Nikita - 3. évad

Rebootként harangozták be a CW akciósorozatát, ennek ellenére a 3. évad nyitánya nem azoknak készült, akik be akarnak kapcsolódni a sorozatba. Inkább a két évad alatt kialakult törzsrajongóknak kívántak kedveskedni vele, amit egyáltalán nem bántam. Meglepően jó premiert láthattunk, így minden adott volt, hogy egy átgondolt és a maga nemében élvezetes évadot kaphassunk. A folytatás azonban már nem lett ilyen fényes. 

Az írói munkáról eddig sem nyilatkoztam pozitívan, de amit idén műveltek, azt nem lehet szép szavakkal illetni. És itt nemcsak a logikátlanságokra gondolok. Kezdjük rögtön a szezonnyitó utáni öt epizóddal! A 3x01-ben felvázolt történetszálak kibontása helyett ugyanis visszatértek a heti ügyes formulához. Ezzel két probléma volt: egyrészt maguk az ügyek gyengék voltak és csak a karakterek szempontjából volt jelentőségük, másrészt hiányzott az átívelés, amitől működőképes volt a második évad. Jobbára egy helyben toporgott a történet, mintha maguk a készítők sem tudták volna, hová is akarnak kilyukadni. 

A sort a 7. epizód törte meg, ami több szempontból is emlékezetes volt. Megléptek egy elég merész húzást, amire már lehett építeni a későbbiekben, valamint rávilágítottak arra, hogy nem elég felsorakoztatni a szereplőket, le is kell kötni őket. Nikita, Michael, Alex, Birkhoff, Sean és Ryan után ugyanis Owen is a csapat része lett, viszont nem mindig tudták értelmes történetszállal ellátni ezt a sok szereplőt. Főleg Sean lógott ki a sorból, sokszor csak pár mondatnyi szerepe volt az adott epizódban. Egy ideig az Alexszel való kapcsolata is a levegőben lógott, a halála viszont (bármennyire nagy hangsúlyt kapott) értelmetlennek tűnt. 

Alex csak egy fokkal járt jobban. Az évad elején erőteljesen mellőzték és csak akkor vették elő, ha egy több helyszínen zajló bevetésre került sor. Sokáig nem voltak egyértelműek a céljai, a gyógyszerekhez való visszatérését pedig önismétlőnek éreztem, ami eddig nem volt jellemző erre a sorozatra. Ebből a kreatívtalanságból való kilábalást a dél-oszétiai kitérő és a Divízió elleni lázadás jelentette. Ez utóbbi ugyanis minden szempontból logikus lépésnek tűnt és kellő dinamikát adott az évad második felének. 

Maga az évad főként Nikita és Michael kapcsolatáról szólt és bár voltak romantikus jeleneteik, a sorozat nem változott rózsaszín giccsparádévá. A színészek egyébként több interjúban is elmondták, hogy a szerelmi szálból a komolyabb aspektusokat emeli ki a sorozat. Azok a témák, amik egy szappanoperában vagy egy tinisorozatban szerepelnek, itt fel sem merültek. Michael kezének elvesztését és az azutáni testi-lelki vívódást például tényleg érdekesen és hitelesen tudták ábrázolni.  

Ami Nikitát illeti, sajnos nem az előnyére változott és ez nemcsak az évad utolsó jelenetére értendő. Az első évadban megismert megfontolt, higgadt és intelligens szereplőt fokozatosan lebutították, emiatt nem egyszer előfordult, hogy a legegyértelműbb dolgokat sem látta át. Egyes helyzetekben kifejezetten naivnak tűnt, amire a folyamatos hisztijei még rátettek egy lapáttal. 

Nem beszéltem még egy szereplőről, nevezetesen Amandáról, az évad főgonoszáról. Bármennyire jól játssza őt Melinda Clarke, borzasztóan hiányzik egy Percy kaliberű ellenség a sorozatból. Amanda ugyanis az "el akarom kapni-de mégsem akarom megölni" típusú huzavonának köszönhetően teljesen hiteltelen lett számomra. A maga módján persze ijesztő maradt, de ez kevés ehhez a karakterhez.

A végére hagytam a Divíziót, mert jelentős szerepe volt az évadban. A Ryan által vezetett szervezet kezdetben azt a célt tűzte ki, hogy helyrehozza a korábbi hibákat és leszámol azokkal a bérgyilkosokkal, akik folytaják Percy, illetve Amanda akcióit. Az elnöki figyelem viszont azt is magával hozta, hogy elég egy félresikerült akció és a létesítmény a földdel lesz egyenlő. Ez a fajta sakkban tartás és a belülről szerveződő lázadás azt eredményezte, hogy Nikitáéknak a Divízió védelme érdekében kellett cselekedniük. Közben persze meg is akarták semmisíteni a komplexumot, amire végül mégiscsak sor került. Furcsa volt nézni, ahogy leszámolnak ezzel a központi hellyel, hiszen a Divízió 3 évadon keresztül a sorozat szerves része volt. 

   

És hogy mit várok a 4. évadtól?

1) Először is van egy Shop nevű szervezet, ami a Divíziónál is hatalmasabb és amint láthattuk, mindent ők irányítanak. A pontos szándékukat nem tudjuk, mindenesetre izgalmas fordulatokra számítok velük kapcsolatban.

2) Aztán Amandát valamilyen módon, de likvidálni kell. Csalódni fogok, ha túléli az évadot.

3) Alex találja meg a számításait. Diplomataként talán lesz erre lehetősége.

Értékelés: 6/10

Upfronts 2013

Napra pontosan egy év telt el a tavalyi upfrontsos bejegyzésem óta, úgyhogy ideje összeszedni azokat a sorozatokat, amik a következő évadban startolnak el. Előtte azonban essen pár szó a 2012/2013-as évadról. 

A tavalyi felhozatalból kevés sorozatot próbáltam be, ennek köszönhetően majdnem mindegyikről született írás. Nem volt rossz a szezon, kevés kivételtől eltekintve az újoncok azt a színvonalat hozták, amit vártam tőlük. 

Revolution (pilotkritika): a tavaly kikerült trailer alapján voltak fenntartásaim, amik aztán beigazolódtak a pilotban. Hamar megkapta a sorozat a 2. évados berendelést, én viszont a nyitórész után búcsút intettem Eric Kripke és JJ Abrams projektjének.

Hannibal (pilotkritika): az egyetlen olyan újonc, ami minden várakozásomat felülmúlta. Még nem született döntés a sorozat sorsáról, de nagyon fogom sajnálni a kaszáját. (Update: berendelték a 2. évadot!)

Animal Practice (pilotkritika): elég felszínes lett a pilot és mivel nem sokkal készőbb elkaszálta az NBC, nem éreztem késztetést a folytatásra. 

The Following (pilotkritika): színészi játékot tekintve rendben volt a pilot, de történetileg és a megvalósítást tekintve többet vártam tőle.

Last Resort (pilotkritika, évadkritika): sokáig ezt éreztem a legjobb újoncnak, de az évad második fele már nem tudta megközelíteni az első részek színvonalát.

666 Park Avenue (pilotkritika, évadkritika): nagyon tetszett a témája, de a kasza miatt igencsak összecsapott befejezést kapott. 

Zero Hour (pilotkritika, "évadkritika" az első 3 rész után): a hibái ellenére le tudott kötni és végig szórakoztató maradt. A nyáron adásba kerülő részek még megtekintésre várnak, úgyhogy kíváncsi vagyok, hová fut ki ez a kalandsorozat. 

Elementary (pilotkritika): több helyen is írják, hogy fejlődött a sorozat, én a pilot után jegeltem ezt a Sherlock Holmes adaptációt. 

Vegas (pilotkritika): nem volt különösebb bajom a pilottal, a folytatás mégsem volt elég meggyőző. A heti nyomozás túl sok időt vett el az átíveléstől, ezért néhány epizód után megváltam a Vegastól. 

Lássuk akkor az utánpótlást csatornánkénti bontásban! 

NBC

1. Dracula
A téma tetszik, de félő, hogy a szerelmi szállal elrontják. Az esélyt természetesen megkapja majd.

2. The Blacklist

Nem rossz, az előzetes ismeretében még bármi kisülhet belőle. Mondjuk a hétfő este 10 órás sáv nem a legszerencsésebb, de talán sikerül túlélnie.

3. Crossbones 

Bár a Starz is indít egy kalózos szériát (az a Black Sails címet viseli), ezt a sorozatot is várom. Jónak tűnik az alapanyag, úgyhogy remélem, nem szúrják majd el. 

4. About a Boy
A film eddig kimaradt nekem, de az alapötlet hosszútávon működhet. 

FOX

1. Brooklyn Nine-Nine
Leírás alapján rögtön a Good Guys ugrott be, úgyhogy ha ahhoz hasonló színvonalat hoz, akkor már elégedett leszek.

2. Us & Them
Csak a színészek miatt adok neki esélyt, a történet nem igazán fogott meg.

3. Wayward Pines

A kisvárosban játszódó krimik a gyengéim, de ha a szokásos paneleket vonultatja fel, akkor hamar búcsút fogok tőle venni.

ABC

1. Mind Games
Problémamegoldás, pszichológiai manipuláció, Christian Slater és Kyle Killen. Jól hangzik.

2. Mixology
High concept szitkom? Wow! Kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle.

CBS

1. Intelligence

Josh Holloway miatt mindenképp meglesem a pilotot, de a sztori nem hozott lázba. Igaz, a Chuck is hasonló sorozat volt, szóval nem kizárt, hogy ez is siker lesz majd.

2. The Crazy Ones
Sok minden kihozható az alapötletből és a színészgárda sem utolsó.

3. We Are Men
Ugyanazt tudom írni, mint az előzőnél. 

CW

1. Reign
Ha a Showtime-on vagy az HBO-n menne, akkor jobban érdekelne, de így is kíváncsi vagyok, hogyan képzel el a CW egy kosztümös sorozatot.

2. The 100
Ez egész jónak tűnik. Ha a megvalósításra is odafigyelnek, akkor korrekt sorozat lehet belőle.

És akkor meg is volnánk. :) Ahhoz képest, hogy pár hete mennyire hidegen hagytak a jövő évi újoncok, 14 sorozat fogott meg elsőre. A fele ráadásul szitkom, úgyhogy végeredményben nem lesz olyan sok sorozatom ősztől.

The Americans - 1. évad

Merész vállalkozás volt az FX-től a The Americans, mert kilóg a többi sorozata közül és bár a kritikusok méltatták, a nézettség nem volt túl fényes. Ennek ellenére berendelték a 2. évadot, így cirka egy év múlva nézhetjük a folytatást. 

A pilothoz képest nem sokat változott a sorozat: a kimértség, a lassú tempó és az amerikaiakként élő kémházaspár munkájának bemutatása az egész évadban megamaradt. Emellett az FBI is jelentős szerepet kapott, élvezet volt nézni a KGB és a szövetségiek macska-egér "harcát". A történet gerincét ez adta és mindkét fél részéről szállított áll-leejtős pillanatokat. Annyira persze nem lett ütős az évad, mint vártam, de a maga módján végig érdekes tudott maradni. 

Hihetetlen, mennyire jól kihasználták a kor sajátosságait. A ruháknak, az autóknak, a bútoroknak és a technikai eszközöknek köszönhetően simán el tudtam hinni, hogy a 80-as évek elején járunk. A zenék sajnos idővel megfogyatkoztak, de amikor volt betétdal, az tényleg hatásos tudott lenni. A háttérzene a maga egyszerűségével remekül érzékeltette a folyamatos baljós hangulatot. Történelmi eseményekből sem volt hiány. A pilotban a ’79-80-as iráni túszdráma utózöngéit látjuk, később pedig a Reagen elleni merénylet és Zsukov halála is szóba kerül (utóbbit látjuk is). Persze mi már tudjuk, hogy nem tört ki a harmadik világháború, de láthattuk, mennyire éles volt a helyzet akkoriban. 

A mai sorozatokhoz képest tényleg komótosan haladt a történet, de ezt egyáltalán nem éreztem hátránynak. Egy óra ki- és visszacsempészésére például egy egész epizódot fel tudtak építeni úgy, hogy a helyzetből adódó feszültség folyamatosan érezhető volt. Az Amadorral történteknél pedig az jutott eszembe, hogy manapság már pillanatok alatt kézre lehetne keríteni az elkövetőt, itt pedig csak egy köztes megoldásig jutott az FBI. Ellenpólusként a Person of Interest említhető meg, ahol a kamerák az ember szinte minden percét figyelik. 

Szépen végigvitték a pilotban felvázolt nézeteltérést a kémházaspár között. Az már az elején is látszott, hogy Philip igazi családapa, míg Elizabeth hajlamos mindent a munkának alárendelni. Ez a későbbiek során sem változott. Keri Russel néha ijesztően hideg családanyának és feleségnek tűnt, míg Matthew Rhys az átlagos külseje ellenére egész könnyen idomult a kémesdihez. Ebben nagy segítségére volt a parókák és szemüvegek hada, amit otthon gondosan elrejtett a kíváncsi szemek elől. Jók voltak a közös jeleneteik, a hűségtesztes vallatás és Elizabeth ápolása voltak talán a legerőteljesebbek. 

Stan karakterénél a hidegvér és az elszántság volt meglepő és bár a Ninával való románca nem tetszett, a történet miatt fontos volt. Apropó, Nina. A sorozat egyik legérdekesebb szála a beszervezett KGB titkárnőhöz kapcsolódott, így örültem neki, hogy ezt a vonalat rendesen kibontották és végigvitték. Margo Martindale-t pedig jó volt a Justified után újra képernyőn látni, ritka jól állnak neki a kedvesnek tűnő, de valójában kegyetlen karakterek. A finálé nem hagyott sok kérdést a levegőben, arra viszont rámutatott, hogy hiába jó sorozat a The Americans, valami még hiányzik belőle, hogy a legjobbak között legyen. 

Értékelés: 7.5/10