2012. szeptember 29., szombat

Vegas - pilot

Upfrontskor csak mérsékelten volt várós a sorozat, a CBS viszont az őszi csatornapromójában a Vegasra is szánt néhány percet, ami már felkeltette az érdeklődésemet a széria iránt. A helyszín az 1960-as évek Las Vegasa, amikor még nem volt igazán nagy város és a maffia is erősebben jelen volt. A polgármester kénytelen azzal szembesülni, hogy a rend őrei nincsenek a helyzet magaslatán, így egy, a háborúban egész jó nyomozónak bizonyult, de azóta farmernek visszavonult embert nevez ki seriffnek. 


Alapvetően egy nyomozós sorozattal van dolgunk, amihez a kor és a megvalósítás ad többletet. Nincsenek 5 perc alatt kielemzett DNS minták és high-tech kütyük, helyettük az emberekkel való beszélgetés és a kutatás segíti Ralph Lamb seriff munkáját a nyomozásban. Ez persze nem jelent álmosítóan lassú tempót,  mert  elég gyorsan követik egymást az események. A pilot elején van egy kis karakterizáció, utána viszont előkerül egy holttest, az epizód végén pedig a gyilkos is. Nagyon sok a szabadtéri jelenet, amik a westernfilmekre emlékeztettek és remek atmoszférát teremtettek.


Ralph Lamb egyébként egy olyan seriff, aki komolyan hisz a törvényben és keményen fellép, ha valaki megszegi azt. Az érdekeit is markánsan képviseli, mert simán leállt verekedni a pénzéhes gazemberekkel. Egy kicsit a Justified Raylan Givensére hasonlít, csak határozottabb és régimódibb. Vincent Savino, a maffiafőnök hasonlóan old school figura. Kegyetlen, de ugyanakkor van egy emberséges oldala is, ami a kihallgatás során mutatkozik meg. A maffiás vonalból egyelőre keveset láttunk a pilotban, de mivel ez adja majd az átívelő szálat, a későbbiekben biztosan nagyobb teret kap. 


A szereplőgárda impozáns, Dennis Quaid és Michael Chiklis karizmatikus seriffet és maffiavezért alakítanak, élvezet nézni a játékukat. Mellettük pedig olyan mellékszereplők tűnnek fel, mint Carrie-Ann Moss vagy Jason O'Mara, akit legutóbb a Terra Novában láthattunk. Az egyedüli félelmem a Vegassal kapcsolatban a sok heti ügyes rész, amik esetlegesen háttérbe szoríthatják az átívelést. Aztán ki tudja, lehet, hogy ez a sorozat is olyan kiforrott lesz idővel, mint a Justified.

Értékelés: 7/10

2012. szeptember 24., hétfő

Last Resort - pilot

Shawn Ryan (akinek a nevével legutóbb a Terriers és a Chicago Code kapcsán találkozhattunk) sorozata már a legelső szinopszis megjelenésekor érdekelt, mert kiemelkedett az átlagos sorozatok tömegéből. Az említett két sorozat ráadásul olyan minőséget képviselt, ami miatt ehhez a projekthez is nagy reményeket fűztem. A sorozat egyébként szeptember 27-én mutatkozik be Amerikában, az első részt viszont már jóval korábban meg lehetett tekinteni.


A sorozat középpontjában a USS Colorado atomtengeralattjáró és annak legénysége van. A hajó épp az Indiai-óceán vizében cirkál (azt hiszem, a La Bambáról ezentúl mindig az a jelenet fog beugrani, amikor a tengeralattjáró átszelte az Egyenlítőt), amikor parancsot kapnak Pakisztán megsemmisítésére. A kapitány azonban megtagadja a parancsot és elfoglal egy trópusi szigetet, ahol a legénység új életet kezdhet. 


Inkább a filmekre jellemző az effajta történet és a pilot megnézése közben is végig úgy éreztem, mintha mozifilmet néznék. A fényképezés gyönyörű, míg az írók arról gondoskodtak, hogy ne legyen unalmas a  Last Resort nyitórésze. Tulajdonképpen már az első képkockákkal magával ragadott  az epizód, a stáblista  után pedig már rögtön néztem is volna a következő részt. Jól adagolták a feszültséget és az érzelmesebb pillanatokból is csak annyit kaptunk, amennyit az események megkívántak. Az összeesküvéses szál, a szigeten való élet és az egész háborús helyzetet kiváltó esemény okai pedig mind-mind ígéretes folytatást sejtetnek. Az egyedüli problémám a zsúfoltság volt: sok mindent akartak megmutatni a pilotban, amitől egyes jelenetek kapkodónak tűntek.


Egy ilyen kaliberű sorozathoz persze jó színészek is kellenek és ez meg is van a Last Resortban. A kapitányt alakító Andre Braughernek olyan kisugárzása van, hogy simán elhiszem neki, hogy képes kilőni 17 ballisztikus rakétát, ha valaki átlépi a szigetet körülvevő semleges zónát. A többiek hozzák azt, amit a szerepük megkíván, az viszont mindenképpen pozitívum, hogy egyik szereplő sem idegesítő vagy mesterkélt. Egyébként pont ez a természetesség tetszett a legjobban, mert  így a szereplők reakciói is hihetőnek hatottak. A Last Resort kezdése tehát biztató és ha a nézettség  is kedvező lesz,  akkor egy jó sorozattá nőheti ki magát. 

Értékelés: 7.5/10

2012. szeptember 18., kedd

Animal Practice - pilot

Upfrontskor az NBC-s Animal Practice volt az egyetlen szitkom, amiben elég potenciált láttam, hogy hosszútávon is nézős lehessen. Főhősünk ezúttal egy menő állatorvos, aki egy állatklinikán dolgozik. A probléma az, hogy az üzemeltető idős néni meghalt, és az unokájára hagyta az egészet, aki történetesen a doki exbarátnője. A klinika új tulajaként pedig igyekszik a kezébe venni az irányítást és megváltoztatni a dolgok korábbi menetét.


Elég gyors tempót diktált a pilot, ami sajnos azzal járt, hogy egyik szereplőt sem tudtuk igazán megismerni. Értelemszerűen a főszereplő dokira (Dr. George Coleman) ment el a legtöbb idő, a segítői csak villanásnyi időre szerepeltek. A volt barátnőt viszont túlságosan hamar behozták a sorozatba. Egyrészt azért, mert nélküle láthattuk volna, hogyan dolgozik a doki, milyen egy átlagos nap a klinikán. Másrészt pedig azért, mert nagyon sok jelenet egy szerelmi drámára emlékeztetett, nem pedig egy szitkomra. Így a későbbiekben biztosan vissza fognak még térni az érzelmekre és kettejük kapcsolatára. 


És ha már egy állatkórházban játszódik a sztori, akkor az állatokról is essen szó. A nyitórészben rengeteg állatot mutattak (macskát, kígyót, tigrist, pávát, kutyát, teknősöket), vagyis nem ragadtak le a tipikus háziállatoknál. A pálmát viszont egyértelműen a kismajom viszi, aki a Communityből lehet ismerős. A poénok egy része ugyanis hozzá köthető. Apropó, poénok. A pilot alatt kb. kétszer sikerült elmosolyodnom, vagyis bőven van mit fejlődnie a sorozatnak ezen a téren. Elvégre mégiscsak komédiáról van szó.


A nyitó rész tehát nagyjából beváltotta a hozzá fűzött reményeket (a tavalyi és az idei pilotok tapasztalataiból kiindulva ez már jónak számít), de kell még pár epizód, hogy dönteni tudjak felőle. Ha hanyagolják a szerelmi vonalat és a komikumra mennek rá, akkor kitartok a sorozat mellett, de ha megfogyatkoznak a poénok és a többi karakterrel sem foglalkoznak, akkor más szitkom után nézek.

Értékelés: 5.5/10

2012. szeptember 16., vasárnap

Ted (2012)

A nyár vígjátékaként harangozták be a Tedet, így nagy várakozással ültem le a film elé. A rendező az a Seth MacFairlane, akinek nevéhez a Family Guy, az American Dad és a The Cleveland Show is fűződik. És bár nem vagyok rendszeres nézője az imént felsorolt sorozatoknak, a néha-néha elkapott epizódoknak köszönhetően tudtam, mire számítsak a humort illetően. 


John Bennett az a kisfiú, akinek egy barátja sincs, ezért Karácsonykor azt kívánja, hogy játékmackója életre keljen. A kívánság valóra válik, így Ted lesz a kis Johnny társa. 27 évvel később Ted elfogadott tagja lesz a társadalomnak és John élete is rendben van. A cégnél előléptetik, barátnőjével pedig a 4. évfordulójuk megünneplésére készülnek, amire már illene gyűrűt is adni. 


Maga a sztori annyira sablonos, hogy akár a 80-as, 90-es években is játszódhatna. A történet gerincét ugye az adja, hogy John választás elé kerül: vagy Ted társaságában marad vagy továbblép és a barátnője mellett éli a felnőtt életét. Az utolsó jelenetben persze kiderül, hogyan dönt John, előtte viszont közel másfél órát kellett tartalmasan megtölteniük a készítőknek. Ez sikerült is, mert nem unatkoztam a film alatt, összességében viszont mégsem nyújtott felhőtlen szórakozást ez a 107 perc. A Ted ugyanis pont a humorával nem tudott megnyerni magának, mert a poénok nagy része az altesti dolgokra volt kihegyezve, ami inkább kínosnak hatott, mintsem szórakoztatónak. A szarkazmusra és a "kitekintésekre" épülő jelenetek tetszettek, csakúgy mint Sam J. Jones belépője, de nem ezek az elemek voltak túlsúlyban a filmben. 


Ted figurájával sem voltam maradéktalanul elégedett. Nem is a külsőségekkel volt gond, mert Ted kellően élethűre és aranyosra sikerült, ami egy ilyen típusú játékmackónál elvárható. A káromkodást viszont sok helyen indokolatlannak éreztem. Főleg úgy, hogy Johnt gyerekként és felnőttként is illemtudónak látjuk és alapvetően nem a trágár beszéd jellemző rá. A színészek tekintetében inkább a mellékszereplők (Patrick Warburton, Joel McHale és Norah Jones) okoztak kellemes meglepetést. Mark Walhberg és Mila Kunis alakítására sem lehet panasz, de ebben a filmben Ted töltött be fontosabb szerepet.

Értékelés: 6/10

2012. szeptember 9., vasárnap

Snow White and the Huntsman - Hófehér és a vadász (2012)

A Mirror Mirror után akkor jöjjön a másik Hófehérkés film. Míg az előző inkább vígjáték volt, addig ez a feldolgozás jóval akciódúsabb és Hófehér harcosabb énjét mutatja meg. A lány ugyanis megszökik a palotából és miután a Sötét Erdőben a vadász kiképzi, feltett szándéka, hogy leszámol gonosz mostohaanyjával.


Itt is változtattak a történeten, a végeredmény mégsem lett olyan jó, mint a Tükröm, tükrömnél. A Hófehér és a vadász a történet legelejével indít, vagyis kiderül, miért kapta a lány ezt a nevet, hogyan veszítette el anyját és hogyan került Raveena (a mostoha) a palotába. Nem volt rossz a film kezdése, de Hófehér szökése után sajnos megindult a lejtmenet. Maga a szökés is elég furcsa, hiszen a lány legalább tíz évet sínylődik egy tömlöcben, mégis amikor elmenekül, akkor úgy fut, mintha ereje teljében lenne.


Ezután viszont nagyon leül a film és nem egyszer annyira vontatottan halad a cselekmény, hogy simán tudtam e-mailezni a film nézése közben. Túl sok volt a két órás játékidő, amit rengeteg felesleges jelenettel töltöttek ki. A törpéket és az egész tündérerdős részt például nyugodtan ki lehetett volna hagyni. A törpék ráadásul rögtön azután tűnnek fel, hogy hőseink hosszas bolyongás után kiérnek az erdőből... hogy aztán egy másikba kerüljenek. Aztán itt van nekünk a vadász karaktere, aki meghatározó a filmben, így Hófehér szerelmére sem volt szükség. Főleg, hogy a nagy találkozás után már nem tudtak vele mit kezdeni.  


A Charlize Theron alakította királynő sokkal félelmetesebb, mint a Julia Roberts-féle, de a háttértörténetét (ami tényleg érdekes volt) kb. két másodperc alatt letudják. A kelléktára sem olyan széles, amilyet egy ilyen szereplőtől várna az ember. Az életek elszívásán, a hollóseregen és a mérgezett almán kívül nem alkalmaz más varázslatot. Külsőre viszont szebb, mint Hófehér, amivel el is érkeztünk a film alapproblémájához, a címszereplőhöz. Kristen Stewart nem tartozik a kedvenc színésznőim közé, de azért reménykedtem benne, hogy ebben a filmben sikerül kitörnie az Alkonyat filmek Bellájának szerepéből. Sajnos azonban sem külsőleg, sem színészileg nem ért fel az elvárásokhoz. A beesett szemek, a túlságosan fakó arcbőr és a csapzott haj nem teszik hiteles Hófehérré. Emellé társul az a két-három állandó arckifejezés, amit eddig megszokhattunk tőle. A leggyengébb viszont az a jelenet, amikor csatába szólítja a vár népét. Semmilyen erejük nincs a mondatoknak, lényegében üres szavakat dobál egymás után. 


Egyedül a látványért érdemes megnézni a filmet, mert teljesen más, mint a Mirror Mirroré. A színek komorak, a Sötét Erdő rémisztő, a kőkastély pedig kellőképpen rideg. A hangulatot sikerült megteremteni, bár a film végefelé már sok volt ez a depresszív közeg. Képileg egyébként a Gyűrűk urára hasonlít a Hófehér és a vadász, van is egy olyan hegygerincen felkapaszkodós rész, amit onnan vettek át. Sajnos túl sok mindent akartak belezsúfolni ebbe a filmbe (troll, törpék, tündérek), így lényegében azt sem látjuk, hogyan is lesz Hófehérből a csata vezetője. Ha választanom kellene a két Hófehérkés film közül, akkor egyértelműen a Mirror Mirrorra voksolnék.

Értékelés: 4.5/10

2012. szeptember 8., szombat

Mirror Mirror - Tükröm, tükröm (2012)

Idén két olyan film is a mozikba került, ami a klasszikus Hófehérke történetet dolgozza fel. Az egyik a Tükröm, tükröm címet viseli, a másik a Hófehér és a vadász címet kapta. Mindkét film más megközelítésben dolgozza fel a közismert mesét, éppen ezért nem is vehetők egy kalap alá.


A Tükröm, tükrömben a gonosz királynő (Julia Roberts) megfosztja jogos örökségétől az árva hercegnőt, Hófehérkét (Lily Collins), hogy ő maga uralkodhasson a királyságban. Nem mellesleg pedig szeretné felkelteni a jóképű Alcott herceg (Armie Hammer) figyelmét is. Hófehérke szépsége azonban megbabonázza a herceget, aki rögvest beleszeret. Dühében a királynő száműzi a fiatal lányt a sötét erdőbe, ahol reményei szerint egy emberevő szörnyeteg gyomrában köt majd ki. A talpraesett hercegnő azonban szövetkezik hét lelkes, lázadó törpével, hogy visszakövetelje magának a trónt, elűzze a gonoszt és visszaállítsa a rendet a birodalomban.


Változtattak némiképp az eredeti történeten, de így is tetszett ez a feldolgozás. Az elején kapunk egy kis összefoglalót az előzményekről, majd a jelenbe ugrunk, ahol Hófehérke a 18. születésnapját készül ünnepelni. Ezután már lineáris marad a történetvezetés, de a filmnek mindenképpen jót tett, hogy a készítők nem időztek el sokat a bevezetéssel. Végig egyenletes volt a tempó, egyszer sem állítottam meg a filmet, hogy megnézzem, mikor lesz már vége. Jól adagolták a kalandot, az ármányt, a romantikát és a humorral sem spóroltak. Az elvarázsolt herceg és a csótánnyá változtatott szolga "élménybeszámolója" például kifejezetten viccesre sikerült.


A szereplők rendben voltak, a készítők igyekeztek szerethetővé tenni őket. Még a gonosz mostohát is. Persze így is követett el gaztetteket, de egyiket sem éreztem túlzónak. Julia Robertsnek egyébként remekül állt ez a szerep, tökéletesen ráérzett a mindenre elszánt, hiú, mégis szórakoztató királynőre. De a címszereplőre sem lehet panasz. Lily Collins pont olyan Hófehérkét alakít, akit az olvasó elképzelne: végtelenül bájos és engem még a vastag szemöldöke sem zavart. 


