Ha az idei őszt megnézzük, rögtön feltűnik, mennyire kevés posztot írtam nyár óta. Ennek az egyik legfőbb oka a minősítővizsga volt, ami november 20-án volt esedékes. Körülbelül egy éve készültem el a portfólióval és bár tudtam, hogy majd vizsgáznom kell belőle, elég sokat kellett várnom az időpontra. Időközben véget ért a tanév, de már a nyári szünetben azon járt az agyam, mit és hogyan fogok csinálni a vizsgán.
A november 20-a Damoklész kardjaként lebegett felettem és bármennyire szerettem volna elkerülni, mégiscsak eljött a vizsga napja. Az egyetemi vizsgákról ismert gyomorgörcs már reggel megvolt, amin csak kis mértékben tudott enyhíteni az aznapi első óra. Utána találkoztam a vizsgabizottság tagjaival, akiknek ismertetnem kellett a csoportprofilt és hogy mit terveztem a megfigyelt dupla órára. Többet nem is tudtam mondani nekik, mert becsengettek és menni kellett.
Az első órát egy nagy osztályteremben tartottam, ami nekem és a diákoknak is szokatlan volt, mert nem ott szoktunk lenni. Remegve vártam, hogyan alakulnak a dolgok. Elkezdtem az órát, de elég hamar realizáltam, hogy bizony borulni fog az óraterv. Ezzel mondjuk számoltam, azzal viszont nem, hogy az iskola előtti utcában pont aznap verik fel az aszfaltot. Akkora zajt csináltak a munkások, hogy rezgett alattam a terem padlója, a padokon pedig eldőltek a könyvoszlopok. Szünetre úgy mentem ki, hogy most már úgyis minden mindegy, a világ összeesküdött ellenem.
Aztán jött a második fele a dupla órának (amire már a megszokott tanteremben került sor), én pedig elhatároztam, hogy csak azért is megcsinálom, amit szerettem volna, mégpedig úgy, ahogyan szoktam: fejben összerakva és papíralapú mankó nélkül levezényelve. Ez bevált, ráadásul a diákok is otthonosabban érezték magukat, úgyhogy a két órából ez sikerült jobban. Még úgy is, hogy az utolsó, nagyobb kaliberű feladatra csak pár perc jutott.
Ezután csak egy szusszanásnyi időm volt, utána következett az óraértékelés és a portfólió védése. Amennyire negatívan láttam a teljesítményemet, annyira meglepett a vizsgabizottság értékelése. Tetszettek nekik a feladatok, amiket az órákra vittem és annak is örültek, hogy a körülményekhez képest mertem és tudtam változtatni, és nem ragaszkodtam mereven az óratervhez. Ettől sikerült megnyugodnom, így a portfólióvédést már pontosan úgy tudtam előadni, ahogyan előzőleg terveztem. Abszolút nem voltam ideges és a kapott kérdéseket is higgadtan és összeszedetten válaszoltam meg.
Körülbelül egy órát ölelt fel az egész vizsga, ami után úgy jöttem ki a teremből, hogy túléltem és ezután jó ideig nem kell vizsgáznom. Azóta már az eredményt is tudom, így januártól már én is Pedagógus 1 leszek. :)