Már az előzetes megnézésekor tudtam, hogy nem mindennapi film lesz a Gravitáció, de hogy olyan hatást váltson ki, hogy utána órákig keresnem kell az államat, arra nem gondoltam. Korai lenne ráaggatni az "évtized filmje" címkét, az azonban biztos, hogy az utóbbi évek terméséből nem tudnék hasonló alkotást mondani.
A történet igen egyszerű: a nem túl távoli jövőben három asztronauta a Hubble űrtávcsövön végez karbantartó munkálatokat, amikor hirtelen vészhelyzetben találják magukat. Egy felrobbant orosz műhold törmelékei ugyanis feléjük tartanak, ezért mielőbb el kell hagyniuk a helyszínt. Ez persze nem sikerül. Az űrrepülő súlyos károkat szenved, az űrhajósok pedig eltávolodnak egymástól és a sötét űr felé sodródnak. A balesetet csak az újonc Ryan Stone (aki a neve ellenére nő) és a tapasztalt Matthew Kowalski éli túl.
Nem kellett sok hozzá, hogy megnyerjen magának a film, ugyanis már a nyitójelenetnél elakadt a lélegzetem. A Föld kékesen tündöklő képe már önmagában lenyűgöző volt, egy dokumentumfilmben sem lehetett volna szebben megmutatni azt a páratlan látványt, ami egy űrhajós szeme elé tárul. A végtelen nyugalom helyét aztán a folyamatos feszültség veszi át, ami szó szerint beleszegez a székbe. Levegőt alig mertem venni és a film feléig eszembe sem jutott, hogy egy kólát is bevittem a terembe. Érdekes, hogy teljes csend honolt a nézőtéren (amit csak egy tüsszentés tört meg), nem volt az a folyamatos eszem-iszom, mint a Hobbit közben.
Pedig a sztori nem tűnik túl izgalmasnak és szereplőből sincs sok, mégsincs idő unatkozni. A felszín alatt ugyanis igen mély dráma rejtőzik, ami bár alapvető emberi érzelmekről szól, ebben a környezetben hatványozottabban tud érvényesülni. A súlytalanság, az űr ijesztő csendje, a rohamosan fogyó üzemanyag és oxigén kiszolgáltatottá teszi a szereplőket, így a túlélésért folytatott küzdelem és a remény a hazajutásra adják a film esszenciáját. Valóságos újjászületést mutat be a Gravity, ahol az élet olyan kincs, amiért érdemes küzdeni.
Nehéz feladat hárult tehát a színészekre, már csak azért is, mert a Gravitációt földi körülmények között forgatták. George Clooney veterán kapitányként a nyugalom megtestesítője, a humora pedig képes oldani a végig uralkodó feszült légkört. Sandra Bullock pont az ellenkezőjének tűnik: állandó félelem és szorongás uralja, ami legtöbbször zihálásban nyilvánul meg. A sok felejtős limonádéfilm után itt olyan alakítást nyújt, hogy minden esélye megvan az Oscar díjra.
Gyakorlatilag minden megvan a Gravityben, amire a mozit kitalálták. A fantasztikus operatőri munka, a hanghatások, a különböző effektek, valamint a sajátos történetmesélés olyan mesterművé teszik Alfonso Cuarón filmjét, aminek az élményére évek múlva is emlékezni fogok.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése