helyzet, amikre elég részletesen kitér a film. De nem ez a VAN legnagyobb erénye, hanem az, hogy mindezt szórakoztató köntösben tálalja.
Különös humora van a filmnek (teljesen más, mint a Lizának), de a poénok egytől egyig működtek és nem éreztem annyira nyomasztónak a helyenként elgondolkodtató tartalmat. Tetszettek a kreatív operatőri megoldások, a fényképezés és a különböző kameraállások, amik egészen egyedivé tették a filmet. Ez a zenére is igaz, ami remek hangulatfestőként szolgált és vidámsággal töltötte meg a filmet. Még órákkal később is a fő dallamot dúdoltam, annyira belemászott a fülembe. (A teljes filmzene itt meg is hallgatható.)
Néhol ugyan egy kicsit leült a sztori, de alapvetően jól tudtak gazdálkodni a 90 perces játékidővel. A szereplők nagy részét egyébként nem színészek alakítják, hanem a rendező barátai. Ez persze semmit sem von le a film élvezeti értékéből, sőt. Ettől sokkal természetesebb volt az egész és hihetőbbek voltak azok a párbeszédek, amiket egy baráti társaságban hall az ember.
Olyan az egész film, mintha egy gyorsan pergő útikönyvet nézne az ember, amiben mindenki megtalálja azt, ami szimpatikus neki.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése