A film a huszadik század egyik legnagyobb szerelmi
történetét dolgozza föl. A kalandos életű író, Ernest Hemingway és
Martha Gellhorn kapcsolatát, megismerkedésüktől kezdve, a szenvedélyes
viszonyukon át a zajos házasságukig; hét országon keresztül, a spanyol
polgárháborútól kezdve, és azon túl. Hemingway és Gellhorn a korszak
egyik leghíresebb párja lett, akik bejáratosak voltak a legmagasabb
társadalmi körökbe, melyek között az irodalmi világ arisztokráciája
éppúgy megtalálható volt, mint Amerika első családja.
Sok évtizedet és eseményt ölel fel a film, amihez nem kevés játékidő társul. Mégis számomra a film egyetlen negatívuma a hossza. A spanyol polgárháborúból való hazatérést követően ugyanis kicsit leült a sztori és amikor az órámra pillantottam, akkor a film nagy része még hátra volt. Egy háromrészes minisorozatként jobban tudott volna működni, mert a háttértörténet és Hemingway és Gellhorn kapcsolata érdekes volt.
Tulajdonképpen az egész film egy visszaemlékezés, amit az idős Martha Gellhorn narrálásával hallunk. Az eseményeket is az ő szemszögéből látjuk, amivel sokkal személyesebbnek hatott a film. A háborúk borzalmai, az emberi sorsok és a háborús élmények feldolgozása olyannak tűnt, mintha mi is ott lennénk a helyszínen. Pont ezért tetszett az archív felvételek sokasága és a színes és fekete-fehér felvételek közötti átmenet.
A címszereplőket alakító színészek (Nicole Kidman és Clive Owen) remekelnek és mindketten emlékezetes alakítást nyújtanak. A megismerkedésüktől kezdve követjük őket, látjuk szerelmük kiteljesedését és hogy hogyan is végződött a románcuk. Martha Gellhorn még mai szemmel nézve is talpraesett és céltudatos nő volt, és a legtöbb döntésével egyet is tudtam érteni. Hemingwayt a legtermékenyebb időszakában ismerjük meg, de miután megindul a lejtőn, már nem lehet drukkolni neki. A Hemindway és Gellhorn egy olyan kalandregény, ahol nemcsak a világtörténelmi események, hanem a magánélet is a maga teljességében jelenik meg.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése