Fülszöveg: Miközben három testvér fogadja anyjuk temetésén a gyászolók részvétnyilvánítását, egyikük zsebében ott lapul egy feljelentés – amit a két testvére tett ellene. De vajon mi vezetett idáig? Milyen emlékek, fájdalmak és elhallgatások feszülnek egymásnak a három testvér közt? És helyreállíthatóak-e a kapcsolatok és a szerepek egy ilyen családban?
A válás és az Anyós után megérkezett Moa Herngren harmadik olyan regénye, amely az emberi kapcsolatokat állítja középpontba. Míg a Válás a párkapcsolatot, az Anyós a szülő-gyerek kapcsolatot, addig az Örökség a testvérek közötti kapcsolatot mutatja be. Hasonlóképpen az írónő korábbi könyveihez, most is több szempontból ismerhetjük meg az eseményeket.
A történet főszereplői Andrea, Ulrika és Rasmus, akikkel anyjuk temetésén találkozunk, de egészen a gyermekkorukig visszamegyünk a történetben, hogy megértsük, mi vezetett el az elmérgesedett viszonyukhoz. Ugyanazokat az eseményeket most is több szemszögből látjuk, így mindegyik testvért megismerhetjük. Először Andrea nézőpontjából látjuk a történéseket és rögtön feltűnik, mennyire ellentmondásos karakter ő. Pedáns, céltudatos, a családjáért bármit hajlandó megtenni, ugyanakkor elképesztő módon kontrollmániás. A könyv olvasása közben többször azért kellett szünetet tartanom, mert egyszerűen már sok volt Andrea tökéletességmániája és az, hogy mindennek úgy kell történnie, ahogyan az az ő elképzeléseinek 100%-ig megfelel.
Ulrika nézőpontjával sokkal jobban azonosulni tudtam, de természetesen ő sem hibátlan jellem. Meghatóan szeretetteljes a kapcsolata az anyjával, ugyanakkor a negyvenes évei közepén sem rendelkezik saját egzisztenciával. Rasmus sokáig csak sodródik az árral és háttérbe szorul a nővéreivel szemben, de az utolsó fejezetben ő kerül reflektorfénybe. Tetszett a bátorsága, ugyanakkor a három testvér alapproblémájára is rávilágított. Az Örökségben ugyanis folyamatos a titkolózás, a ki nem mondott sérelmek elfojtása és az állandó megfelelési kényszer, amik tényleg tönkre tudják tenni a legszorosabb emberi kapcsolatokat.
Nagyon sok témát érint Moa Herngren regénye, a teljesség igénye nélkül szó esik testvérféltékenységről, megcsalásról, öregségről, depresszióról, létbizonytalanságról és útkeresésről. És ebben a regényben az a szép, hogy mindegyikhez tud valamilyen módon kötődni az olvasó. Érzelmileg ez a könyv is nagyon erős lett, nagyon szépen kiegészíti a svéd írónő eddig megjelent műveit.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése