The Room - A szoba (2019)

Matt és Kate megvásárolnak egy elhagyatott házat. Amikor beköltöznek, felfedeznek egy különös szobát, amely minden vágyukat teljesíti. Csakhogy nem minden kívánság jár felhőtlen és örökké tartó örömmel... 

2015-ben már készült egy film ugyanezzel a címmel, de annak teljesen más volt a cselekménye. Egy dolog azonban mindkét filmben közös: a szoba itt is egyfajta börtön, bár a szereplők ezt az elején még nem így élik meg. Szóval adott egy házaspár, akik egy erősen felújításra szoruló házba költöznek, amelyről elég hamar kiderül, hogy veszélyes titkot rejt. 

A film tempójával nincs gond, elég gyorsan pörögnek az események. Mire kettőt pislog az ember, már teljesül is Kate legfőbb kívánsága. Ez pedig egy sor egyéb kérdést is magával hoz. Az első, ami már a film kezdetén megfogalmazódott bennem, hogy miért vásárol meg ez a házaspár egy ekkora épületet? Rengeteg benne a kihasználatlan helyiség és később iszonyú magányosnak tűnnek benne. A másik Matt titkolózása. Miért nem mondja el Kate-nek az aggodalmait és miért nem beszélik át a felmerülő problémákat? Annyira magába zárkózik, hogy gyakorlatilag alig kommunikál a feleségével.

A kisfiú megjelenésével csak szaporodnak a gondok és a kérdések, ami csak fokozza a folyamatos feszültséget a filmben. Bár a Szobát horror és dráma műfajába sorolják, szerintem a thriller közelebb áll hozzá. Nincsenek öncélú ijesztgetések és durvább részek is csak az utolsó néhány percben láthatók, de azok is teljesen indokoltak. Eléggé kimaxolják a szoba "képességeit", ugyanakkor érdekes lett volna az eredetét is megismerni: ki, mikor és hogyan készítette? Miből fakad az ereje? 

Ami nagyon megfogott ebben a filmben, az a kívánság toposzának a kibontása. Mit kívánnál akkor, ha bármit (és tényleg BÁRMIT) kérhetnél? És milyen következményekkel jár, ha ez meg is valósul? Jól kihasználta a film ezeket a morális dilemmákat, de nem bántam volna, ha egy kicsit több szereplőt is látunk, mert a film második fele inkább egy kamaradrámára hasonlított. A színészek hozták azt, amit a szerepük megkívánt és a megvalósítással sem volt gond. A történet alakulását és a csavarokat előre lehetett látni, a záró jelenet viszont tényleg ütős lett. Kiemelkedőnek nem mondanám a Szobát, de az alapötletből egy komplexebb sztorit is ki lehetett volna hozni.  

Értékelés: 6,5/10 

Sleepy Hollow - Az Álmosvölgy legendája (1999)

A Hudson keleti partvidékének tágas völgyei egyikében húzódik meg az a titokzatos, eldugott, csendes kis szurdok, amelyet Álmosvölgynek hívnak. Mesebeli, varázslatos táj tele mindenféle helyi mendemondával, kísértetjárta helyekkel, éji babonával. Ide érkezik 1799 egyik vészjósló napján New Yorkból a legújabb tudományos nyomozási módszerek iránt elkötelezett Ichabod Crane felügyelő, hogy kivizsgálja a kis faluban történt rejtélyes eseteket. Három rendkívül különös gyilkosság zaklatta fel a békés kis közösség nyugalmát: mindhárom áldozatnak levágták a fejét és a fejek eltűntek... 

Amikor Halloweenre kerestem filmet, akkor eszembe jutott, hogy az Álmosvölgy legendája nekem anno kimaradt. Pedig emlékszem rá, hogy óriási siker volt a mozikban, de annak idején nem voltam hozzá elég idős, hogy megnézzem, később pedig jöttek más filmek és prioritások. Na de ami késik nem múlik, idén végre pótolni tudtam a Fejnélküli Lovas legendáját feldolgozó alkotást. 

A történet látszólag nagyon egyszerű, de ahogy haladunk előre a film cselekményében, annál több részlet derül ki és a film végére szépen kirajzolódik a teljes kép. Bőven volt alapanyag Tim Burton számára - bár a film alapjául szolgáló könyvet igencsak átdolgozták a forgatókönyvírók -, amivel meg tudták tölteni a film közel másfél óráját. A felvezetés után egymást érik a gyilkosságok, egy idő után én már nem is számoltam a hullákat. 

Szerencsére ez a film több, mint egy gyilkolászós-kaszabolós horror. Először is nagyon impozáns a színészgárda. Még az a szereplő is emlékezetes alakítást hoz, aki csak néhány perc erejéig szerepel. A főszereplő, Johnny Depp mellett Christopher Lee, Michael Gambon és Miranda Richardson játéka tetszett a legjobban. 

A színészek mellett a film hangulata és látványvilága is nagyon bejött. A ködös erdő, a zajok, a lovas váratlan felbukkanásai mind hozták azt a félelmetes és misztikus környezetet, amit egy ilyen filmtől elvár a néző. Érdekes, mennyire sötét tónusok uralják ezt a filmet, világos és élénk színekben pompázó jelenet talán nincs is benne. Van viszont varázserővel rendelkező erdei boszorkány, levágott fejeket rejtő ágas-bogas fa és babonás falusiak. És persze minden mindennel összefügg, az utolsó képkockáig kereknek éreztem ezt a filmet. 

Egy perc üresjárat sincs ebben a filmben és mind történetileg, mind képileg még ennyi év után is megállja a helyét. Néhány jelenetet igencsak ötletesre megcsináltak, emiatt kicsit bánom, hogy a mozis élmény kimaradt. Az Álmosvölgy legendája igazi klasszikusnak számít és számomra tökéletes film volt az esős és ködös novemberhez.  

Értékelés: 10/10