Sztárnak lenni nehéz. Korosodó sztárnak még nehezebb.
De a legnehezebb annak, aki valaha sztár volt, és most újra vissza
szeretne jutni a reflektorfénybe. A film főhőse, Riggan Thomson (Michael
Keaton) valaha egy legendás képregényhőst alakított a mozikban - három
részen át. Ám hiába szárnyalt akkor, azóta nem nagyon keresik, ő
megöregedett, a szakma szélére sodródott, és most egyetlen utolsó
rohammal próbálja visszahódítani magának a népszerűséget. Új, utolsó
esélye a Broadwayra szólítja: egy színdarab írója, producere és persze
főszereplője lesz. Ha tényleg lesz előadás. Ha ő még bírja erővel. A
történet mindössze három nap alatt játszódik: ezalatt kell megküzdenie a
családjával, a kollégáival, az ellenségeivel és a jóakaróival, a
sorsával... és legfőképp a saját józan (?) eszével.
Nem a Birdman az első film, ami hajdan sikeres művész útkereséséről és a közönség visszahódításáról szól, de a maga nemében érdekes volt. Az eseményeket Riggan szemén át látjuk és minden rezdülését át tudjuk érezni. Tetszett a kulisszák mögötti világ és a színészek játéka is, de ennyiben sajnos kimerül a film pozitívumainak listája. A kevés vágás miatt elég kesze-kusza lett a történet, a napok váltakozását például csak a külső jelenetekből lehetett érzékelni.
Meglehetősen sokat kellett várni az átütő pillanatra, emiatt későn tudtam csak megkedvelni a filmet. Annak tükrében talán más szemmel néztem volna újra a Birdmant, de ebből az összevisszaságból bőven elég volt erre a két órára. Elismerem az értékeit, a rengeteg utalást a szuperhősös filmekre és a modern korra és a humor is működött, ennek ellenére nem sikerült megkedvelnem a filmet. A 9 Oscar díjat pedig egyenesen túlzásnak tartom.
Értékelés: 6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése