2013. november 15., péntek

The Godfather Trilogy - Keresztapa trilógia

Könyvben és DVD-n is megvan Mario Puzo, illetve Francis Ford Coppola remeke, viszont amikor a Corvin mozi egész napos filmvetítést szervezett, egy percig sem haboztam, hogy vegyek-e rá jegyet. Már csak azért is, mert a trilógia első két részének ősbemutatójakor még nem éltem, a harmadik rész mozis debütálásakor pedig mindössze négy éves voltam. 


A gengszterfilmek legnagyobbika, világhírű színészek és rendező munkája, minden idők egyik legnagyobb szabású maffiafilmje a Keresztapa. A történet bemutatja azokat az embereket és azt a gépezetet, ami az olasz maffiában gyökerezve, a világ leghatalmasabb és legrettegettebb hatalmává vált az Egyesült Államokban. Figyelemmel követhetjük a kegyetlen, gyilkos módszereket, amivel Vito Corleone, a Corleone család feje dolgozik. Tanúi lehetünk a hihetetlen összetartásnak, az érdekek és a félelem összetartó erejének, ami ezt a világot jellemzi. Emberek sorsa, élet és halál kérdése dől el a Don dolgozószobájában. Egyesek védelemért fordulnak a nagyúrhoz, mások hadüzenettel érkeznek. A rivális maffia, a Tattaglia család ugyanis végső leszámolásra szólította fel a Corleone családot és a hadüzenet után az egész város lángba borul. 


Ha rangsorolnom kellene a trilógia részeit (ami cseppet se lenne könnyű feladat), akkor talán az 1972-ben bemutatott első filmet tenném a lista elejére. A történetvezetése jól követhető, gyakorlatilag előttünk rajzolódik ki a Corleone klán működése. Vito Corleone a család fejeként maga a megtestesült hatalom, hatalma hanyatlásakor mégis képes visszavonulni és átadni a helyét a legrátermettebb fiának, Michaelnek. Annak a fiúnak, akit mindig is távol kívántak tartani az "üzlettől". A sorsdöntő éttermes merénylettel azonban bebizonyítja, hogy méltó utódja apjának. 


A trilógia második része egyszerre előzményfilme és folytatása az elsőnek: bepillantást nyerhetünk Vito Corleone életének korai szaszába, láthatjuk, hogyan építette fel birodalmást; ezzel párhuzamosan pedig  megfigyelhetjük Michael Corleone keresztapaságát. Tempóban és színvonalban csak nüansznyival marad el az első résztől, a két fő történet végig érdekes tudott maradni. Marlon Brando fiatalkori énjéhez pedig Robert De Nironál keresve sem találhattak volna jobb színészt. 


1990-ben mutatták be a trilógia harmadik részét, ami 1978-ban játszódik. Michael Corleonét két cél vezérli. Egyrészt szeretné családja tevékenységét legalizálni, másrészt pedig megfelelő utódot szeretne magának találni. A régi típusú maffiának ugynis már leáldozott, ezért úgy dönt, hogy a szerencsejáték-iparból kiszállva inkább a tőzsde és a bankvilág irányába fordul. Így kerül kapcsolatba a Vatikán egyik bankjával is. S hamarosan olyan üzletet kötnek, ami végleg eldönti a Corleone család sorsát. 


Mindhárom film kiváló színészgárdával büszkélkedik, számomra mégis ennél a pontnál van a trilógia egyetlen negatívuma. Nevezetesen Sofia Coppola, aki a harmadik részben Mary Corleonét játssza. A film nagy részében beképzeltnek és lekezelőnek tűnt, egyszerűen idegesített a játéka. A többi színész viszont pazar teljesítményt nyújt, különösen Marlon Brando, Al Pacino, Diane Keaton és Andy García. Minden rezdülésükkel uralják a vásznat, nagyon sok egysoros az ő tolmácsolásukban válik klasszikussá. 


Mindhárom filmet jól megírt forgatókönyv és erős atmoszféra jellemez (utóbbihoz a zene is nagyon sokat hozzátesz), nekem mégis az tetszik bennük a legjobban, hogy nincsenek kifejezetten pozitív szereplők. A negatívakat is csak azért látjuk negatívnak, mert egy adott család szemszögéből követjük az eseményeket. Sok az akciójelenet a filmekben, a brutalitástól sem riadnak vissza, mégsem válnak öncélúvá, mint a ma készült filmeknél. A Keresztapa végig igyekezett a realitás talaján mozogni, ami a korábban említett elemeknek köszönhetően sikerült is. 40 év távlatából is mesterműnek tűnt és szerintem 40 év múlva is az lesz. 

Értékelés: 10/10

(Igaz, hogy ez nem a reklám helye, de riszpekt a Corvin mozinak a rendezvényért. Pontos kezdés, reklámmentes vetítés, szélesvászon, tűéles kép, nem dobhártyaszaggató hang, kényelmes székek és kulturált közönség... méltó környezet egy ilyen filmhez.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése