No, jó rég írtam, de megint összejött pár dolog, amiről lehet írni. Nézzük szépen sorban.
Suli
Sok változás nem történt. Illetve pár darab igen. Egyszer fordult elő a 4 év során, hogy szó szerint átaludtam a múlt heti brit irodalom órát, óra kezdés előtt 10 perccel ébredtem fel, úgy meg már nem nagyon volt kedvem bemenni rá. Amit egy kicsit bánok. Úgy értesültem róla, hogy a tanárunk most szembesült vele, hogy az elolvasandó szövegeket még neki sem könnyű megértenie, pedig... Ez ilyen no comment kategória, de mindenképpen elgondolkodtató. Hét vége felé egy hasonló szitu fordult elő amerikai irodalmon. Nekem személy szerint ezzel nincs nagy gondom, sőt örülök is neki, csak az bánt egy kicsit, hogy miért ilyen későn merülnek fel ezek a kérdések. Évek óta próbáljuk a tanárok tudomására hozni, hogy nem úgy kéne tanítani, mint 20-30 éve, mert bizony azóta nagyot változott a közoktatás és a középiskolai tanítás. Meglátjuk majd, hová lyukad ki ez a rendszer.
Barátok
Bettivel elképesztően jóban vagyunk. Csomót beszélgetünk. Mindenről. És nagyon jó, hogy meghallgat és akkor is ott van, ha nem vagyok a topon. Sajnos sok olyan "barátság" részese voltam, ahol csak addig voltam részese a csapatnak, amíg minden flottul ment, amikor meg segítségre szorultam, kiröhögtek.
Közhely, de igaz, hogy az egyetem segít szélesíteni a látókört. Hiába hittem azt, hogy a régebbi barátságok is igaziak voltak, be kellett látnom, hogy ez közel sem volt így.
Lényeg, hogy ezen a fronton szerencsére minden a legnagyobb rendben van. Jó lenne, ha ez így is maradna.
Otthon
Ami cseppet sem édes. Továbbra sem szeretek otthon lenni. Egyszerűen nem szeretem, ha 5 percenként zaklatnak, hogy mit csinálok vagy éppen milyen sorozatot/filmet nézek, esetleg kivel beszélek msn-en. Tanulás emiatt alig van. Ahányszor belefognék valamibe, tuti, hogy félbeszakítanak. Ha nem szakítanak meg, akkor meg fix, hogy valami többéves családi dolog van terítéken. Nem tudom, meddig bírom én ezt, de nagyon remélem, hogy én nem fogom elkövetni majd ezeket a hibákat.
Szabadidő
Abból továbbra sincs sok. Bár így kicsit több van, hogy kifutott az Eastwick és nem határidőre kell feliratoznom. Jó, ez így nem teljesen igaz, mert a vége már elég laza volt, hogy nem hetente adták a részeket, hanem volt közte szünet. Azért így sem maradok fordítás nélkül, mert belekezdtem a Sinchronicitybe (2006-os sorozat) és szépen lassan csinálgatom, ha időm engedi.
Sokakhoz hasonlóan még mindig többet vagyok bent, mint kint. Sajnos korán örültem a tavasznak, mert nagy meglepetésemre még múlt héten is havazott. De remélhetőleg megérkezik végre a jó idő és akkor már ki lehet mozdulni kicsikét.
Suli
Sok változás nem történt. Illetve pár darab igen. Egyszer fordult elő a 4 év során, hogy szó szerint átaludtam a múlt heti brit irodalom órát, óra kezdés előtt 10 perccel ébredtem fel, úgy meg már nem nagyon volt kedvem bemenni rá. Amit egy kicsit bánok. Úgy értesültem róla, hogy a tanárunk most szembesült vele, hogy az elolvasandó szövegeket még neki sem könnyű megértenie, pedig... Ez ilyen no comment kategória, de mindenképpen elgondolkodtató. Hét vége felé egy hasonló szitu fordult elő amerikai irodalmon. Nekem személy szerint ezzel nincs nagy gondom, sőt örülök is neki, csak az bánt egy kicsit, hogy miért ilyen későn merülnek fel ezek a kérdések. Évek óta próbáljuk a tanárok tudomására hozni, hogy nem úgy kéne tanítani, mint 20-30 éve, mert bizony azóta nagyot változott a közoktatás és a középiskolai tanítás. Meglátjuk majd, hová lyukad ki ez a rendszer.
Barátok
Bettivel elképesztően jóban vagyunk. Csomót beszélgetünk. Mindenről. És nagyon jó, hogy meghallgat és akkor is ott van, ha nem vagyok a topon. Sajnos sok olyan "barátság" részese voltam, ahol csak addig voltam részese a csapatnak, amíg minden flottul ment, amikor meg segítségre szorultam, kiröhögtek.
Közhely, de igaz, hogy az egyetem segít szélesíteni a látókört. Hiába hittem azt, hogy a régebbi barátságok is igaziak voltak, be kellett látnom, hogy ez közel sem volt így.
Lényeg, hogy ezen a fronton szerencsére minden a legnagyobb rendben van. Jó lenne, ha ez így is maradna.
Otthon
Ami cseppet sem édes. Továbbra sem szeretek otthon lenni. Egyszerűen nem szeretem, ha 5 percenként zaklatnak, hogy mit csinálok vagy éppen milyen sorozatot/filmet nézek, esetleg kivel beszélek msn-en. Tanulás emiatt alig van. Ahányszor belefognék valamibe, tuti, hogy félbeszakítanak. Ha nem szakítanak meg, akkor meg fix, hogy valami többéves családi dolog van terítéken. Nem tudom, meddig bírom én ezt, de nagyon remélem, hogy én nem fogom elkövetni majd ezeket a hibákat.
Szabadidő
Abból továbbra sincs sok. Bár így kicsit több van, hogy kifutott az Eastwick és nem határidőre kell feliratoznom. Jó, ez így nem teljesen igaz, mert a vége már elég laza volt, hogy nem hetente adták a részeket, hanem volt közte szünet. Azért így sem maradok fordítás nélkül, mert belekezdtem a Sinchronicitybe (2006-os sorozat) és szépen lassan csinálgatom, ha időm engedi.
Sokakhoz hasonlóan még mindig többet vagyok bent, mint kint. Sajnos korán örültem a tavasznak, mert nagy meglepetésemre még múlt héten is havazott. De remélhetőleg megérkezik végre a jó idő és akkor már ki lehet mozdulni kicsikét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése