Szokásomhoz híven nemcsak angol és amerikai filmeket nézek, hanem a francia filmeket is kedvelem. Szinte minden évben találok olyat, ami valami miatt érdekes, vagy maradandó élményt nyújt. Az Elle c. alkotással az évvégi filmes toplistákon találkoztam és mivel izgalmasnak tűnt a sztorija, semmiképpen sem szerettem volna kihagyni.
Michéle kemény nő. Egy piacvezető vállalat igazgatójaként
ugyanolyan könyörtelenül bánik el szeretőivel, mint a versenytársakkal.
Amikor azonban egy ismeretlen tettes betör a lakásába és megerőszakolja, a nő egy életre
megváltozik. Megtalálja a férfit és ők ketten különös, ugyanakkor
izgalmas játszmába kezdenek…
Aki vérbeli thrillert keres, az messziről kerülje el az Elle-t, mert csalódni fog. A thriller és a nyomozós vonal alig érvényesül, a szereplők közötti kapcsolatok és Michéle jellemábrázolása azonban sokkal nagyobb teret kap. Sokáig gondolkoztam, mi zavart leginkább a filmben, mert Michéle reakciói cseppet sem nevezhetők szokványosnak. A vele történt incidens után például úgy beszélget a fiával, mintha mi sem történt volna. De a karácsonyi családi összejövetel sem mindennapi; anyja ugyanis bejelenti, hogy újra férjhez akar menni.
A film nagy része szerencsére kevesebb szokatlan jelenetet vonultat fel, Michéle különcsége azonban végig megmarad. Egyes reakciói a Broen Sagajára emlékeztettek, azt azonban el kell ismerni, hogy Isabelle Huppert remekül hozta a kissé megkeseredett, antiszociális, ugyanakkor izgalmakra vágyó, 60-as nőt. Érdekes, hogy az őt körülvevő karakterek látszólag normálisan viselkednek, így számomra nagyobb talányt nyújtott Michéle karakterének megfejtése, mint a thrilleres vonal, ami rövid időn belül - elsősorban a főszereplő közönye miatt - elhalt.
Ebbéli kísérletem csak részben sikerült, így a film után sem igazán tudom eldönteni, hogy az Elle jó film volt-e vagy sem. Minél többet agyalok rajta, annál inkább azon a véleményen vagyok, hogy nem volt ez olyan rossz, de igencsak elmarad attól, amit vártam.
Értékelés: 6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése