Game of Thrones - 1. évad

"When you play the game of thrones, you win or you die.

There is no middle ground."


A Killing mellett a Game of Thrones volt a tavasz legnagyobb kaliberű újonca. Hirtelen nem is emlékszem olyan sorozatra, ami ekkora hírverést kapott volna mind külföldön, mind idehaza. A sorozat könyvadaptáció, George R. R. Martin: Tűz és és Jég dala c. regényciklusának első kötetét (Trónok harca) dolgozza fel. Annak ellenére, hogy nem olvastam a könyveket (majd most!), abszolút élvezetes és követhető volt az első évad.


A történet rendkívül szerteágazó, így nehéz írni róla. Egy Westeros nevű kontinensen vagyunk, ahol az események a birodalom irányítása körül forognak. Hét királyság terül el Westeroson, mindegyiket más uralkodóház irányít. Mindegyiknek megvan a maga története, amire többször is kitérnek az évad során. A Stark család északon rendezkedik be (Deres központtal), a Lannisterek a nyugatot védelmezik, ők a leggazdagabbak a királyi családok közül ("Egy Lannister mindig megfizeti az adósságait".), a Targaryen ház pedig a kontinens keleti részét uralja. Az évad indulásakor a Baratheon házból származó Robert király uralkodik Westeroson. És ha már szóba kerültek a királyságok, akkor az Északi Falat is meg kell említeni, ami azért jött létre, hogy távol tartsa a démoni Másokat a birodalom többi részétől.

Mindegyik színtéren pörögnek az események, az évad végére gyakorlatilag teljesen átrendeződik a pilotban látott felállás. Robert király halála után a Lannisterek szerzik meg Westeros trónját, a Stark család pedig mindent elkövet, hogy bosszút álljon Ned haláláért. Robb Stark háborút indít Joffrey ellen és eléri, hogy katonái elismerjék vezetőnek és kikiáltsák Észak önálló királyának. A Falnál állomásozó Éjjeli Őrség elindul a Mások uralta ismeretlenbe, keleten pedig Khal Drogo halála után Daenerys Targaryen három sárkánybébihez jut, ami gyilkos fegyver lehet a többi királyság ellen. Az első évad bevezetésnek is tekinthető, hiszen a finálé szépen megalapozza a második évadot.

Már a legelső jelenet magával ragadja a nézőt. A Falon túl vagyunk, itt találkozunk először a Másokkal. A pilot során pedig a birodalom többi helyszínéből is ízelítőt kapunk. Nagyon szép a látványvilág, az atmoszféra leginkább a középkort idézi. Sok a külső, szabadban játszódó jelenet, a beltériek pedig pontosan illeszkednek a sorozat világához. Egyedül a zene nem kap hangsúlyos szerepet, csak az utolsó két részben válik dominánssá.

A címet látva kicsit furcsa, hogy nincs nagy csatajelenet az évadban. Igaz, hogy enélkül is izgalmasak az epizódok, de a 9. rész után marad némi hiányérzet a nézőben. Ezen a téren javulásra számítok a 2. évadban, bár tisztában vagyok vele, hogy egy-egy csatajelenet kivitelezése igencsak költséges.

Az évad közepéig a lassabb tempó jellemző a sorozatra, de ez egyáltalán nem hátrány. Mindenképpen szükséges a karakterizáció szempontjából, hiszen sok szereplőt felvonultat a széria. A 6. epizódtól viszont már az intrika és a Vastrón megszerzése kerül előtérbe, ami a sorozat fő mozgatórugója. Az évad második fele egy sakkjátszmára hasonlít, ahol a néző csak találgathat, hogy mi lesz a következő lépés.

A sorozat húzóneve egyértelműen Sean Bean, de rajta kívül számos kiváló színész játszik a sorozatban. Mivel nem olvastam a könyveket, nem volt előzetes elvárásom a castingot illetően, de egyik színészre sincs panasz. Mindegyik hozza azt, amit a szerepe megkíván. Kellemes meglepetés az Aryát játszó kislány, a Tyrion Lannistert alakító színész és a Daenerys Targaryent alakító színésznő játéka. Eddard Stark mellett ők hárman a kedvenc karaktereim (eddig) a sorozatból.

Az első évad legemlékezetesebb jelenete egyértelműen Ned halála. Még úgy is hatásos volt, hogy sajnos sikerült belefutnom a spoilerekbe. Érzelemdús, feszültséggel teli és gyönyörűen megkomponált jelenetről van szó, ami után tátva marad az ember szája. Gyakorlatilag az ilyen jelenetek miatt nézek sorozatokat. Igaz, hogy egy végtelenül szimpatikus karaktertől kellett búcsút vennünk, de Eddard Starkon kívül a többi szereplő is bőven tartogat még izgalmakat.

Negatívumot nem is nagyon tudok felhozni, 10 epizódon keresztül egy majdnem tökéletes évadot láttunk. A folytatás tíz hónap múlva érkezik.

Értékelés: 9/10

Érettségi találkozó

Sokáig távolinak tűnt, hogy én osztálytalálkozóra menjek, de február környékén szóba került, hogy idén lesz öt éve, hogy leérettségiztünk és jó lenne összejönni. Mindenkinek tetszett az ötlet, úgyhogy elkezdődött a szervezés. Június utolsó hétvégéjén pedig végre sor került az öt éves érettségi találkozóra.

Nagyon vártam a találkozó napját, mert a legtöbb volt évfolyamtársamat érettségi óta nem láttam. Úgy terveztem, hogy egyedül megyek az iskolába, de az egyik volt évfolyamtársam írta, hogy vonattal jön és az állomástól akár együtt is mehetnénk. Úgyhogy végül egyszerre érkeztünk meg a gimi épületébe. Útközben nagyon sokat beszélgettünk és bár tartottuk a kapcsolatot érettségi után is, rengeteg mesélnivalónk volt. Nagyon hamar megtaláltuk a többieket, akik szinte semmit nem változtak az elmúlt öt év alatt. Minden olyan volt, mintha csak egy hete láttuk volna egymást. Egyetlen olyan lány volt, akit nehezen ismertem meg, mert sokat változtatott a külsején (fizura, öltözködés, smink).

Péntek estére bográcsozás volt tervezve, amit majdnem meghiúsított az időjárás (mert persze hogy ilyenkor van hűvös és esős idő). Szerencsére sikerült elkészíteni a paprikás krumplit, amit a nosztalgia jegyében az iskolai menzán fogyasztottunk el. Közben pedig előjöttek a gimis emlékek. Közhely, hogy az idő mindent megszépít, és ezúttal sem volt másként. Kellemes volt visszagondolni azokra a dolgokra, amiknek a maguk idejében nem örültünk (egyes témazáró, lebukás puskázás közben, tornaórai baleset, stb.).

A szombat délután az éttermi vacsorára való készülődés jegyében zajlott, úgyhogy néhány volt évfolyamtárssal körbejártuk az iskolát. Megnéztük azokat a tantermeket, amik nyitva voltak és megkerestük a folyosón a tablóinkat.

Este 6 után nemsokkal elindultunk az étterembe. Igaz, hogy messze volt az iskolától, de így is nagyon hamar odaértük. Néhány ember még hiányzott (akik ígérték, hogy jönnek), mert későbbi busszal tudtak jönni és a meghívott tanárokat is megvártuk a vacsorával. Vacsora után a társaság kisebb klikkekre szakadt és megindult a sztorizgatás az egyetemi évekről és a jövőbeli tervekről. Ha mindenkivel nem is, de a társaság nagy részével sikerül beszélnem. Olyanokkal is, akikkel a gimi alatt nem voltam jóban. Nemcsak az egykori diáktársak, hanem a tanárok is kíváncsiak voltak, hogy ki mire vitte érettségi után. A beszélgetésekből az szűrődött le, hogy a többség jól döntött pályaválasztáskor: az egyetemen szép eredményeket értek el és azok is elégedettek, akik már azóta munkába álltak.
Mielőtt elhagytuk volna az éttermet, rendhagyó osztályfőnöki óra következett. A volt osztályfőnök elmondta, hogy nagyon büszke az azóta elért eredményeinkre és megköszönte a szervezést.

