Tavaly időhiány miatt erősen megcsappant a sorozatos évadkritikák mennyisége, ezért a 2014-es évet egy ilyennel indítom. A dán filmtermést már nagyon sokszor dicsértem, így elérkezettnek láttam az időt arra, hogy televíziós fronton is körülnézzek. A Bron/Broen svédek közreműködésével készült és nem kellett sok hozzá, hogy megnyerjen magának.
A Dániát és Svédországot összekötő Öresund-hídon találnak egy félbevágott női holttestet, amelyről később kiderül, hogy két különböző ember testét illesztették össze. Mivel a holttest pont a svéd-dán határ közepén fekszik, mindkét ország érdekelt lesz a nyomozásban. Dán részről a középkorú Martin Rohde, svéd oldalról pedig a fiatal Saga Norén veszi kezébe a gyilkos utáni nyomozást.
Meglehetősen szövevényes történetet osztottak el erre a tíz epizódra, amiben nemcsak a gyilkos utáni hajszát követhetjük nyomon. Az írók ugyanis egy társadalomkritikát mutatnak be nekünk, ahol a gyilkos a 21. század legnagyobb problémáira igyekszik felhívni a figyelmet. A társadalmon belüli egyenlőtlenségektől kezdve a bevándorlók helyzetén keresztül a kiskorú gyermekek foglalkoztatásáig minden alkalmat megragad, hogy elnyerje a média és az emberek szimpátiáját. A nép ugyanis az Igazság Bajnokaként kezdi nevezni.
Az ügy felgöngyölítése során rengeteg olyan szereplőt ismerünk meg, akik valamilyen szinten kapcsolódnak az eseményekhez vagy a (feltételezett) gyilkos személyéhez. Valamelyikük több epizódon keresztül is szerepel és bár elég részletesen megismerjük őket, inkább kellékként funkcionálnak. Mihelyst "elvégezték a feladatukat", nincs rájuk "szükség" és a folytatásban legfeljebb csak említés szintjén jelennek meg. Eleinte furcsa volt ez a szisztéma, mert előfordult, hogy valakit 3-4 epizóddal korábban behoztak, de ahogy haladtunk előre a történetben, már hasznosnak tűnt, hogy nem zsúfolták tele a sorozatot felesleges elemekkel.
Maga a nyomozás igazi csapatmunkát kíván mindkét ország részéről, a két nyomozó azonban így is kiemelkedik közülük. Saga Norén (akit Sofia Helin alakít) és Martin Rohde (Kim Bodnia) szöges ellentétei egymásnak, a páros mégis jól működik együtt. Az Asperger-szindrómás nő első felbukkanásakor Sherlock Holmesra emlékeztetett, de a Big Bang Theory Sheldon Coopere közelebb áll hozzá. Ösztönlény fura szokásokkal és bizonyos társadalmi normák figyelmen kívül hagyásával, de szerencsére nem lesz belőle idegesítő alak.
Martin Rohde sokgyerekes családapa, akinek különböző magánéleti prolémákkal kell megbirkóznia. Végig jó szándék vezérli, ám hajlamos egyes szabályok megszegésére és erkölcsi korlátok áthágására. A két nyomozó közül ő az, aki érzelmileg instabilabb és ő az, aki nem mindig látja be, hogy egy-egy esemény bizony súlyos következményekkel járhat. A nyomozás mindkettejüket megváltoztatja, az ügy ugyanis eltérő mértékben, de hatással lesz rájuk.
A sorozat egyik erőssége a jól kidolgozott, hús-vér karakterekben rejlik. Nincs meg az a műviség és szépségre törekvés, mint az amerikai szériáknál. Ezt a castingon kívül talán a finálé tükrözi a legjobban. A szereplők abszolút természetesen viselkednek és nincs olyan közülük, aki ne rendelkezne hibákkal. Az erkölcsi feddhetetlenségről nem is beszélve. A másik dolog, ami megragadott, az a hangulat. A zene és a borongós skandináv táj kifejezetten nyomasztó atmoszférát eredményez. A Killing sem volt egy szívderítő sorozat, de a Broen sokkal depresszívebb. Igaz, hogy itt nem esik állandóan az eső, de minden borzasztó komor és fakó színű. Nagyon kevés az olyan jelenet, ahol egyszerre tíznél több szereplő van képernyőn, emiatt a külső terek üresnek és élettelennek hatnak.
Negatívum nem sok volt az évadban; nem érzem úgy, hogy több vagy kevesebb részben jobb lett volna ez a történet. A tempó is egyenletes volt, inkább az zavart, hogy idővel megszaporodtak a bakik és a mellékvágányok és egy kicsit leült a sorozat. Ezt leszámítva viszont nagyon korrekt és minőségi volt az első évad. Alig volt lövöldözés és fél Skandináviát sem robbantották fel a gyilkos kézre kerítéséhez. Érdekesség, hogy a Hídból készült amerikai (The Bridge) és brit (The Tunnel) feldolgozás is, de nagy valószínűséggel kihagyom őket. A dán eredeti sokkal jobban meggyőzött.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése