Martin fiatal joghallgató, aki egy hullaházban vállal munkát tanulmányai
finanszírozása miatt. Furcsa dolgok történnek azt követően, hogy egy
prostituáltakra vadászó sorozatgyilkos áldozatait helyezik el Martin
munkahelyén. A rendőrség a fiúra kezd gyanakodni a történtek miatt, és
hiába akad segítője a rendőrök között, a gyanú egyre inkább Martinra
terelődik.
Nem mai darab a '94-es Nattevagten, de ez semmit nem von le az élvezeti értékéből. A dánok ugyanis egy fordulatos és izgalmas krimit hoztak össze. A film eleje inkább a karakterek megismerésével és a hullaház bemutatásával telt, de így is szolgáltatott néhány emlékezetes jelenetet. Jens és Martin tréfái viszik előre a filmet, a gyilkossági szál másodlagosnak tűnik, pedig mindvégig jelen van. Amikor pedig előtérbe kerül, nem tűnik feleslegesnek a film első fele, hiszen az ügy kulcsfontosságú nyomához remekül meg tudtak ágyazni. A felépítése egyébként elsőrangú, semmilyen téren nem maradt bennem hiányérzet a stáblista után.
A hullaháztól már alapból kirázza az embert a hideg, de a különböző helységek megvilágításával olyan hangulatot sikerült teremteni, hogy rám is átragadt az a paranoia, amit a főszereplő érzett. A zenével együtt pedig még jobban fel tudták erősíteni az amúgy is feszült légkört. A vérrel és a brutalitással nem szűkölködtek, ugyanakkor nem nyúltak öncélú megoldásokhoz és túlzásokba sem estek.
A színészek nagyszerű alakítást nyújtottak, különösen a Martint játszó Nikolaj Coster-Waldau és a gyilkost megformáló színész játéka tetszett. Pár apróbb üresjáratot leszámítva végig izgalmas volt a film, úgyhogy biztosan újra fogom nézni.
Értékelés: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése