"Szinte mindig egyedül vagy... ha más vagy, mint a többiek, egyedül
maradsz... Elárulok neked egy titkot: a kövérek, a soványak, a magasak
vagy a fehérek, ők is ugyanúgy egyedül vannak. Csak ők nagyon félnek
tőle."
Évek óta szerettem volna megnézni a Benjamin Button
különös életét, mert annak idején lemaradtam róla. Idén viszont már nem
akartam tovább halasztani, mert az utóbbi hónapokban sokszor szembejött
velem valamilyen formában ez a film, úgyhogy most érkezett el az idő a
pótlásra.
Nem mindennapi életet él Benjamin. Nyolcvan esztendősen született, az idő múlásával pedig egyre fiatalabb lesz. 1918-ban látja meg a napvilágot New Orleansban, az első világháború bejezésének pillanatában. Hosszú és különleges élete egészen a 21. századig tart. A világ számos helyén megfordul, miközben beleszeret Daisybe, akivel az egyre növekvő korkülönbség miatt csak néhány évet tölthet.
Nos, a film alapját képező F.Scott Fitzgerald regényt nem olvastam, így csak a film megnézése után derült ki számomra, hogy a filmben jó pár dolgot megváltoztattak. Ettől függetlenül a film nagyon tetszett és a 166 perces terjedelme ellenére végig lekötött. Már maga az alapötlet is tetszett, hiszen nem szokványos az, hogy valaki "visszafelé" öregszik. És bár elsőre jónak tűnik a dolog, a film számos ponton rávilágít arra, hogy ezt bizony megsínyli az ember.
Az eseményeket egyébként Benjamin naplójából tudjuk, amit az idős Daisy lánya olvas fel. Az öregedéssel/fiatalodással járó történéseknek főleg az érzelmi oldalát mutatja a film, a testi változásokról csak elvétve esik szó. Benjamin élete egyébként végig meseszerűnek tűnik, bár ebben a véletleneknek is nagy szerepe van. Apja ugyan a születése napján lemond róla, így Benjamin egy öregek otthonában nő fel, egész életében szerető közeg veszi körül. A nagyobb konfliktusok elkerülik, a karrierje is szépen ível felfelé, élete végefelé azonban egyre többször kerül szóba a magány és azok a változások, amiket Daisynek kellene megtapasztalnia, ha együtt maradnak. Talán ezért is annyira megindító a film zárása.
A
színészgárda parádés, Brad Pitt és Cate Blanchett alakítása elsőrangú és
a mellékszereplőkre sem lehet panasz. A sminket és a zenét szintén
dicséret illeti, nagyon sok jelenet megmaradt bennem a film megnézése után.
Közel jár a film a tökéleteshez, ha néhány jelenetet érzelmileg egy
kicsit jobban kidolgoztak volna, akkor habozás nélkül megadnám a tíz
pontot.
Nagyon jó film, egyik kedvencem! :)
VálaszTörlés