Csodálatos volt ez a két nap, remélhetőleg a 10 éves találkozó is ugyanilyen jól fog sikerülni.

The Killing - 1. évad

A héten ért véget a The Killing, aminek a fináléja eléggé megosztotta a közönséget. A Shamelesshez hasonlóan ez is egy remake, de itt az alapokat a Forbrydelsen című 2007-es dán sorozat szolgáltatta. Nem láttam a dán verziót, így nem tudom, mitől jobb vagy rosszabb az amerikai feldolgozás.

A sztori röviden a következő: egy kampányautóban megtalálják a 17 éves Rosie Larsen holttestét és megindul a nyomozás, hogy ki lehet az elkövető. Tizenhárom részes az évad, minden epizód a nyomozás egy napját mutatja be. A sorozat a realitás talaján mozog, a nyomozás a létező összes lehetőséget számba veszi. A cselekmény három fő szálon fut. Az első középpontjában a tényleges nyomozás áll, a másodikban a Larsen család, a harmadikban pedig a polgármesteri címért küzdő Darren Richmond. Mindhármat a gyilkosság köti össze.

Az ügy felgöngyölítésével Sarah Lindent (Mireille Enos) és Stephen Holdert (Joel Kinnaman) bízzák meg. Linden tapasztalt nyomozó, aki épp esküvő és költözés alatt áll és ez az utolsó ügye. Holder kicsit flegma, de alapos, ráadásul a drogos múltja miatt olyasmiket is tud, amit az átlagrendőr nem. Lassan halad a nyomozás és mivel az érintettek sok mindent elhallgatnak a rendőrök elől, végig kell futni ugyanazokat a köröket. A 10. epizódig ugyanis rossz nyomot követtek Lindenék, ami majdnem egy ember életébe került. Csak ezután kezdik összerakni, mi is történt a gyilkosság éjjelén. Ez mindenképpen negatívum, mert olyan dolgok nem jutottak a nyomozók eszébe 9 epizódon keresztül, ami az átlagembernek igen. Például, hogy nemcsak autóbusszal, gyalog, vagy kocsival lehet közlekedni, hanem taxi is létezik.

A családi szál hiteles, a néző maximálisan átérzi a Larsen család tragédiáját. A sorozat legmeghatóbb jelenetei a családhoz köthetők, ilyen például a holttest megtalálásának pillanata. A család mindent megtesz, hogy kézre kerítsék a tettest. Attól sem riadnak vissza, hogy maguk intézkedjenek. Sajnos ennek a szálnak is megvannak a maga hibái. Az apa börtönbe jutásával a családi szál érdektelenné vált. A család pénzügyei és Stan Larsen múltja abszolút nem kapcsolódtak a nyomozáshoz.

A politikai szálnál azt látjuk, hogy egy gyilkosság milyen hatással lehet egy politikai kampányra, ezáltal a város életére. Természetesen a politikára jellemző ígérgetésre és besározásra is látunk példákat, de mindegyik a már ismert kliséket alkalmazza. A politikai szál sajnos a pilotot követően sokáig a levegőben lógott és nem kapcsolódott olyan szorosan a nyomozáshoz, mint a családi szál. Csak az utolsó epizódokban kapott hangsúlyosabb szerepet a Beau Soleil és a kampányautó kapcsán.

A Killing pozitívuma egyértelműen a hangulat. Seattle-ben vagyunk, ennek megfelelően szinte állandóan esik az eső. Nincsenek élénk színek, minden szürke, barna, sötétzöld és elmosódott. Az egész atmoszféra baljós és depresszív. A belső terek is szűkek, amik fokozzák a nyomasztó hangulatot.

Negatívum viszont már több is van a fent említetteken kívül. A legszembetűnőbb a lassúság. Vontatott tempóban haladunk előre, sok a felesleges kitérő. Ilyen például Linden magánélete. Sejthető, hogy nem hagyja ott az ügyet a nyomozás közepén, az írók mégis többször bedobják a "ma este indul a gép, amit el kell érnem" sablont. A másik probléma a karakterizáció. Linden és a fia, Jack viszonyából egyértelműen látszik, hogy Linden a munkájának él. A 11. rész a fia kereséséről szól és bár drámai szempontból erős az epizód, sokkal jobb lett volna, ha az évad első felében látjuk. Ebből adódik a következő probléma, nevezetesen az epizódok száma. A nyomozás lassúsága miatt érdemesebb lett volna kevesebb epizódban elmesélni a történetet, mert úgy egy sokkal pörgősebb és izgalmasabb évadot kaphattunk volna. Az évad közepén ugyanis nagyon leült a sztori és unalomba fulladtak az epizódok. Az epizód végi hatásvadász zene és az egy-két kivételt leszámítva erőltetett cliffek sem tettek jót a sorozatnak.

Az utolsó előtti epizód viszonylag izgalmasra sikerült, úgyhogy reménykedtem benne, hogy korrekt finálét kapunk. Sajnos csalódnom kellett. Nem lett lezárva a történet, a levegőben maradt az évad fő kérdése ("Who killed Rosie Larsen?" azaz "Ki ölte meg Rosie Larsent?") és a miértekre/hogyanokra sem kaptunk magyarázatot. Ráadásul Holder karakterét kiforgatták, így az évad legszimpatikusabb karakterétől is elbúcsúzhatunk. A várt válaszok helyett újabb kérdéseket és egy nagyon átgondolatlan fordulatot kaptunk. Bármennyire szeretem a krimiket, a sorozat eljutott arra a pontra, hogy már hidegen hagy a gyilkos kiléte.

Értékelés: 5/10

Adam's apples - Ádám almái (2005)

Rég volt már filmes bejegyzés, úgyhogy a nyári pótlásokat ezzel a filmmel kezdem. Ha néhány szóban kellene jellemeznem a filmet, akkor a megragadó, a groteszk és a mesteri szavak jutnak hirtelen az eszembe. A történet röviden annyi, hogy az újnáci Ádámot közmunkára ítélik, amit egy templomban kell letöltenie. A templomi közösség csupa furcsa tagokból áll, akik nehezen fogadják be Ádámot. A közösségben mindenkinek megvan a maga feladata, úgyhogy Ádám elhatározza, hogy ő fogja gondozni a templomkert büszkeségét, az almafát, mert almás lepényt akar sütni. Ehhez azonban hosszú út vezet.

Az almafa ugyanis ki van téve a természet viszontagságainak. Nemcsak a varjak lakomáznak a terméséből, hanem a kukacok is megrohamozzák. Végül egy villámcsapás következtében kigyullad a fa és csak nyolc darab almát sikerül megmenteni róla. Az almás lepény végül egyetlenegy almából készül el. 

 

Fokozatosan megismerjük a szereplőket is és a film végére mindegyikük élete megváltozik. Khalid meglehetősen aggresszív hajlamú, ha fegyver kerül a kezébe, ott kő kövön nem marad. A köhögés elleni szirupon (és alkoholon) élő Gunnar olyan, mint egy jóllakott napközis. Nem sok vizet zavar, alapjában véve békés természetű. Később csatlakozik a társasághoz Sarah is, aki gyereket vár. 

A legnagyobb változáson Ádám és Iván megy keresztül. A börtönviselt Ádám eleinte furcsállja, hogy Iván ennyire jóságos vele, úgyhogy feltett szándéka, hogy megtöri a papot. Időközben azonban kideríti Iván titkát és arra törekszik, hogy szembesítse a papot a valósággal. Iván ugyanis álomvilágban él. Azt hiszi, hogy minden rossz az ördög műve. Ez ellen úgy próbál védekezni, hogy hamis képzetekkel áltatja magát: a fia egészséges, a felesége pedig egy baleset miatt halt meg. Iván gyermekkora sem volt felhőtlen, a jövőjét pedig egy agytumor árnyékolja be. Ádám veti fel, hogy ez a sok rossz nem az ördögtől ered, hanem Isten állít minket próbára és a gonosz talán nem is létezik.  

Iván gondolkodásmódját legjobban a beszéde fejezi ki. A legrosszabb dolgokra is igyekszik racionális magyarázatot találni.
"Gunnar: Meglőtte a macskámat! Iván: Hagyjuk a vádaskodást. Öreg macska volt és véletlenül éppen akkor esett le, amikor Khalid lövöldözött."
Emellett végtelenül optimista, annak ellenére, hogy sokszor nem tudja, mit tegyen (pl. hogyan szabaduljon meg a varjaktól.) Ádám a film elején ridegen viselkedik, nem nagyon akar beilleszkedni a közösségbe. A mihamarabbi szabadulás érdekében a barátját is felkeresi, hogy biztosítsa afelől, hogy a közmunka után ugyanúgy él majd, mint azelőtt. Iván sorsa viszont meglágyítja és miután egy pisztolygolyónak köszönhetően a pap felépül a betegségéből, Ádám mellette marad.

A színészi játék mellett a jól megírt párbeszédek, a zene és a látvány teszik tökéletessé a filmet. Elég komor a film hangulata, de az életszerűtlen helyzetek és szereplők sokszor ellensúlyozzák. Sok olyan jelenet van, ami elsőre nevetségesnek hat, mégis sokkal mélyebb érzelmek húzódnak mögöttük, amik az egész filmet végigkísérik.

Értékelés: egyértelműen 10/10

The Nine Lives of Chloe King - pilot

A Nine Lives of Chloe Kinggel kezdetét vette a nyár, legalábbis ami a sorozatokat illeti. Egyelőre még csak az első részen vagyunk túl, de a látottak alapján tökéletes nyári darab a sorozat.

A sorozat főszereplője a 16 éves Chloe, akinek épp a szülinapján kapcsolódunk be az életébe. Átlagos, életvidám lány, akinek az a szülinapi kívánsága, hogy legyen izgalmasabb az élete. Legyen szerelmes, élje át az ominózus első csókot és kerüljön izgalmas kalandokba. Pont mint egy átlagos tinédzser. Elég hamar teljesül is a kívánsága, hiszen egy buliban megismerkedik Xavierrel, akivel telefonszámot cserélnek és az a bizonyos első csók is elcsattan.


Hamarosan azonban jönnek a furcsaságok: Chloe azokat a halk zajokat is meghallja, amiket mások már nem, a legvékonyabb felületen is kiválóan tud egyensúlyozni és olyan reflexei vannak, mint egy macskának. Hamarosan ki is derül, hogy Chloe nem ember, hanem egy Mai, vagyis egy ősi és szent faj (Bastet) leszármazottja. Nem is akármilyen Mai Chloe, hanem egy úgynevezett Egyesítő, mivel kilenc élete van, míg társainak csak egy, vagyis neki kell megmentenie a többieket. Az is kiderül, hogy ha valakit megcsókol, akkor az minden bizonnyal meghal. Természetesen ellenséget is kapunk, akinek feltett szándéka kiirtani a Maiokat, kezdve Chloéval és az életeivel. Egy életet már el is veszített a pilot során.
Családi szálat is kapunk természetesen, hiszen Chloét örökbe fogadták, tehát nyomozás is lesz majd a vér szerinti szülők után.


A sztori tehát érdekesnek tűnik, a főszereplők is rendben vannak (egyedül az Amy nevű szereplő idegesítő). Az eyecandy faktor is remek, mindkét nem elégedett lehet a "felhozatallal". További jó pont, hogy nem céltalanul vannak felvonultatva a szereplők, mindegyik fontossá válik a történet szempontjából. Üresjárat sincs a nyitórészben, végig pörög a történet a maga tempójában.


A pilot legfeltűnőbb negatívuma a folyamatos tinipopzene. Gyakorlatilag alig van olyan jelenet, ami alatt ne szólna dal. Valamilyen szinten indokolt a sok zene (a sorozat az acb family-n megy), de sajnos sokat levon a sorozat élvezeti értékéből. A másik negatívum magából a történetből fakad. Az első évadot ki tudja tölteni a cselekmény, de további évadokra ez kevés.

Értékelés: 7/10. Összességében egész korrekt volt a pilot, kb. olyan, mint vártam. Ha kevesebb lesz a zene és Amy szereplése, akkor nézős marad.

The Good Guys - 1. évad

Közel egy éve indult a sorozat, írás viszont még nem született róla a blogon. Eddig.

Nyomozós sorozattal van dolgunk azzal a különbséggel, hogy a Good Guys egy percig sem akarja komolyan venni magát. Húsz epizódnyi akciómókát kaptunk, ami bármikor újranézhető. A gyenge nézettség miatt a sorozatnak esélye sem volt a 2. évados berendelésre, de még így is hálásak lehetünk ezért a 20 részes első évadért.

A sorozat központjában egy zsarupáros áll: Dan Stark (Bradley Whitford), a Dallasi Rendőrség egykori bajuszos nagyágyúja és Jack Bailey (Colin Hanks), a fiatal, ambiciózus, 'minden az előírások szerint' detektív, akit Dan mellé rendelnek partnerként szenvtelen viselkedése miatt. Hogy teljes legyen a kép, a páros pitiáner ügyeket kap (ellopott párologtató, megrongált italos automata), amik mindig valami nagyobb ügyekhez vezetnek (csempészek, bérgyilkosok, drogkereskedők). Egy ilyen páros estében pedig nem egyszerű a nyomozás.

Már a pilottal magasra tette a mércét a sorozat, amit a legtöbb epizódban szerencsére meg is tudott ugrani. Az egyszerű sztori ellenére hihetetlenül élvezetes a széria. A képernyőn szereplő kiírások, az időbeli ugrások, a bűnözők karikatúra szerű ábrázolása, a jó mellékszereplők, a zseniális szövegek, a zene, az oldschool stílus... a végeredmény pedig egy minden tekintetben szórakoztató sorozat.

A sorozat húzóembere egyértelműen a Dan Starkot alakító Bradley Whitford, aki egyszerűen lubickol a 80-as években ragadt, a számítógépeket ellenségként kezelő, mindig a megérzéseire hagyatkozó zsaru szerepében. Annyi jóság van egy epizódban, hogy a 20 perces szitkomok elbújhatnak egy 40 perces Good Guys rész mellett.

1x01
“You wake up one morning, there’s nothing but lasers and robots… and shaven where the hair used to grow free.”

1x05
Jack: Dan, what are you doing?
Dan: I'm trying to cut a hole with my knife so that the cellphone-wavey-thingys can run free, because of your fear of the ricochet.
Jack: You're trying to cut a hole in a bullet-proof steel wall with a pocket knife? Good luck with that.
Dan: I'll finish it later.

Negatívumként a gyengébb epizódokat tudom megemlíteni, mivel az évad második felében kicsit leült a színvonal. A casting végig remek volt, a fináléban szereplő Chris Klein viszont nagyon idegesítően játszott és nagyon kilógott a többi színész közül.
A fináléban szerencsére nem kaptunk cliffhangert, viszont a sorozat erősségeit nagyszerűen felvonultatta. Végül pedig jöjjön egy idézet az évad- és sorozatzáróból, ami szinte mindent elmond a mostani televíziós trendekről:

"- Maybe there’s no room for guys like us. Maybe cops who drive fast cars and kick perp ass, maybe they are dinosaurs. I’ll tell you one thing, though. Today is the first day I ever set foot in the CSI crime lab, and i never want to do it again, because that place sucks! And if that what it takes to be a cop these days, maybe i just ought to hang it up. But until I do, I’m gonna keep busting punks the only way i know how, because it’s right. - Not only is it right, it’s fun. - Damn right it is! Damn right."

Értékelés: 7.5/10 - Emlékezetes és szórakoztató sorozat. “Let’s go bust some punks!”