Az már a trailerből is érződött, hogy egy meglehetősen erős film lesz ebből, de így is felülmúlta a várakozásomat. Ez lett a 2012-es Sundance Fesztivál fődíjasa és a Cannes-i Filmfesztivál legjobb elsőfilmjének járó Arany Kamera-díj (Caméra d'Or) nyertese.
A film középpontjában a hat éves Hushpuppy áll, aki a világtól egy gát által elválasztott faluban, de
erős közösségben él. Édesanyja
rég eltűnt, imádott édesapja, a bárdolatlan Wink pedig az
alkohol rabja, így a kislány teljesen magára marad az
elszigeteltségben. Mivel a társasága csak néhány szelíd vadállat, az
élet számára nem más, mint a természet mozgó, lélegző, morgó dolgainak
törékeny hálója. Ha pedig ezekben a jelenségekben zavar támad, az
veszélyezteti az egész világegyetem harmóniáját. Amikor százévente
előforduló hatalmas vihar kavarja fel az öbölváros körüli nyugodt
vizeket, Hushpuppy tanúja lesz az elemek pusztító erejének és megpróbál
mindenre és mindenkire vigyázni, aki kedves a számára. Célja, hogy
helyreállítsa az egykori idillt és ezzel megmentse haldokló apját.
Nem túl bonyolult a film cselekménye és nem is történik sok minden ez alatt a 93 perc alatt, mégis a kezdő jelenettől egészen az utolsóig a monitorra tapadt a szemem. Pedig még a látvány sem olyan, hogy vonzza a tekintetet. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy A messzi dél vadjai olyan, mint egy dokumentumfilm, ami bármelyik természetfilmes csatornán megállná a helyét. A Katrina hurrikán például olyan erővel csap le, hogy azt még a képernyőn/mozivásznon keresztül is érezni lehet. Sok a felülnézeti felvétel, a Bathtubban élő közösséget pedig a legapróbb elemekig megismerjük. Hatalmas a szegénység, a mindennapi megélhetésért való küzdelem folyamatosan jelen van, ennek ellenére jó hangulatban telnek a napok. Érdekes a film építkezése is: a legapróbb állatok szívverésétől indulunk és az emberek környezetén keresztül magához a természethez jutunk el.
Az eseményeket Hushpuppy (Quvenzhané Wallis) szemszögéből látjuk és bár egy hat éves kislány a főszereplő, rengeteg értékes és tanulságos gondolat hangzik el tőle. Ő mondja ki, hogy az élőlényei törékeny egyensúlyban élnek és a legkisebb sérülés is képes sebet ejteni a természeten. Alapvetően mindenben a jót látja, pedig elég nehéz életet él az apjával. A szereplőkről egyébként annyit érdemes tudni, hogy egytől egyig amatőr, hasonló körülmények között élő emberek alakítják őket, amitől még hitelesebbnek hatnak a látottak. A zenék pedig remekül passzolnak hozzájuk. Igazából nem tudok olyan elemet említeni, ami kilógott volna ebből a világból, minden tökéletes összhangban van. Eddig egyértelműen a 2012-es év filmje.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése