Egy film a barátságról és a tiszteletről, ami jött, látott és tarolt az idei Oscaron (a legjobb fényképezés, legjobb rendezés, legjobb férfi főszereplő és legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában). Függetlenül attól, hogy nem ezt a filmet vártam az említett kategóriák győzteseként, kellemes meglepetés volt A király beszéde.
Jó dolog filmet készíteni a brit uralkodócsaládról, mivel a történetük szinte a megfilmesítésért kiált. A király beszéde egy nagyon szép film a ma uralkodó Erzsébet királynő apjáról, a valaha dadogós VI. Györgyről, valamint a logopédusáról, a diploma nélküli, bukott ausztrál színészről, Lionel Logue-ról. A film erősségei közé tartoznak a jól megírt párbeszédek és a színészi játék.
Colin Firth-t eddig csak könnyű vígjátékokban láttam, úgyhogy nekem meglepő volt az a finom elegancia, amit ebben a filmben hozott. Minden apró rezdülése átjött, a néző önkéntelenül is drukkol neki, hogy sikerüljön a beszéde. A logopédust Geoffrey Rush játssza, aki szintén kiváló alakítást hoz. Végig higgadt marad, annak ellenére, hogy a szerep szerint elég nehéz feladat hárul rá: beszédre kell tanítania a leendő angol uralkodót. Fejből mondja a Shakespeare szövegeket és a néző előtt rajzolódik ki az az érzelmi, gondolati és lelki folyamat is, amin keresztülmegy a beszédtanítás során.
Van még egy szereplő, akit mindenképpen meg kell említeni. Ő pedig nem más, mint a Churchillt alakító színész (Timothy Spall). Nincs sok szerepe a történetben, mégis úgy jeleníti meg az egykori miniszterelnök figuráját, mintha maga Churchill lépett volna ki a történelemkönyvekből.A kiváló színészi játék mellett a film el is gondolkodtat. Rávilágít arra, hogy milyen fontos is az előadóművészet egy uralkodó (politikus) életében és hogy ezt milyen tudatosan lehet használni.
Értékelés: 9/10 - Negatívumot nem is nagyon tudok felhozni. A rendezés, a szöveg és a történet miatt végig izgalmas marad a közel kétórás film.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése