A The Americans első két évada bőven beváltotta a pilot epizód után megfogalmazott reményeimet, ennek ellenére folyamatosan azt éreztem, hogy valami még hiányzik a sorozatból, hogy igazán jó legyen. A harmadik évad kellett ahhoz, hogy ezek a rések kitöltődjenek.
Igencsak eseménydús szezont tudhatunk magunk mögött, amihez az előző két évad fektette le az alapokat. A kettős életet élő Jennings házaspár, az orosz haza és az "amerikai" család érdeke közötti dilemmák, a kémkedéssel járó veszélyek és a lelepleződéstől való félelem ebben az évadban sokkal hatványozottabban volt jelen. Paige beszervezése nem kis lavinát indított el, tulajdonképpen az egész évadnak ez a történetszál adta meg az ívét.
Philip minden erejével igyekszik megakadályozni, hogy a lányából szovjet ügynök legyen, míg Elizabeth pont az ellenkezőjén mesterkedik. Kettejük szembenállása a sorozat kezdete óta jelen van, de most csúcsosodott ki igazán. A helyzetet súlyosbítja a munka és a magánélet kettőssége, amiből Philip kerül ki vesztesen: a különböző szerepek egyszerűen túl nagy terhet rónak rá, amitől az évad végére összeroskadni látszik.
Elizabeth helyzete sem rózsás: édesanyja haldoklik és vele együtt a remény is, hogy utoljára találkozzanak. Philip közbenjárásának köszönhetően azonban megvalósul ez a találkozó és bár Elizabethet megviseli, megerősödve tér haza Nyugat-Németországból. Az NSZK-s kiruccanás azonban nemcsak emiatt fontos, hanem Paige miatt is. Az a bizonyos beszélgetés a 10. részben az évad legdermesztőbb pillanata volt, ami után (érthető okokból) senkinek nem tud hinni és magára marad a vívódásaival.
Henry nem sokat szerepelt az évad során, az esetek többségében csak azért láttuk, hogy ne feledkezzünk el Jenningsék fiáról. Az évad második felében viszont inkább azt a gondtalanságot és felhőtlenséget szimbolizálta, amiben Paige-nek valószínűleg már soha nem lesz része. A hazugságok és a leleplezések nemcsak a Jennings családban figyelhetők meg, hanem szinte minden fontos helyszínen. Az FBI-nál megtalált poloska Martha életét is megpecsételi, hiszen kártyavárként omlik össze az eddig valósnak vélt élete.
Stan sem jár sokkal jobban: a magánéleti kudarc után az Oleggel történt magánakciója sem sült el jól, így csak a Henryvel folytatott társasjátékok jelentenek számára örömöt. Nina viszont egyedül is jól elboldogul és bár térben messzire került a többi szereplőtől, kíváncsian várom, hogyan alakul a sorsa a későbbiekben.
Az évad nem kevés drámai jelenetet hozott, ahol szinte tapintani lehetett a feszültséget. Hol egy autós üldözés, hol egy beszélgetés, hol egy nyugtalanító zenével kísért jelenet ért el olyan hatást, hogy az embernek rögtön görcsbe rándult a gyomra. A kameraállások szintén hatásosak voltak a lélektani ábrázolásokhoz és az erőviszonyok szemléltetéséhez. Érdekes, hogy erre általában nem szoktam figyelni, amikor sorozatot nézek, de ebben az évadban nagyon megragadtak. Egy ilyen jól összerakott évad után bízom benne, hogy a következő is hasonló színvonalú lesz.
Értékelés: 8.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése