A tavalyi upfrontskor 80%-os várakozási indexen volt a Person of Interest, viszont sehogy sem sikerült sort keríteni rá, pedig szinte csak pozitív véleményeket olvastam róla. Mivel azóta már a második évad is elstartolt, elérkezettnek láttam az időt, hogy pótoljam az első évadot.
Az alapfelállás szerint a 2001-es terrortámadást követően kifejlesztettek egy gépet a terroristák ellen, ami az átlag erőszakos cselekedeteket "lényegtelenként" kezeli, mert a kormány nem azokra kíváncsi. A szerkezet megalkotójának (Harold Finch) viszont épp ezek az esetek fontosak és egy volt CIA-ügynök (John Reese) segítségével próbálja megmenteni a gép által kiadott TB-számok tulajdonosait. Azt persze nem tudni, hogy a szám a tényleges bűnöst vagy az áldozatot jelöli.
A szinopszisból is látszik, hogy a Person of Interest alapvetően egy nyomozós sorozat. Miután a gép kiadja az aktuális számot, megkezdődik a megfigyelés, a lehallgatás és ha a helyzet úgy kívánja, akkor még gyilkosságra is sor kerül. Lényegében mind a 23 epizód erre a sémára épül, mégsem mondható unalmasnak és egysíkúnak az évad. A rendőrségnek ugyanis (elsősorban Joss Carter nyomozónak) egy idő után feltűnnek a lövöldözések és a bűnesetek, ezért megkezdődik a nyomozás a titokzatos öltönyös férfi után. Ez pedig valóságos lavinát indít el. Az egész rendszert áthatja a korrupció és az utolsó tisztességes rendőrnek is be kell látnia, hogy csak a volt ügynök és furcsa társa képviselik viszonylag tisztán az erkölcsöt.
Az évad első néhány részére a sablonosság volt a jellemző, de a 7. epizódtól folyamatosan emelkedett a színvonal. Itt találkoztunk ugyanis Elias-szal, a rettegett maffiavezérrel, akiről eddig csak hallomásból értesültünk. A csúcs egyértelműen a 19-es epizód volt, ahol kirajzolódott előttünk Elias múltja és stílusosan le is tudták zárni ezt a szálat. Idővel a heti ügyeket flashbackek is színesítették, amiből jobban megismerhettük a szereplőket. Eleinte azt hittem, hogy Reese karaktere az izgalmasabb, de Finch (meg a Gép) háttértörténete sokkal összetettebb, mint azt elsőre gondolnánk.
Szereplők tekintetében erős a sorozat és nemcsak a főszereplőket dolgozták ki, hanem a mellékszereplőket (Joss Carter, Lionel, Elias, plusz az epizódszereplők) is sikerült árnyalniuk. De ez a színészeknek is köszönhető. A Finchet alakító Michael Emerson a Lostból volt ismerős, de a Person of Interestben már az első képkockától kezdve el lehetett vonatkoztatni Benjamin Linus szerepétől. Ebben a sorozatban egy magányos számítógépzsenit alakít, aki inkább megfigyelni és elemezni szeret, a terepmunka nem az erőssége. Ehhez kell neki Reese, aki egyszerre hidegvérű és profi gyilkos, és empatikus védelmező. Jim Caviezel nagyon ráérzett erre a szerepre, a sorozat felfedezettje egyértelműen ő.
Az írói munka szintén dicsérendő. A párbeszédek életszerűek és okosak, a Person of Interest jó példa arra, hogyan lehet egy akciósorozatot értelmes dialógusokkal megtölteni. Még humort is sikerült vinniük az akciódús jelenetek közé. Azt is jó volt látni, ahogy szélesedik a sorozat köre. A rendőrség után a CIA, majd a HR, végül pedig az FBI is érintett lett a nyomozásban. A finálé pedig ennek a megkoronázása lett. Az egész epizód pörgős és feszes volt, és megtörténtek a régóta várt nagy találkozások is. Egyedül a funkció nélküli kameraképek zavartak az évadban, illetve hiányoltam, hogy a "megmentett" szereplők közül csak Zoet hozták vissza több epizódra. Ezeket leszámítva viszont nagyon korrekt évadot produkált a Person of Interest.
Értékelés: 8.5/10
A bevágott kameraképek engem nem zavartak. Hiányoznának, ha nem lennének.
VálaszTörlésA többivel teljesen egyetértek.
Az első néhány résznél még engem sem zavartak, de később már kicsit soknak éreztem őket. Mondjuk lehet, hogy csak azért, mert nem hetiben követtem a sorozatot, hanem 3 és fél nap alatt daráltam le. :)
Törlés