De nemcsak a sztori és a karakterek miatt volt élvezetes a film, hanem a látványvilág miatt is. Gyönyörű a fényképezés és a színvilág, Tarsem Singh egy teljesen meseszerű környezetet teremtett Hófehérke történetének. A bevezető animáció után úgy vált át élőszereplőssé a film, hogy hirtelen nem is tudtam eldönteni, hogy még mindig a számítógépes képeket látom, vagy már a hús-vér színészt. A törpék és a kunyhójuk, a falucska, az erdei táj, a palota és a ruhák mind-mind káprázatosak lettek. Pont ilyennek képzeltem el élőszereplős mesefilmet. A Mirror Mirror tehát remek feldolgozás lett, amit párszor biztosan újra fogok nézni. 

Értékelés: 9/10

2012. szeptember 6., csütörtök

Elementary - pilot

Rengeteg sorozatban és filmben feldolgozták már Sir Arthur Conan Doyle detektívregényének hősét, legutóbb 2010-ben a britek. Idén Amerika is elérkezettnek látta az időt, hogy sorozatot készítsen Sherlock Holmesról.

A nyomozás, Sherlock bogarassága és a dedukció ebben az átdolgozásban is megmaradtak, de az alapfelálláson változtattak a készítők. Sherlock ugyanis ezúttal egy női társat (Dr. Joan Watson) kap maga mellé, a helyszín pedig New York. Amikor az első hírek érkeztek arról, hogy Dr. Watson ebben a változatban nő lesz, akkor nem gondoltam volna, hogy így is működőképes lehet a sorozat. A pilot harmada-fele valóban nem volt meggyőző, de az epizód végére már sikerült megkedvelnem a Lucy Liu által alakított női dokit. Sherlockot egyébként az a Jonny Lee Miller alakítja, aki Benedict Cumberbatch-csal felváltva játszik a Frankenstein című színdarabban.


Próbáltam elvonatkoztatni a BBC-s Sherlocktól, de sajnos az Elementary elég messze van a brit változattól. Először is nagyon sok olyan elemet leegyszerűsítettek vagy lebutítottak, amik az eddigi Sherlock adaptációk szerves részeit képezték. Londonhoz például hozzátartoznak a fekete taxik (is), így hát abban reménykedtem, hogy New Yorkban is taxizni fognak a szereplők. Ehelyett metróznak és a metropolisz híresebb épületeit sem mutatják, vagyis a város semmilyen pluszt nem ad a történethez. Aztán ott van a dedukció, ami Sherlock egyik védjegyének tekinthető. Nos, az Elementaryben ez a következő párbeszédben nyilvánul meg:
“- How do you do it?
  -  Do what? 
  - Guess things. 
  - I don’t guess. I observe. And once I’ve observed, I deduce. 
 - You said you could tell from my hands that I used to be a surgeon.” És itt egy banális  okfejtés hangzik el... 


Az aktuális ügy nem volt túl bonyolult, mégsem volt izgalmas a nyomozás. Hiába volt tetszetős a cold open, a helyszíni szemle után leült az epizód és jobbára kliséket vonultattak fel a hátralévő időben. Igazából csak a két főszereplő ért valamit ebben a Sherlock adaptációban, de normális forgatókönyv hiányában sajnos ők sem tudták megmenteni a pilotot. Nincs meg az az atmoszféra, ami berántaná a nézőt, a karakterek pedig kidolgozatlannak tűnnek. Teljesen olyan az Elementary, mintha egy átlagos nyomozópárról szólna, amihez egy szokványos és unalmas gyilkossági nyomozás társul. 

Értékelés: 3/10

2012. szeptember 5., szerda

Revolution - pilot

Hivatalosan szeptember 17-én premierel az NBC újonca, de a pilot már most megnézhető. Nem vártam túl sokat az első résztől és magától a sorozattól sem, mégsem váltotta be a Revolution a hozzá fűzött reményeket.


A kiindulóhelyzet az, hogy az egész Földön elmegy az áram, aminek következtében minden elektromos gép és berendezés tönkremegy. A mostani modern élet teljesen megbénul: az autók leállnak az utakon, repülők zuhannak le és persze internet sem lesz. Ezután ugrunk 15 évet az időben a posztapokaliptikus világba, ahol az emberek úgy élnek, mint a középkorban. Mindenféle tartományurak uralkodnak fölöttük, a népnek pedig adót kell fizetnie. Az eseményeket a Matheson család szemszögéből látjuk, ugyanis a családfő az Esemény bekövetkeztekor épp letöltött valamit egy pendrive szerűségre, amit természetesen meg akarnak szerezni a fegyveres katonák.


Az alapsztori ígéretes, de a megvalósítással már akadtak problémák. Az időugrást egész jól megoldották és aprólékosan kidolgozták, bár kicsit hitelesebb lett volna, ha a ruhák nem néznek ki teljesen makulátlannak. Mondjuk ez még nem is volt annyira zavaró. A szereplőgárda annál inkább. A főszereplők közül mindössze ketten szimpatikusak (a nagybácsi és a szemüveges illető, aki átveszi a családfőtől a nyaklánc alakú pendrive-ot), a többiek borzasztó idegesítőek. Az elején még reménykedtem a javulásban, de amikor Charlie (Matheson apuka lánya) hisztizni kezd a nagybátyja előtt, akkor megfordult a fejemben, hogy kikapcsolom a lejátszót és nem nézem végig az epizódot.  


Ennek ellenére mégsem a szereplőkkel volt a legfőbb gond, hanem a mesterkéltséggel. Egy jelenetet sem lehetett úgy végignézni, hogy az ember ne tudta volna, mi következik utána. A létező összes klisét ellőtték (még a kardozós-verekedős résznél is), ami miatt gyakorlatilag élvezhetetlen lett a pilot. Tulajdonképpen olyan lett a végeredmény, mintha összegyúrták volna a Terra Nova, az Event és a Flash Forward jeleneteit. Az epizód végi cliff volt az egyetlen olyan momentum, amivel egy kicsit megleptek, de így se maradok a folytatásra. Hiába a jó alapsztori, tartok tőle, hogy a sorozat a későbbiekben sem fog elszakadni a sablonos, ezerszer látott megoldásoktól. 

Értékelés: 5/10

2012. szeptember 3., hétfő

Nyárutó

Szeptemberben íródik ez a bejegyzés, vagyis ideje elbúcsúzni a nyártól.

Más volt az idei nyár, hiszen ez volt az első, amit teljes egészében végigdolgoztam. Hosszas keresés után júniusban sikerült munkát találnom, aminek több szempontból is örültem. Egyrészt újra rendszer lett az életemben, jobban meg tudom tervezni a dolgokat és nincs az a káosz, ami az egyetem elvégzése után rám zuhant. Másrészt jó érzés olyan fizetést kapni, amiből finanszírozni tudok néhány olyan dolgot, amire az egyetem alatt nem volt lehetőségem. Például egy hétvégét Berkenyén, amit idén is a sorozatjunkie-ismerőseimmel töltöttem el. :) 


Tavalyhoz képest idén tényleg az évszaknak megfelelő volt az időjárás. Már júniusban olyan hőség volt, hogy nem egyszer felforrt a lehűtött ásványvizem, amíg beértem a melóhelyre. Így persze jóval többször voltam strandon, mint tavaly. Eső viszont talán csak egyszer esett, az sem volt túl sok. Ezt meg is sínylette a természet. Augusztus végére már kb. 1 méterrel kevesebb víz volt a Balatonban, mint amennyinek normál esetben lennie kéne. De a Duna meg a Tisza vízszintje is jóval alacsonyabb lett a megszokottnál. 

A nagy melegben persze a sorozatokat és a filmeket sem hanyagoltam el, de inkább az elmúlt egy-másfél év filmterméséből szemezgettem: A hollóÉletrevalók, A vizsga, Az adósság, Keleti Nyugalom - Marigold Hotel, 50/50Cabin in the Woods, Colombiana. Na meg mivel idén olimpia is volt, sok magyar vonatkozású versenyszámot figyelemmel kísértem. A sorozatos dara ugyan elmaradt, de ha gyenge lesz az évad, akkor közben is lehet válogatni a végeláthatatlan daralistáról. :)